Kedves kormányeltakarítók, tisztelt újország-építők! Most, amikor az emberek többsége azért fohászkodik, hogy kotródjon a rezsim; most, amikor egy sokezres nagygyűlés ad arcot az elégedetlenségnek; most, amikor a Fidesz-kormány képtelen többé elhazudni a szegénységet, a beroskadt egészségügyet, a félanalfabéta rabszolgákat képző oktatási rendszert – szóval most muszáj pár szót szólnom a győzelem választástechnikai részleteiről. Először is mindenki borzasztó alaposan tájékozódjon választókerületéről.

Mert sokszor fordul majd elő, hogy az utca egyik oldalán lakóknak az MSZP jelöltjére kell szavazniuk, míg a túloldaliaknak a DK favoritja mellé kell ikszelni. Azonban, és ezt külön hangsúlyoznom kell, szeretett szocialista elvbarátaim, ahol a Demokratikus Koalíció jelöltjét kell támogatni, ott listán az MSZP-re kell szavazni. Mert ha nem tesszük, akkor kicsiny lesz a szocialista frakció. De nem, ez nem árulás, sőt. Mivel a Fidesz választási rendszerében a kompenzáció akkor is jár, azaz azok a töredékszavazatok is számítanak a listán, amelyek már feleslegesek a jelöltbefutáshoz – így az a legoptimálisabb eredmény, ha minél többen elmegyünk szavazni.

M i v e l egyrészt – maradva egy DK-s induló példájánál – a tömeg győzelemre segíti a jelöltet, illetve egy csomó töredékszavazatot biztosít, ami a DK listáját erősíti, míg a közvetlenül az MSZP-listára leadott voksok az MSZP jövőbeni frakcióját hizlalják. Nagyjából így hangzik a jövőben egy rapid választási eligazítás, miután az MSZP és a DK megállapodott, hogy a két párt felosztja a 106 egyéni választókerületet (a DK-t illeti 46, 60 dukál az MSZPnek) – de külön listát állít.


Pici zsarolás becsúszott

Hogy ezt megállapodásnak lehet-e nevezni, az erősen vitatott, a helyes kifejezés inkább a fegyverszünet. Ugyan kedd este még arról volt szó, hogy a Demokratikus Koalíció hajlandó Karácsony Gergelyt is a saját jelöltjének tekinteni, mire szerda reggelre írásba tette javaslatát, abban két „apróság is szerepelt”.

Az egyik arra vonatkozott, hogy a zuglói polgármester akkor emelkedhet közös címerfigurává, amennyiben semelyik párt listáján nem szerepel, illetve nem méretteti meg magát egyéniben sem. Ezt nehéz másnak tekinteni, mint kicsinyes személyi helyezkedésnek, amely azt célozza, hogy Karácsony ne kaphasson semmilyen vezető szerepet a demokratikus oldalon, amennyiben elmarad a kormányváltás. És ez egy képmutató feltétel, hiszen a Demokratikus Koalíció – legalábbis állítás szintjén – azért nem volt hajlandó együttműködni korábban az MSZP-vel és Botka Lászlóval, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy egy másik párt meghatározza, hogy vezérarca szerepelhet-e közös listán vagy sem (emlékeztetőül: Botka László semmilyen formában nem kért Gyurcsány Ferencből). A DK másik követelése pedig az volt, hogyha az MSZP aláírja a megállapodást, akkor a jövőben felejtse el a közös lista forszírozását, és semmilyen formában ne nyissa újra a kérdést. Emiatt a két kitétel miatt döntött úgy az MSZP elnöksége, hogy lebutítja a megállapodást, és kizárólag a 106 egyéni választókerületre korlátozza a z t . A szocialista vezérkar ugyanis nem hajlandó feladni a közös jelölt és lista elvét – egyszerűen azért, mert csak az garantálja, hogy háromosztatú maradjon a politikai mező. Ami az egyetlen esélye, hogy az ellenzék legalább megszorítsa (szuperideális esetben cserélje) a kormányt.


Kényszerű bemondás

Hogy akkor miért állt ki ezzel a soványka eredménnyel a két pártelnök, arról szórnak a vélemények. A szocialisták három okra hivatkoznak. Az egyik, hogy így Gyurcsány nem tudja választókerületi osztozkodással  megtölteni a médiafelületeket. A másik tényező, hogy az MSZP kényszerhelyzetben van (és ez akkor is így van, ha a választókerületi mérések azt mutatták: a DK emberei csúnyán lemaradnak a szocialista jelöltek mögött). Csakhogy egyértelműnek látszik, hogy az MSZP saját bázisát is csak akkor tudja mozgósítani, ha felmutat valamiféle összefogást. Sőt ennél egy fokkal rosszabb a helyzet: csak így tudja megakadályozni, hogy szavazói egy része elvándoroljon a Jobbikhoz. A harmadik tételmondat pedig az, hogy a jelenlegi megállapodás az első érdemi lépés egy közös listához vezető úton.


