Néhány híresség, sok kamera és újságíró, rengeteg szomorú szemű kutya – augusztusban hírt adtunk egy luxusbuszos-celebes örökbefogadó napról. A tévéstábok levonultak, maradt a valóság: volt olyan kutya, akit még aznap este utcára tettek, és olyan is, akit másnap reggel visszavittek a telepre.
Az élet a gyepmesteri – így mondják szépen a sintért – telepeken igencsak szomorú. Többségük korszerűtlen, a gyepmesterek szakképzettsége nem minden esetben kielégítő, a telepek nem felelnek meg a korszerű állatvédelmi követelményeknek. Legalább ekkora probléma még, hogy a média által generált hamis álomvilágban sokan csak a figyelemfelkeltő akciók keretében indulnak el, hogy örökbe fogadjanak egy-egy állatot. Persze minden kutya megérdemli, hogy gazdára találjon, de biztos, hogy minden kutya megfelelő gazdához kerül? A fajtatiszta és kölyökkutyákért például gyakran már reggel áll a sor az Illatos úton, örökbe fogadni érkezési sorrendben vagy megfelelő összegű jatt zsebbe csúsztatása után lehet. A lelkes befogadók mellett várakoznak a szaporítók és a kutyákat tovább adó kutyapecérek, sőt, nemritkán hajléktalanok is. Számukra a kihozott kutya nem családtag, hanem pénzforrás – kiszűrni azonban nehéz őket, mivel a telep sem felelős gazdakiválasztást, sem utólagos ellenőrzést nem végez, tehát a kivitt állatok sorsát nem követi tovább. Pásztor Zsuzsa, az Illatos úti állatvédő program, illetve a www.sinterstop. hu elindítója szerint meg kell szüntetni a hagyományos működésű sintértelepeket. – Ha az önkormányzatok ugyanazt a pénzt, amit most a régi rendszerű sintértelepek üzemeltetésére fordítanak, inkább az állatmenhelyekre költenék, akkor a bajba jutott állatok száma nem szaporodna, mint a mostani helyzetben, hanem fokozatosan csökkenne – állítja Pásztor, aki fontosnak tartaná elmagyarázni, mi a különbség menhely és sintértelep között. Egy sintértelep – és a sokak által ismert Illatos úti is ilyen – a jelenleg érvényes vonatkozó rendeletek értelmében 14 nap után már nem köteles bent tartani egy-egy befogott állatot, tehát helyhiány esetén a már ennél régebben bent lévő állatokat – más megoldás híján – elaltathatják. A gazdájuk vagy megtalálójuk által leadott állatokat elvileg még ennyi ideig sem kell bent tartaniuk. A telepre kerülő állatokról nem készül állapotfelmérés. Ez megnehezíti a választást, hiszen ha csak otthon derül ki, hogy az állat beteg, nem mindenki tudja vállalni a gondozását. Pásztor Zsuzsa problémának tartja azt is, hogy a sintértelepen rendezett örökbefogadó napok után jelentősen megnő azoknak a száma, akik leadják kutyájukat, hiszen azt gondolják, megunt kedvencük gyorsan új családra lel majd. Mindez elkerülhető lenne, ha a médiában felelősségteljesebb üzenetek jelennének meg. Jelenleg ugyanis a hangsúly inkább a sztárokkal reklámozott eseményeken van, ezek azonban nem tükrözik a valóságot. A valóság ugyanis az, hogy a befogadásra váró kutyáknak biztonságos otthonra és családra van szükségük, nem pedig lelkes vasárnapi látogatókra, akik utalványt és ingyenpórázt szeretnének kapni, miközben integethetnek a tévében. Van azért, ahol nemcsak az örökbeadott kutyát, de az örökbefogadó gazdát is tüzetes ellenőrzésnek vetik alá. Kecskeméten a Mentsvár az Állatokért Alapítvány 2003 óta kiemelten közhasznú állatvédő szervezetként működik. Folya matosan szerveznek örökbeadási és ivartalanítási akciókat, óvodások, illetve kisiskolások számára tartanak ismeretterjesztő, szemléletformáló előadásokat is. Amiben különböznek: a kutyák örökbeadása után a kecskeméti polgárőrség közreműködésével ellenőrzik a befogadott állatok tartási körülményeit, megnézik, ellenőrzik, jó helyre került-e, jól bánnak-e az állattal új gazdái.
Egyre többször gyűlik meg az állatvédők baja az illegális állattartókkal. A legnagyobb baj a veszélyes és veszélyeztetett állatokkal az, hogy gazdáik nincsenek tisztában azzal, milyen körülmények között kell tartani őket. Az internetes kereskedelem miatt ellenőrizhetetlen, milyen állatok kerülnek be illegálisan az országba, így a hatóságok főként a lakossági bejelentések alapján tudják elkobozni azokat. Egy Tápiószecsőhöz közeli tanyán 17 évig tartottak fogságban egy barnamedvét, rettenetes körülmények között. Végül sikerült az állatot elkobozni a gazdájától, a Veresegyházi Medveotthonba került. Kuli Bálint, a medveotthon vezetője elmondta, hogy Ro má - niából csempészték Magyarországra: a vadászok kilőtték az anyamedvét, bocsait értékesítették. A Tápiószecsőn elkobzott medve elvesztette összes fogát, kórosan alultáplált és emberre is veszélyt jelentő módon zavart volt. Kuli Bálint reménykedik, hogy a mostani, nagy nyilvánosságot kapott eset után a lakossági bejelentések segítségével a többi illegálisan tartott állat is megfelelő körülmények közé kerülhet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
