Egy konténerbe kétszáz köteg bankjegy fér bele. Ez húszezresekből négymilliárd forintot tesz ki. Egy fakkban egymás mögé állítva négy konténer van. Az állványsor egy emeletén 25 darab négykonténeres fakkot számolok meg. A nyolc emelet magas polcrendszerből kettő van egymással szemben. Na, akkor most mennyi pénz lehet itt? Több százmilliárd? Vagy talán ezermilliárd?
A Magyar Nemzeti Bank Készpénzlogisztikai Központjának értéktárában nézelődünk. A terem első ránézésre pontosan úgy fest, mint egy korszerű csavaráruraktár. Csak az a csavar az egészben, hogy itt a végeláthatatlan polcrendszer bokszaiban készpénzt tárolnak. Ja, és azt a lényeges különbséget is meg kell említeni, hogy ide háromszoros átvizsgálás után, tucatnyi vastag biztonsági ajtón áthaladva lehet bejutni. Mint a filmekben. Kezdjük elölről! Ha egy konténerbe belefér négymilliárd, akkor…
– Az értéktárban több ezer konténer fér el – siet a segítségemre Tóth Tibor értéktárkezelő. A nemzet pénzraktárosa beismeri, ránézésre neki sincs még halvány fogalma sem arról, hogy egy-egy konténerben milyen címletekből mennyi bankjegy van. A logisztikai központ munkatársai többnyire lefóliázott bankjegykötegekkel, lezárt konténerekkel találkoznak, amelyek beltartalmára csak a számítógépek számára értelmes vonalkódok adnak felvilágosítást.
– Ez itt nagyrészt felesleges pénz – mutat körbe a páncélteremben Pataki Tibor, az MNB Nemzeti Készpénzszakértői Központjának vezetője. Mivel mindnyájan tudjuk, olyasmi, hogy felesleges pénz nem létezik, gyorsan magyarázatot fűz kijelentéséhez. Magyarországon összesen 290 millió darab bankjegy van forgalomban, ezek összértéke 2599 milliárd forint. Általában senki sem szeret egyszerre sok készpénzt magánál tartani, ez fokozottan vonatkozik üzletekre, bevásárlóközpontokra és pénzintézetekre, ahol naponta tényleg hatalmas összegek fordulnak meg. Nekik hajdanán, mondjuk, úgy a kilencvenes évek elejéig, az érvényes szabályozás szerint a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri központjába kellett befizetniük a napközbeni bevételüket, hogy aztán azt a számlájukon jóváírják. Sokan emlékeznek még, hogy a Hold utcában délutánonként hosszú sorokban várakoztak a páncélozott pénzszállító autók és a páncélozatlan személygépkocsik, mert sokan jobb híján ezek csomagtartójában szállították be napi bevételüket. A bankban aztán megszámolták, szortírozták, kötegelték és polcokra rakták a pénzkötegeket rengeteg ember közreműködésével és nehéz fizikai munkával.
Azóta a jegybank fenntartotta magának a készpénzforgalom szabályozásának és ellenőrzésének jogát, a pénzfeldolgozás egy részét azonban erre a célra alkalmas vállalatoknak engedte. A napi bankjegyforgalom fő folyama tehát most úgy zajlik, hogy a pénzfeldolgozók páncélautói zárás után összeszedik a hitelintézetek, üzletek, bevásárlóközpontok napi bevételét és a telephelyükre szállítják. Itt éjszaka feldolgozzák – megszámolják, ellenőrzik, selejtezik, kötegekbe rendezik és a másnapi kiszállításra előkészítik – a bankjegyeket. Előfordul azonban, hogy az este beszállított pénzmennyiség több mint a másnapi kiszállítandó. Ezt a felesleget és a kiselejtezett elhasználódott bankjegyeket hozzák be a biztonsági cégek a jegybank logisztikai központjába. A részleg egyébként 2008-ban kiköltözött a Szabadság térről, akkor adták át az új, hipermodern technológiákat magába foglaló épületét a város szélén, Soroksár határában. Statisztikailag évente egyszer minden egyes bankjegy megfordul itt, hogy szigorú ellenőrzést követően megpihenjen néhány napra vagy órára a trezor hűvösében.
A rámpa, ahol beszélgetünk, a polcrendszer hatodik emeletének magasságában van. Az automata daru, amely eddig lent kucorgott a földszinten, most hirtelen életre kel és felfelé iramodik. Parancsot kapott a diszpécserektől, hogy szedje elő a többezer konténer valamelyikét. Az egyik legbelső konténert kell elővennie, amikor megvan, lágy mozdulattal a lábaink elé helyezi és visszahúzódik a helyére.
Hátunk mögött fütyörészve jelenik meg egy kolléga. A konténerért jött. A kollégának sárga színe van, a 03-as számot viseli, köpcös egy kicsit, négy keréken gurul és a pocakja előtt emelővillát visel. Robottargonca. Egy pillanatra megtorpan a konténer előtt, mintha méregetné, hogyan esne a legjobb fogás rajta. Aztán megragadja, megemeli, határozott mozdulattal sarkon fordul, majd halkan fütyörészve kifelé indul.