Kettős kampány

Ha azonban nem lesz közös lista, az arra kényszeríti a két formációt, hogy párhuzamos kampányt menedzseljen: a nyilvánosság előtt a hivatalos választókerületi jelölt mögé sorakoztasson mindenkit, míg a háttérben azt kell elbábozni, hogy a párt mindenek fölött. Nem vitás, a Demokratikus Koalíció szavazói ebben fegyelmezettebbek, mint a szocialista bázis tagjai, nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc körömszakadtáig ragaszkodott a külön listához.

Meg persze ahhoz az érvhez, hogy a külön lista hozza a demokratikus ellenzéknek a legtöbb szavazatot. És tény: egyelőre csak hipotézisek léteznek a közös lista és közös jelölt verzióról.


Mindegyiket keresztbeveri

Az első feltevés a voksmaximalizálás. Az MSZP és a DK egyesített támogatottsága a teljes népesség körében mintegy 15 százalékos, ez 1,23 millió embert jelent, azaz matematikai alapon csekély a kormányváltás esélye (és egy 65 százalékos részvétel – 5,3 millió választó – esetén sem átütő). Kivéve, ha olyan társadalom-lélektani hatása lesz az MSZP és a DK összekapaszkodásának, hogy az megmozdítsa a bizonytalanokat, illetve átcsábítsa más formációk szavazóit – esetleg a pártjukkal együtt (értsd: kialakul egy szélesebb bázisú összefogás).

A második feltevés, hogy egy pszichés nekibuzdulás esetén Karácsony Gergely érdemben az ellenzék vezetőjévé izmosodhat, valódi kommunikációs lehetőségekkel, a tömegnyomás rákényszerítheti a demokratikus ellenzék pártjait, hogy revideálják álláspontjukat és tömörüljenek közös listára – ami annyit tesz, hogy a jövőben is háromosztatú marad a politikai mező. Amire esély sincs, ha a kommunikáció kioltja egymást – és ez a külön lista egyik rákfenéje.

Ugyanis az említett párhuzamos kampányt másképp tolják majd a szocialisták, és másképp intézi a DK. Az országos hálózattal még mindig rendelkező MSZP helyi korteshadjáratokat próbál menedzselni – lokális üzenetekkel, amelyekkel képesek érzelmileg azonosulni az emberek. A DK viszont (helyi megmondó emberek hiányában) országos üzenetekkel operál. Ezek esetében szintén cél az érzelmek kiváltása, csakhogy ezt jóval nehezebb elérni, hiszen nem a mindennapokról és a személyes környezetről szól a kampány, így sokkal intenzívebb, negatív – következésképp megosztó – mondásokra van szükség. Ezért repült rá a DK a kettős állampolgárok szavazati jogára és egyes hírek szerint a következő kampányában az egyházak túlszerepe ellen mozgósít Gyurcsány Ferenc pártja. Az ilyen témáknak pedig több hátrányuk van. Egyrészt a Fidesz sikerrel mozgósítja velük táborát. Másrészt – érzékeny és megosztó voltuk és az ezzel járó médiaérdeklődés okán – kitakarják a baloldal többi szereplőjének mondandóját (például Karácsony Gergelyét és Kunhalmi Ágnesét). Harmadrészt túlpozicionálják a témagazdát, Gyurcsány Ferencet. Márpedig amennyiben sikerül elhitetni, hogy ő a baloldal megmondó embere, akkor – személye megosztó lévén – nehezen mozdíthatóak a bizonytalanok. (Arra tagadhatatlanul jók ezek a topikok, hogy az MSZP radikálisait átvigyék a DK-hoz.)


Négy a vég

Amennyiben pedig Gyurcsány sikerrel osztja meg a baloldalt, azaz legalább négypólusúvá teszi a politikát, akkor a Fidesz hatalmon maradását segíti elő, hiszen számos töredékszavazat elveszik, illetve egy kigyúrt baloldal nélkül a Fidesz simán elbír a Jobbikkal (lásd "Túlfélik a Jobbikot" című írásunkat a december 23-i VH 4. oldalán). Mindenesetre Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely január végéig bejárja az országot, illetve utóbbi megpróbál egy elismert közéleti szakemberekből álló csapatot toborozni maga mögé – akik egy-egy szakpolitika arcává válhatnak. A cél az, hogy visszahozzák az MSZP nyári népszerűségét, azaz legalább 18 százaléknyi biztos pártválasztó a szocialistákat támogassa. Február elején pedig kongresszus. A közös lista ügyét forrásaink szerint leginkább a DK nyithatja újra – ám Gyurcsány pártja csak akkor áll elő ilyesmivel, ha úgy érzi: veszélybe került 5 százalékos (a parlamenti küszöb) biztos támogatása.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!