Semmi szükség rá, de legalább nagyon veszélyes. A kormány saját hatáskörébe vonná a terrorveszély esetén életbe léptethető korlátozások bevezetését, kezdve a kijárási tilalmon, az internet korlátozásán át a jegyrendszer bevezetéséig. Ha összejön az ehhez szükséges kétharmados többség, „gumiszabályok” sora kerülne az Alaptörvénybe, és – miként arra Gadó Gábor ügyvéd figyelmeztet – a mostani kormány hajlamos visszaélni a ködös definíciókkal. Szemünk láttára teljesedik ki az autokratikus kormányzás, a „színlelt” demokrácia ellen pedig nem könnyű föllépni.

 
 

– Tényleg új helyzetet, minőségi változást hozna, ha megszavaznák az Alaptörvény hatodik módosítását, a terrorveszélyhelyzetről?

– Egészen biztosan. Jelenleg az Alaptörvény „különleges jogrendnek” nevezi azt a kategóriát, ami a terrorhelyzethez kapcsolható. Ennek egyik, ma is szabályozott esete a szükségállapot, ez vezethető be például polgárháborús helyzetben vagy akár súlyos terrortámadást követően. Ennél kevésbé kritikus esetben rendelhető el az ún. „megelőző védelmi helyzet”. Szükségállapotban a mostani Alaptörvény értelmében a parlamentnek kell döntenie az összes képviselő kétharmadával, ha pedig a parlament nem működik, akkor a köztársasági elnöknek. Megelőző védelmi helyzet esetén most is a kormány kezében van ugyan a döntés, de jóval kevesebbet tehet, mint amit ez a mostani Alaptörvény-módosítás megengedne. Nem tudjuk meg a kormány javaslatából, hogy a nem különleges jogrend szabályai miért alkalmatlanok az ún. terrorveszélyhelyzet esetén, ha pedig valóban rendkívüli helyzet állna elő, miért nem elegendőek az Alaptörvényben jelenleg is szabályozott különleges jogi lehetőségek.

– Ha a hatályos szabályok megmondják, mi a teendő „terrorhelyzetben”, akkor mi szükség a módosításra?

– Semmi. De legalább rendkívül veszélyes. Ilyen horderejű korlátozások bevezetéséhez sokkal egzaktabbul kellene meghatározni a részleteket. Például magának a terrorveszélyhelyzetnek sincs definíciója, miközben erre hivatkozva alapvető jogokat korlátozhatna a kabinet. Bevezethetne kijárási tilalmat, lezárhatná a határokat, lekapcsolhatná az internet- és a mobilszolgáltatást, korlátozhatná a sajtót, kitelepíthetne embereket, jegyrendszert vezethetne be. De nem tudjuk, mi alapján, hogyan és milyen mértékben.

– Félelmetesen hangzik, de a kormánypárti megszólalók szerint ilyen súlyos korlátozásoktól úgysem kell tartani.

– Csakhogy a ködös definíciókkal ez a kormány hajlamos visszaélni. Mondok egy friss példát: burkolt alkotmánymódosítás volt, amikor a kormány nyáron bevezette a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kategóriáját. Ehhez módosítani kellett volna az Alaptörvényt, ám ez elmaradt. Ma már ráadásul gyakorlatilag nem érkeznek menekültek Magyarországra, a válsághelyzetről szóló két rendeletet ezért hatályon kívül kellene helyezni. Ám a kabinet nem kíván lépni, a felhatalmazó törvény szövegére hivatkozik: kiderült, hogy azt mindenki mástól eltérően, saját politikai érdekeiknek megfelelően értelmezi.

– Akkor hát nem túlzás: ez a tervezet az autokratikus kormányzás kiteljesedése?

– Úgy mondanám, hogy egy újabb lépés a jogállam lebontása felé. Egy ilyen tartalmú Alaptörvény-módosítás akkor is elítélendő, ha utóbb sosem alkalmazzák. Talán maga a kormány is szégyenkezik miatta, máskülönben nem titokban osztogatná az ellenzéki frakcióknak, hanem nyilvánosságra hozná, és így minden érdeklődő számára megismerhetővé tenné.

– Ha a szövegben nincsenek is konkrétumok, milyen konkrét következményei lehetnek, ha az Alaptörvény-módosítás nyomán elrendelik a terrorveszélyhelyzetet?

– Azt nem vizionálom, hogy a kormány az új hatalmi eszközöket napi politikai céljaira használná fel. A gondom a javaslattal az, abból nem derül ki, hogy az alapvető emberi jogokat milyen módon és mértékben lehetne a jövőben korlátozni vagy felfüggeszteni. Erről ugyanis utóbb a kormány különösebb megkötések nélkül dönthetne. Ha pedig valaki tiltakozna, az Alkotmánybíróság azt mondaná, hogy a kormány alkotmányosan járt el, mivel az Alaptörvény-módosítás szabad kezet adott a számára. Jogállamban azonban a kormánynak, kormánytöbbségnek nem lehet korlátlan hatalma.

– Nincs meg a kormány kétharmada, azaz legalább jobbikos szavazatokra lesz szükség, de bejelentésük szerint ők sem támogatják.

– A kormánynak szerintem ez nem feltétlenül probléma, a mostani javaslatával is azt demonstrálja, hogy – szemben a „dekadens Nyugattal” – ura maradt a helyzetnek, megvédi polgárait a migránsoktól és a terroristáktól. A kormány szóhasználatában egyébként a két kifejezés már-már szinonimaként jelenik meg.

