Minden eddiginél szigorúbb abortuszszabályozásról dönthet Lengyelország. Ez azt jelenti, hogy megtilthatnának bármiféle művi beavatkozást. Ebben az esetben az államot az sem érdekelné, ha a születendő gyermek nemi erőszakból fogant, vagy súlyos fogyatékossággal, életképtelenül jön a világra.

 
 

 P. 14 éves volt, mikor az egyik osztálytársa megerőszakolta. A lány teherbe esett. Édesanyja egyetértésével úgy döntött, elveteti a magzatot. P.-nek hiába volt ügyészségi igazolása arról, hogy nemi erőszak következtében lett terhes, Lublinban két kórházban sem voltak hajlandóak elvégezni rajta az abortuszt. Varsóban három egészségügyi intézményben próbálkoztak, sikertelenül. Az egyik helyen papot is hívtak a lányhoz, hogy lebeszéljék a terhességmegszakításról; a másik kórházban rendőrt az anyjához, mert szerintük az asszony kényszerítette lányát a döntésre. Az egészségügyi dolgozók rendszeresen megalázták a lányt és anyját. Végül Gdanskban elvégezték a beavatkozást, de csak azután, hogy a család az egészségügyi minisztériumnál jelezte, P. nem élhet a törvény adta jogaival. A műtét után P. semmilyen lelki vagy orvosi utógondozást nem kapott.

R. 29 évesen harmadik gyerekével volt várandós. Az ultrahangos vizsgálatok alapján kezelőorvosa genetikai rendellenességre kezdett gyanakodni. Ennek ismeretében az asszony el akarta a gyereket vetetni, de az orvosok ide-oda küldözgették mondvacsinált indokokkal. R. megjárta Łódzot és Krakkót is, de az abortuszhoz szükséges genetikai vizsgálatot sehol nem akarták elvégezni rajta. Nem akadt állami orvos, aki hajlandó volt megírni a szükséges beutalót, amikor pedig mégis megcsinálták a tesztet, az eredményeket nem adták oda időben. Így amikor R. megtudta, hogy valóban kromoszómarendellenességgel születne a gyermeke, hiába kérte az abortuszt, az előrehaladott terhességre hivatkozva (R. már a 6. hónapban járt), nem végezték el a beavatkozást. Három hónappal később kislánya az igen alacsony termettel, meddőséggel és szívproblémákkal járó Turner-szindrómával született meg.


Tiltásnál is erősebb tiltás

P. kálváriája 2008-ban, R.-é 2002-ben játszódott le Lengyelországban. A szomorú történetek azért válhattak világszerte ismertté, mert jogvédők segítségével mindkét nő keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB).

A strasbourgi testület 2012-ben és 2015-ben a nők számára kedvező ítéletet hirdetett: elmarasztalta és kártérítés megfizetésére kötelezte a lengyel államot. A döntés értelmében P. és R. családja is 60 ezer euró fájdalomdíjat (18,5 millió forint) kapott, de ez nem feledtetheti velük mindazt a megaláztatást, amit el kellett szenvedniük, mikor a jogaikat akarták érvényesíteni. Lengyelországban Európa – és a világ – egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben.

A hatályos jogszabály értelmében csak akkor lehet beavatkozni, ha a gyerek nemi erőszak következtében fogant, súlyos fogyatékossággal születne, vagy a terhesség veszélyezteti az anya életét.

Egy szélsőségesen vallásos és abortuszellenes szervezet, a Fundacja Pro ezt a megoldást sem tartotta elég szigorúnak, így tavasszal aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy Lengyelországban tiltsák be a művi terhességmegszakítást, az operációt mégis elvégző orvosokat pedig 5 év szabadságvesztéssel büntessék. Nem sokkal ezután feminista és jogvédő szervezetek is akcióba léptek annak érdekében, hogy a magyar szabályozáshoz hasonlóan Lengyelországban is meg lehessen szakítani a 12. hétig a terhességet. Az előbbi társaság 450 ezer, a feministák 200 ezer aláírást gyűjtöttek.

A Szejm kénytelen volt napirendre tűzni a kérdést.

