Államosított tudás

A korábbi években ilyentájt már el is mentek a tankönyvrendelések az iskoláktól a kiadóknak, idén még azt sem lehet tudni, hogy mi lesz a kínálat – így kezdett neki az oktatási tárca a tankönyvpiac megtisztításának, átláthatóvá varázsolásának, melynek első lépéseként tavaly az ellátást, idéntől pedig a kiadást is államosította.

A tankönyvrendelet tervezete annyit tett pusztán világossá: ősztől bizonyos évfolyamokon az eddigi öt-hat tankönyvcsaládhoz képest csupán kettő közül lehet választani, az azonban még a piac korábbi (és még egy darabig érintett) résztvevőinek, az eddig a tankönyvkiadást bonyolító cégeknek és természetesen az oktatás főszereplőinek, a pedagógusoknak és a gyerekek(szülei)nek sem világos, hogy mely könyvek maradnak versenyben. Sőt még arra a kérdésre sem érkezik egyértelmű válasz, hogy meglévő tankönyveket dolgoznak át vagy teljesen újak vannak készülőben – forrásaink szerint két hónappal a tankönyvrendelési határidő lejárta előtt bizonyos tankönyvcsaládok esetében még döntés sem született erről.

Annyi tudható, hogy a kiadásért felelős Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) januárban számos kiadói állást hirdetett meg, hogy ezek az új munkatársak milyen szerzőkkel dolgoznak együtt, az nem világos. Ezzel kapcsolatban az intézmény úgy nyilatkozott: „Lényeges változás a korábbi időszakhoz képest, hogy míg eddig egy-egy szerző munkája jelent meg, addig az új fejlesztésekben »csapatok« dolgoznak egy-egy taneszközön: gyakorló pedagógusok, tudományos kutatók, pedagógiai fejlesztők, informatikai-fejlesztő szakemberek. A korábbi tankönyvkínálat értékei is fontosak, hiszen több korábbi szerkesztő és szerző érintett az új fejlesztésekben.”

Egy elismert oktatáspolitikai szakértő annyit tud ehhez hozzáfűzni: „Agyrém! Hogy lehet fuzionáltatni olyan szerzőket, akik különböző módszerekkel dolgoznak, akik saját, jól átgondolt szisztémájuk szerint írták meg korábbi tankönyvüket, ráadásul ilyen időkeretek között.” A szakember azt meséli, hogy például a jelenleg futó 4-5 felsős biológia tankönyvből gyúrnak most össze egyet. Ezek mindegyikének megvolt a maga felépítése, nem attól lesz jobb egy tankönyv, ha ebből is egy kicsit meg abból is egy kicsit beleteszünk.

Beszéltünk olyan tankönyvszerzővel is, akit „megkörnyékezett” az állami tankönyvkiadó, de számára pontosan a fentiek miatt vállalhatatlan volt a feladat: saját módszerét bedobni a közösbe.

Ráadásul úgy hírlik, hogy a szerzők csupán megbízási díjért dolgoznak, és nem lesznek jogtulajdonosok, így nem illeti majd meg őket jogdíj a megjelenésekkor. Az említett szerző azt is hozzátette, ha viszontlátja valamely feladatát az új könyvekben, perelni fog. Ahogy perrel fenyegetnek azok a jogörökösök is, akik kijelentették: nem szeretnék látni az állami irodalomkönyvekben az általuk birtokolt szövegeket. Erre a problémára jelenthet megoldást az, amit már egyszer pár hónapja felvetett, majd elvetett, most pedig egyes források szerint újra elővett az oktatási tárca: valamely működő kiadót vásárolják meg a szerzői jogok kérdését leegyszerűsítendő. (Újra megjegyeznénk: február vége van és a szeptemberben az iskolákba kerülő tankönyvekről beszélünk!) Ha így tesz, akkor nagy valószínűséggel a legnagyobb kiadók egyikét érdemes választania, közülük csak a Mozaik Kiadó hajlandó nyilatkozni, a többiek arra hivatkozva, hogy még nem ismerik a teljes jogszabályi környezetet, hallgatnak, de belső forrásokból úgy tudjuk, némelyikükkel tárgyalásban van az OFI. „Mi már a külföldi piacokban gondolkozunk, ami elkeserítő: magyarként más országok diákjainak a versenyképességéért dolgozunk majd. Ez a nemzeti értékek elpazarlása” – panaszkodik Reményfy Tamás, a Mozaik ügyvezető igazgatója. Több, általunk ismert és az OFI által megkeresett, de még mindig bizonytalanságban tartott szerző teszi fel a kérdést: vajon szükség lesz-e több évtizednyi tankönyvszerzői tudására és tapasztalatára, vagy jobb, ha ők is új piacok után néznek.