Elnyomok egy ásítást, aztán még egyet. Mi a fene ez? Vénséges vén hírlapíró vagyok én, megfordultam már különleges helyeken is, de ehhez hasonlónak még csak közelében se jártam. Miért ez az ásítozás?
– Azért van – kapom a magyarázatot –, mert a páncélterem levegője tűzvédelmi okokból oxigénhiányos. A csökkentett oxigéntartalmú levegőben a gyufa vagy az öngyújtó meg se gyulladna, viszont az ember agya néhány perces itt tartózkodás után oxigénért kiált. A trezorban amúgy ember csak kivételes esetekben időz, ez itt tényleg az automaták és a robotok birodalma.
A 03-as számú kolléga után indulunk. Hátoldalán egy képernyőn számkódok villognak, innen olvassuk le, hogy a forgalmazó részlegbe megy. Ballagunk utána. A robot halkan fütyörészve halad a fehér fénnyel megvilágított végtelen folyosókon. A hangjelzés a dolgozóknak szóló figyelmeztetés, hogy ne álljanak az útjába. Mintha egy scifibe csöppentünk volna bele. Valamelyik nyomasztó Alien- filmben láttam hasonlót. A kolléga feje helyén egyébként egy sárga fényű lámpa forog körbe-körbe, olyasmi, mint amilyen a kukásutókon szokott lenni. De ez lézerfénynyalábokat bocsát ki. A robot a folyosó falára szerelt prizmákról visszatükröződő lézerfény szerint tájékozódik ugyanis.
Pataki Tibor közben arról beszél, hogy a soroksári logisztikai központ minden tekintetben a világ legkorszerűbben felszerelt pénzfeldolgozói közé tartozik. Ha éppen nem a legmodernebb. A glóbusz minden tájáról jönnek ide szakemberek tapasztalatcserére, és gyakran tátva marad a szájuk, amikor végigvezetik őket az üzemen.
Közben odaérünk a forgalmazó részlegbe, amely tulajdonképpen zsilipek rendszere. Ezeken keresztül jut be a pénz a logisztikai központba, illetve jut ki onnan. A pénzszállító autók zárt udvarban várakoznak, majd egy garázsszerű helyiségbe tolatnak be. Ennek hátoldala golyóálló ablakú páncélajtó, amelyen keresztül a zsilipkamrába be- vagy kirakodják a bankjegyeket tartalmazó konténereket. Amikor a pénzszállítók távoztak a kamrából, bezárul az ő oldalukon az ajtó és kinyílik a bankoldali. Így a pénzszállítók és a bankalkalmazottak sohasem találkoznak egymással. Fő a biztonság!
A beérkezett konténerek később a pénzfeldolgozó részlegbe kerülnek. Az egész üzemben egyedül itt érnek a pénzhez a dolgozók, amikor kinyitják a konténereket és a bankjegyeket a feldolgozó automatába táplálják. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy ez a gépsor is a legkorszerűbbek egyike a világon. Egy másodperc alatt 30 bankjegyet képes megvizsgálni. Ezalatt a következő műveletek hajtja végre: ellenőrzi mennyiségüket, azonosítja a bankjegyek címleteit, ellenőrzi, hogy valódiak-e és dönt arról, hogy forgalomképesek-e. Az elhasználódott bankjegyeket kiselejtezi, azaz milliméteres fecnikké darálja, majd egy másik üzemrészbe továbbítja, ahol a darából tégla alakú és nagyságú briketteket sajtolnak. (Évente átlagosan a papírpénzek harmadát selejtezik le, belőlük összesen 80 tonna fűtésre alkalmas brikett keletkezik. Ezt a jegybank minden évben pályázat útján karitatív jelleggel juttatja el az arra rászorulókhoz.) A forgalomképesnek talált bankjegyeket a gép címletenként százas csomagokba, majd ezres kötegekbe gyűjti, légmentesen fóliázza, és konténerekbe pakolja. Külön teszi a hamisgyanúsnak vagy problémásnak talált bankjegyeket. Ezeket aztán a bankjegyszakértők tovább vizsgálják. A tapasztalat az, hogy a gépsor megkérdőjelezhetetlen biztonsággal szűri ki az esetleg előforduló hamisított bankjegyeket.
