Százezrek élhetnek abból, hogy takarítanak, főznek, mosnak, vasalnak, kertészkednek: ők az egykori cselédek „leszármazottai”, akik létszámát, keresetét még csak megbecsülni sem tudjuk.

 

 Ines kelet-német magyar állampolgár. Az egykori textiltechnikus ma menő házvezetőnő, akit hazánkban hosszabb ideig élő német famíliák adnak kézről kézre. Férjét, aki kezdő mérnökként Karl-Marx- Stadtba (ma már Chemnitz), egy textilgyárba ment ki a ’80-as évek elején dolgozni, ott, a gépek közt ismerte meg. Aztán eljött vele Pestre, feleségnek. A textiliparnak később bealkonyult, Ines egy nemzetiségi oviba ment el dadusnak, fillérekért. A változás cirka tíz éve állt be az életébe, amikor meghívott egy német családot paprikás csirkére, s a „Frau Balogh, miért nem ebből él?” – kérdést nekiszegezték. Azóta többet keres a férjénél, ráadásul tb-járulékot is fizetnek utána, mert „Ordnung muss sein” – Rendnek kell lennie. Sem a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), sem az Országos Nyugdíjbíztosítási Főigazgatóság, eddig pedig a tb-járulékokat és adókat beszedő Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) sem tartott nyilván ilyen adatokat. A KSH az alkalmazásban állókat, a „statisztikai állományi létszámot” csak cégeknél rögzíti, sem a kényszervállalkozókról, sem az önfoglalkoztatókról nincs adat. De érdekes az is, hogy míg a rendszerváltás előtt – politikai, bel- és külbiztonsági okokból – létezett olyan állami intézmény, amely a diplomáciai testületeket ellátta személyzettel, ma már ilyen sincs. A külképviseleteknek szívük joga bárkit alkalmazni. Ausztriában egy nagy helyi piackutató cég tavaly felmérést végzett, amelyből kiderült: a 3,5 millió osztrák háztartásból kétmillióban foglalkoztatnak külső alkalmazottat – szintúgy többnyire feketén, zsebből megfizetve a nagytakarítást, vasalást, ablakpucolást, fametszést, hóeltakarítást stb. – több mint 3 milliárd eurót fordítva erre évente. Igénybevételüket a nők munkába állása és a lakosság elöregedése – no meg a „sógorék” gyarapodása – különösen felgyorsította. Ez idáig mind a kereslet, mind a kínálat meredeken nőtt – ez utóbbit jó néhány honleányunk is táplálja. Egyikük, Olga ötvenes nő, 1987-ben telepedett át Erdélyből családjával Magyarországra. Házat építettek, majd a férje meghalt, fiai főiskolások – a törlesztésekre, a gyerekek taníttatására egyetlen fizetésből már nem futotta. Most Ausztriában dolgozik két családnál – az egyiknél lakik –, megkeres tisztán háromezer eurót, kiadása szinte nincs is. A Budapesti Corvinus Egyetem Emberi Erőforrások Tanszékének kutatója, Koncz Katalin közgazdász a szerzője többek közt a Nők a munkaerőpiacon című kötetnek. Mint elmondta, még a „csak” otthon dolgozó háztartásbeli asszonyok számát is becsülni tudta kutatásaiban, a magánháztartások fizetett alkalmazottainak száma éppen a gazdaság fekete/szürke szegmense miatt alig feltérképezhető, de több tíz-, sőt százezrek élhetnek ilyen alkalmi, vagy állandó munkából. Az állásközvetítők közül minden hirdetési újságban kedvünkre válogathatunk. E vállalkozások megbízási szerződést kötnek a majdani alkalmazottakkal, de inkább a célzott tevékenységi körre vonatkozó tanfolyamokból élnek, mint a közvetítési díjból. Erkölcsi bizonyítvány, állandó lakás, leinformálhatóság, ajánlás kötelező – ám az már munkát vállalóra meg az alkalmazóra van bízva, hogy bejelenti-e a tb-nél és ha igen, mikor. Ha mondjuk a házvezetőnőt igen, akkor természetesen itt is a minimálbér a leggyakoribb. Egy mai minimálbéres alkalmazott viszont az őt foglalkoztató háziaknak – ha nem részmunkaidős az illető – jóval több mint százezer forintjába van. Nem beszélve a plusz zsebbe adandókról, mert havi hatvanezerért ki vállalná a munkát… Számlaadó egyéni vállalkozóként is működhetnek persze a munkát vállalók – ám ez ritka. A szürke- és a feketegazdaság egyelőre mindenkinek kifizetődőbb. Csak a költségvetésnek nem… Augusztus közepétől változás állt be a ház körül munkát végzők körében: „adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás” lett a tevékenységük neve. A kereset, a munkaidő alku tárgya, a munkaadó havi ezer forintért teheti legálissá. A „cseléd” tehát nem fizet adót – igaz, tartásuk utána sem kell járulékot az alkalmazónak. Így munkanélküli-ellátásra, egészségbiztosításra, nyugdíjra nem számíthat. Az APEH sajtóosztályától megtudtuk: a háztartási munkára létesített munkavégzésre irányuló jogviszonyok adóhatósági bejelentése lassan, de biztosan folydogál. A szeptember 20-i adatok szerint az adóhatósághoz 127 elektronikus és 46 telefonos, azaz összesen 173 bejelentés érkezett. Egy bejelentéssel egyszerre több jogviszonyt is be lehet jelenteni, jelenleg azonban még nem áll rendelkezésre olyan adat, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy pontosan hány személyt foglalkoztatnak háztartási munka végzésére irányuló jogviszony keretei között.

 Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a 9113-as szám alatt tartja nyilván azt a nagyon is bizalmi fizikai foglalkozást, hogy „háztartási alkalmazott”. A hivatal munkaköri leírásukról így fogalmaz: „Munkaidejük nagy részében álló testhelyzetet kívánó munkát végeznek: söprés, porszívózás, falak tisztítása. A munkafolyamatok nagy részéhez (felmosás, padlófényesítés) nélkülözhetetlen a térdelő, görnyedt testtartás. Sok esetben korszerű gépek segítségével végzik munkájukat, melyek használatának pontos ismerete elengedhetetlen. Gyakran kell kisebb-nagyobb tárgyakat emelgetni, cipelni. Fokozott a karok, a kéz és az ujjak igénybevétele, nedvesség, nyirkosság nehezíti a munka körülményeit. A takarítási műveletek mellé az élelmiszer beszerzése, főzés, felszolgálás, gyermekfelügyelet, beteggondozás, adminisztráció társulhat. Nyújtott, osztott munkaidőben kell időnként dolgozni. Minimális képzettségi (képesítési) feltétel: 8 általános.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!