Szakértő megszólalóink egyöntetűen állítják: egy-egy minőségi tankönyvcsalád előállítása hosszú évek munkája, akármekkora „brigád”, akármilyen megfeszített tempóban készíti is most a tankönyveket, nem lehet ennyi idő alatt megfelelő eszközöket fejleszteni. Ezt a tankönyvszerzők is megerősítették: ők évekig tanítottak egy-egy saját módszer szerint, tapasztalataikkal együtt formálták tankönyvekké tudásukat, majd ezek a könyvek még évekig tesztelődtek, csiszolódtak, hogy elnyerjék mai formájukat. Ezt a folyamatot nem lehet megspórolni.

Bár az OFI szerint a most készülő, újgenerációsnak nevezett tankönyvek a következő évben tesztüzemmódban futnak, az iskolák negyedében használják majd őket, kérdés, hogy kik, hogyan és milyen mozgástérrel „vizsgáztathatják” azokat, és ha esetleg hiányosságok merülnek fel, akkor vajon hogyan, mikor történik a további fejlesztés. Kérdéseinkre ez ügyben is szűkszavú és homályos választ kaptunk az intézménytől: „Minden kipróbálásnak megvannak a szakmai követelményei (iskolák száma, területi eloszlás stb.). A kijelölés és az önkéntes jelentkezés is szerepet kaphat a folyamatban, de a végleges döntés a fenntartóé lesz.”

És hogy miként készülhetnek a pedagógusok a következő tanévre? Mennyi idejük marad az ismerkedésre az új tankönyvekkel? Az állami tankönyvkiadó válasza – „a nyár elejéig elkészülő újgenerációs tankönyvek tartalmai megismerhetők lesznek, így a pedagógusok is láthatják azokat még bőven a tanévkezdet előtt” – nem ad megnyugtató választ, ellenben egy újabb problémára hívja fel a figyelmet: ha a tankönyvjegyzék közzétételének határideje április 10., és az iskolák április 30-ig adhatják le rendeléseiket, akkor ezt úgy teszik meg, hogy nem tudják majd, milyen tartalmat választhatnak.

Illetve böngészhetik ők is azt az igen informatív táblázatot, amely az OFI honlapjára február 27-én felkerült, és amelyre a megjelenő tankönyvek listáját újra és újra firtató kérdéseinkre válaszul felhívták a figyelmünket:

Évfolyam	Tantárgy
1-2	Ábécés olvasókönyv (1. évf.)
	Olvasókönyv (2. évf.)
	Matematika
	Környezetismeret
5-6	Irodalom
	Nyelvtan
	Matematika
	Történelem
	Erkölcstan
	Természetismeret
9-10	Irodalom
	Nyelvtan
	Matematika
	Történelem
10-11	Szakiskolai közismereti tankönyv

Forrás: OFI

Hogy a fent vázolt átláthatatlan, de több ponton biztosan megkérdőjelezhető folyamatok hogyan szolgálják az oktatási tárca deklarált céljait – „a köznevelés minőségi megújításának elősegítése a köznevelés tartalmi kínálatának megújításával, bővítésével a Nemzeti Alaptantervhez és a kerettantervekhez illeszkedő új típusú tankönyvek, tananyagok és egyéb taneszközök fejlesztésén keresztül” – nehezen felfogható. Talán segít a megértésben egy becsült összeg: 15-20 milliárd forint. Ennyi a tankönyvkönyvkiadásban mozgó pénz évente, amely eddig egy nyitott piacon áramlott. Az oktatáspolitikus és a kiadóvezető is az államosított milliárdokat látja az átalakítás legfőbb motivációjának. Az egyszeri pedagógus és szülő pedig nehezen tudja eldönteni, mi fáj jobban: ha a pénzért számolják fel nemzeti tudáskincset, vagy ha a tudás vált önmagában terhessé.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!