– És mit tehet a demokratikus ellenzék? Jól látszik ugyanis a kormányzati taktika: aki ellenáll, az a terroristákat támogatja. Ha viszont módosítást adnak be, azzal az egyszer már elutasított Alaptörvényt legitimálják.

– Az ellenzék nem tehet mást, akkor is el kell utasítania a kormány javaslatát, ha az jelenleg népszerűtlen döntésnek bizonyulhat, és a kormány kezébe kommunikációs ütőkártyát ad. A demokratikus ellenzéknek kötelessége, hogy a morális minimumot akkor is fölmutassa, ha azzal ront aktuális helyzetén. Ellenkező esetben teljes megsemmisülését kockáztatja.

– Az utóbbi 26 évben megszavaztak volna egy ilyen módosítást?

– Talán még az elmúlt öt évben sem! De a helyzet eszkalálódik, a kormány egyre többet enged meg magának. Ebben erősítik a választói visszajelzések: úgy fest, a lakosság mind nagyobb hányada igényli szabadságjogai korlátozását és utasítja el az emberi szolidaritás eszméjét.

– Orbán Viktor szerint nem tesznek mást, mint más országok példáját követik. Európában van ilyen szigorú tervezetre példa?

– Nem tudok róla. Vita arról persze van, hogy a szabadságjogok ellenében kell-e erősíteni, és ha kell, úgy miként a biztonságot. A kormány mostani javaslata azonban úgy igényli alapjogaink megvonását, hogy még azt se tudjuk, mit kapnánk érte cserébe. A javaslat mindenesetre jó, hogy elterelje a figyelmet arról, a kórházakban esetekben nem csak orvos, de már takaró sem jut a betegnek.

– Közbeléphet az EU vagy más nemzetközi szervezet?

– Magyarország aláírta az Európai Emberjogi Egyezményt, azt be kell tartani. Valószínűleg az egyezménynek nem felelne meg ez a módosítás. És létezik az uniós Alapjogi Charta is, amivel szintén nem biztos, hogy összeegyeztethető ez a javaslat.

– Akkor tehát utólag a Strasbourgi Bíróság vagy az EU intézményei előtt lehetne talán jogvédelmet kérni, de meg lehet-e itthon akadályozni, hogy a javaslat bekerüljön az Alaptörvénybe?

– Ha megvan a kétharmad, akkor nem. Az Alaptörvény alkotmányellenességének a vizsgálatára az Alkotmánybíróság nem jogosult.

– Ezek után az a kérdés maradt csak: van-e még jogállami út a jogállam visszaállítására?

– A kormánytöbbségnek három nagy eszköze van, amivel a hatalmát erősítheti: a tömegkommunikációs fölénye, a közpénzekkel való korlátlan rendelkezés és a jogi masinéria kézben tartása. A jelenlegi hatalom gyakorlatilag olyan jogszabályt fogad el, amilyet akar, az Alkotmánybíróság ritkán jelent ellensúlyt, az igazságszolgáltatás függetlensége sem minden esetben kellően meggyőző. Ráadásul a közigazgatási bíróságok szabályozásában is változások lesznek hamarosan. Színlelt demokráciában élünk tehát, ahogy Soros György mondta a minap.
A jogállam visszaállításához nem elég a jelenlegi kormányt leváltani. A választóknak kell elhatározniuk, hogy fontos számukra szabadságuk és a másik ember – legyen akár migráns vagy hajléktalan – iránti szolidaritás érzése. Ezért értékelem sokra a TASZ, a Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet és a többi olyan civil szervezet munkáját, amely megpróbál a belénk rögződött kádári-orbáni rutinon változtatni.

Ha a szocialisták és liberálisok lennének kormányon, a budapesti szilveszter úgy sikerült volna valószínűleg, mint a kölni – ezzel az érveléssel (értsd: tömeges molesztálással való riogatással) védelmezte Kósa Lajos a készülő alkotmánymódosítást. Arról a frakcióvezető nem beszélt, hogy a „terrorvészhelyzetet” az Alaptörvénybe emelő javaslat egyértelművé tette: a kormány már a diktatúra előszobájában toporog. A tervezet indoklása szerint nemcsak fegyveres fenyegetettség de a kibertámadás is beletartozik a terrorvészhelyzetbe. Utóbbi pikantériája, hogy ha a kabinet azt állítja: megtámadott valaki egy kormányzati szervert, senki nem tudja az állítást ellenőrizni. A kabinet tetszése szerint bevezetheti a terrorvészhelyzetet (a közben foganatosított intézkedésekről csak tájékoztatni kell a parlamentet és az államfőt), meghosszabbításához pedig pusztán a parlamentben jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ebben a két hónapban pedig a kormány tetszése szerint kobozhatja el bármelyik gyanús ember vagyonát, bármikor felfüggesztheti egy sajtószereplő működését, és így tovább. A lényeg, hogy gyakorlatilag bármilyen törvényt hatályon kívül helyezhet, azaz – ha az Országgyűlés készséggel hosszabbít – eljöhet a rendeleti kormányzás kora.

 


Gadó Gábor
jogász, ügyvéd, 1960-ban született Budapesten. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1984-ben. Csaknem húsz éven át dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban, 1995 és 2009 között gazdasági-üzleti tárgyú, valamint polgári jogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárként, illetve szakállamtitkárként. A köztársasági elnök 2009-ben a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesévé nevezte ki, de egy évvel később lemondott. Azóta ügyvédként dolgozik. Az elmúlt 30 évben számos szakmai írást publikált, rendszeres szerzője az Élet és Irodalomnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!