A javaslatokról múlt pénteken szavaztak: a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt és a Lengyel Parasztpárt összefogásával a liberalizációt elvetették, az abortusz teljes tilalmának kérdéséről még az idén szavaznak. Monika Płatek, a Lengyelországi Női Kongresszus elnöke a PiS és a katolikus egyház alkuját látja a háttérben. Mint arról a lengyel sajtónak beszámolt, a tavalyi választási kampányban a szószékről nyújtott támogatásért cserébe a PiS vélhetően megígérhette, hogy kormányra kerülve eleget tesz az egyház régi vágyának és teljesen betiltja az abortuszt.


Abortuszturizmus

Bármi álljon is a háttérben, a mélyen konzervatív lengyel társadalom alapvetően elítéli az abortuszt. A felmérések szerint az emberek több mint kétharmada bűnnek tartja, de csak fele ennyien vélik úgy, hogy teljesen be kellene tiltani a magzatelhajtást.

De bármit gondoljanak is az emberek, a valóságban gyakran megesik, hogy egy lengyel nő nem akarja megtartani a gyerekét: becslések szerint évente 80–200 ezren döntenek így. Egy részük Lengyelországban titokban fordul jobb esetben nőgyógyászhoz, kevésbé szerencsés esetben valamilyen angyalcsinálóhoz.

Emellett virágzik az abortuszturizmus: Nagy-Britannia (ide járnak az írek is), Németország, Ukrajna, Csehország és Szlovákia a legnépszerűbb célpont. Egyes források szerint Szlovákiában az abortuszok 70 százalékát lengyel nőkön hajtják végre. Sokak számára túlzott anyagi megterhelést jelent az utazás és az operáció díja, így azon spórolnak, amin tudnak. Például a műtét utáni napon már repülőre vagy vonatra szállnak, hogy hazatérhessenek; ám ilyenkor komplikációk léphetnek fel: előfordult, hogy a frissen műtött nő a vonaton kezdett el vérezni.


Drónnal osztják

A személyes tragédiák nagy részét megfelelően alkalmazott fogamzásgátlással el lehetne kerülni.

A konzervatív lengyel társadalomban azonban tabunak számít a szexuális felvilágosítás, és a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyógyszerek szedését is ellehetetlenítse. Márciusban visszavonták az egyetlen vény nélkül kapható esemény utáni tabletta forgalmazásának engedélyét is.

A fogamzásgátlás és az abortusz útjába görgetett akadályok miatt az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Nils Muižnieks elmarasztalta az országot, és javasolta, hogy szervezzenek az iskolákban szexuális ismeretterjesztő órákat.

Júniusban egy holland nőjogi szervezet, a Women on Waves (Nők a hullámokon) különleges tiltakozó akciót tartott a német határhoz közeli Slubicében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által is engedélyezett hatóanyagot tartalmazó abortusztablettákat küldtek drónokkal Frankfurtból, amit a lengyel kisváros aktivistái vártak.

Ez egyébként egy olyan módszer, amelyhez egyre gyakrabban folyamodnak az ír nők is. A holland szervezet honlapján online konzultációra lehet jelentkezni egy orvossal, aki ha úgy ítéli meg, nem áll fenn semmilyen kockázat, engedélyezi, hogy a gyógyszert elpostázzák az érintett nőnek. Fő szabályként a magzat nem lehet idősebb 9 hetesnél, az anyának egészségesnek kell lennie, illetve olyan országban kell laknia, ahol az abortusz tilos. A segítségért cserébe anyagi helyzettől függően 70-90 eurós (22-28 ezer forintos) támogatást kérnek a szervezet számára.

Bár az akciónak komoly jogi következményei lehetnek – Írországban például 14 év letöltendő börtönbüntetés –, és az egészségügyi rizikó sem elhanyagolható, egyre többen fordulnak ehhez a megoldáshoz.

Magyarországon a terhesség 12. hetéig lehet súlyos válsághelyzetre – testi vagy lelki megrendülés, társadalmi ellehetetlenülés – hivatkozva abortuszt kérni. A beavatkozás 29 ezer forintba kerül, erre szociális alapon kedvezményt adnak, így a nehéz anyagi körülmények között élő nőknél szinte ingyen végzik el a művi terhességmegszakítást.
A fogamzásgátlást a magyar társadalombiztosítás nem támogatja, és a havi 2-3 ezer forintba kerülő tabletta sokak számára megfizethetetlen.
Az Európai Bizottság hiába engedélyezi, hogy az ellaOne esemény utáni tablettát vény nélkül is meg lehessen vásárolni, ezt a felelős minisztérium továbbra is veszélyesnek tartja – miközben 22 másik uniós országban problémák nélkül működik a rendszer.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!