Évente változóan 3000 és legfeljebb 10 ezer darab hamis pénz bukik le. Kedvező, hogy az utóbbi években az alacsonyabb érték körül van a hamisítások száma. Pataki Tibor, akinek szűkebb szakmája és úgy látom, egyben hobbija is a bankjegyszakértés, öt darab húszezer forintost tesz elém. Ebből négy hamisítvány. Első ránézésre eléggé egyformának látszanak, de ahogy kézbe veszi őket az ember, mindjárt kitűnnek a különbségek. A legprimitívebb hamisítvány tapintása olyan sima, mint egy színes magazin papírjáé, míg az igazi pénzen érződnek a recék. Ugyanerről a példányról hiányzik a vízjel, a biztonsági szál, a hologram fóliát pedig filctollal festették rá. Valamivel jobb hamisítvány a másik húszezres, itt azonban a vízjel nem Deákot, hanem Bethlent ábrázolja. (A vízjelnek mindig a bankjegy fő portréját kell ábrázolnia.) Elég a fénybe tartani a pénzt és máris kiderül a turpisság. A harmadik hamisítvány már csak az UV-lámpa fényében bukik le, hiányzik róla ugyanis a csak UV-fényben látszó, zölden fluoreszkáló emberpár. A negyedik hamisítvány a legprecízebb, az ún. A típusú UV-lámpa alatt nem is bukik le, ehhez a korszerűbb UV-A és UV-C összetett vizsgálatra alkalmas lámpa kell már, amelynek fényében a zöld emberpár sziluettje vörösre vált.
Megint csak tanultam valamit.
Az MNB ennél persze sokkal részletesebb és alaposabb képzéseket, tanfolyamokat is tart évente pénztárosok ezrei számára és a korszerű UV-A/C lámpák megvásárlásához egy jelenleg is folyamatban lévő pályázat keretén belül akár több tízezer forint hozzájárulást is ad. Így aztán remélhetően egyre kevesebb hamis pénz akad majd fenn a logisztikai központ mindent tudó masináján.
Kifelé menet az ajtó mellett van egy piros gomb, amit minden távozónak meg kell nyomnia. Nálunk a RENDBEN felirat villan fel. A rendszer véletlenszerűen válogat a kilépők között. Akinél az ELLENŐRZÉS felirat világít, azt külön szobába kísérik, és a szokásos nagyon alapos átvizsgálásánál még alaposabban ellenőrzik. Nálunk most a RENDBEN világított, ami azt jelentette, hogy kifelé menet megúsztuk mindössze két „motozással”.
Szaddám vitte a pénzt
Ha van bank, amelyre mindenhol különösen vigyáznak, nevezzék akárhogy – nemzeti, jegy-, avagy központi –, mindegy, a lényeg, hogy ott a trezorban az adott ország pénze, aranya pihen. Ritkán történik meg, hogy kirámolják, főleg bankrablók. Inkább tehetik azt a hatalom menekülő vagy új birtokosai, vagy azok, akik hatalmukat öröknek, az ország aranyát pedig sajátjuknak tekintik. A 21. század eddigi legnagyobb öt bankrablása között eddig csak két ilyen esetet jegyeztek fel.
5 Máig megoldatlan eset a 2004-es belfasti bankrablás, melynek során 9 millió dollárt loptak el a Northern Bank páncélterméből. A profi gengszterbanda a rablás előtti estén otthonában ejtett túszul két banktisztviselőt, akiknek másnap zárás után be kellett engednie a banda tagjait a páncélterembe. Ezután a túszokat elengedték, a pénzt pedig háromszori kocsiváltással sikerült eltüntetniük.
4 Ténylegesen befúrták magukat a Brazil Központi Bank páncéltermébe azok a bűnözők, akik 70 millió dollárnyi pénzt raboltak el Fortalezában 2005-ben. Tökéletesen kiépített, jól megvilágított és légkondicionált, 250 méteres alagútjukat három hónap alatt ásták ki egy közeli építési területről. A banda egy részét sikerült rács mögé dugni, ám a zsákmányból csak 9 millió dollárt talált meg a brazil rendőrség.
3 Az évszázad eddigi legnagyobb készpénzrablását a Nagy-Britanniai Tonbridge kisvárosban hajtották végre, 2006-ban. A rablók 53 millió fontnyi készpénzt (a nagy vonatrablás zsákmányának mai árfolyamon számítva a dupláját) vittek el egy pénzszállító cég raktárából. A telepvezető családját túszul ejtették, így kényszerítették a páncélterem kinyitására. A rablás értelmi szerzőjét 2010-ben fogták el, addigra a csendes-óceáni szigetvilágban utazgatva csaknem felélte a lopott pénzt.
2 Nagy-Britannia történetének legnagyobb értékű bankrablását két belga férfi és egy belső ember, a Sumitomo bank biztonsági főnöke hajtotta végre 2007-ben. A feltört számítógépes rendszerből azonban hiába próbálták meg huszonháromszor is elutalni a 300 millió dollárnyi zsákmányt, mivel nem voltak tisztában a nemzetközi utaláshoz szükséges SWIFT kódokkal, le is buktak.
1 Az évszázad legnagyobb értékű bankrablását nem más követte el, mint Szaddám Huszein, aki Bagdad bombázása előtt, 2003 márciusában egymilliárd amerikai dollárt „vett fel” az iraki központi bankból. Fia és segítői állítólag öt órán keresztül pakolták a százdollárosokkal teli dobozokat, melyeknek nagyjából a felét később megtalálták a diktátor palotájában a falakba rejtve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
