Alzheimer-remény – Új hobbikkal a felejtés ellen

Mit is akartam mondani? Hirtelen elfelejtettem. A lakáskulcsot sem találom soha reggelente, és mit keres a zokni a hűtőben? Ha pedig összeadnám a bevásárlókomplexumok parkolójában autókereső bolyongással telt időt, biztosan napokban volna mérhető a „hová a nyavalyába parkoltam?” sok-sok „nem tudomja”. Á, csak a fáradtság. Meg ez az egész olyan női dolog – hangzik számtalan elhessegető érv, pedig az időskori demenciának, azon belül is az Alzheimerkórnak lehet akár már 40 éves korban jelentkező előhírnöke a figyelmetlenség, a fókuszálatlanság és a feledékenység.


Valódi áttörés?

A jó hír, hogy az utóbbi pár évben egyre többször publikálnak „áttörésként” aposztrofált kutatási eredményeket a tudósok – egy magyar kutatócsoport épp a hetekben hozta nyilvánosságra az epilepsziás működészavar kontrollja, illetve az alzheimeres tünetromlás lassításának összefüggéseit. Az ELTE PIT Bioinformatikai Csoportjának és a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának kutatói pedig több mint 5800 alany adatait vizsgálva kerestek és találtak szintén mostanában olyan tényezőcsoportokat, amelyek elemei együttesen növelik az Alzheimer-kór kockázatát.

Van rossz hír is: a megelőzésben és a betegség lefolyásának lassításában elért eredményeken kívül – időben diagnosztizált és az alapvető életmenetet még nem befolyásoló stádiumról van szó – 1901 óta nem jutottunk közelebb a betegség gyógyításához. Ez annyit jelent, hogy egy már Alzheimerrel küszködő beteggel még ma sem nagyon tudnak mást tenni az orvosok, mint amit 1901-ben dr. Alois Alzheimer tett az első, róla elnevezett betegséggel diagnosztizált pácienssel, Auguste-tal, akire öt éven át, a haláláig vigyázott. Ezt Samuel Cohen neurológus, Alzheimer-kutató állítja tavalyelőtti TED-előadásában, aki szerint az elmúlt több mint 100 évben valódi áttörés nem történt az Alzheimer-kór kezelésében.

A betegség közel 50 millió embert érint jelenleg a világon, de a társadalmak elöregedése, valamint az élettartam növekedése miatt ezt a számot 2050-re már 150 millióra becsülik a tudósok. A statisztikák sokkolóak: 65 év felett az Alzheimer-kór kialakulásának esélye egy a háromhoz, 80 év felett pedig egy a kettőhöz. Cohen professzor szerint csak az Egyesült Államokban az alzheimeres betegek gondozása 200 milliárd dollárba kerül évente – ma ez a legdrágább betegség, és ha a tendencia így marad, 2050-re a vele járó összköltség akár az ötszörösére is emelkedhet.


Blokkolni a plakkot

Amellett, hogy a memória és a mentális képességek elvesztése a fő tünete, az Alzheimer okozta agykárosodás jelentősen csökkenti a várható élettartamot, és kivétel nélkül mindig végzetes.

Ma már tudni, hogy elszaporodó, összeragadt proteinmolekulák okozzák: anélkül, hogy nagyon belemennénk a biológiai részletekbe, valami olyasmi történik, hogy az idegsejtek összekapcsolódásánál, az úgynevezett szinapszisoknál (itt zajlik az információcsere, itt gondolkodunk, érzünk, látunk, hallunk, vágyakozunk és emlékezünk) túlszaporodnak ezek a bizonyos fehérjék, összeragadnak, és megakadályozzák az információáramlást.

Az első összetapadások (felgyülemlett plakkoknak nevezi őket az orvostudomány) még nem okoznak különösebb problémát, de PET CT-vel már kimutathatók – ez a boldog mit sem sejtés állapota, olyan 40 éves kor körülre tehető. A tudósok úgy vélik, legalább 15-20 éves folyamat, mire a plakk felhalmozódása eléri a kritikus szintet, és betegségként jelentkezik. Mielőtt eléri ezt a pontot, emlékezetkihagyások következhetnek be: Miért is jöttem be ide? vagy: Hú… hogy is hívják? vagy: Hová tettem a kulcsomat?

A megoldás tehát a még kritikus pont elérése előtti beavatkozás, és a beindult folyamat blokkolása volna. A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja jelenleg is tesztel egy olyan új gyógyszert, amely képes meggátolni, de legalábbis lassítani a fehérje-összetapadásokat.


Terápia életmódváltással


Az Alzheimer-kór kezelésének kulcsa Lisa Genova neurológus, a Megmaradt Alice-nak című könyv szerzője szerint is a megelőzésben és a kritikus pont előtti beavatkozásban rejlik – ezért lehet korszakalkotó a magyar tudósteam felfedezése a kockázati tényezőkről.

„Tekintsünk úgy arra a bizonyos amiloid fehérjeplakkra, mint egy gyufalángra – meséli Lisa Genova szintén a TED-előadásában. A kritikus pontot elérve az egész erdőt lángra lobbantja. Ha már lángol az erdő, hiába fújjuk el a gyufa lángját. Azt még azelőtt kell eloltani, mielőtt az egész erdő tüzet fogna.”

A kutatónő úgy véli, hogy ha időben elkezdünk foglalkozni a hébe-hóba kialakult plakkjainkkal – persze ehhez az kell, hogy tudjunk róla, és ha rendszeresen nem találjuk a kulcsunkat, vagy ha túl sokszor landol a zokni a hűtőben, biztos, ami biztos alapon jelentkezzünk be egy PET CT-re –, még gyógyszer sem kell hozzá, hogy lelassítsuk vagy akár meg is állítsuk a folyamatot. Még akkor sem érdemes széttárni a karunkat, ha a genetika is közbeszól, mert mostanra már az is bizonyított tény, hogy a DNS hajlamosít ugyan, de önmagában nem felelős a betegség kialakulásáért. Nem így a szakaszos alvás. A lassú hullámú mély alvás az agy méregtelenítője – ha ezt rendszeresen elblicceljük, előbbutóbb bérletet váltunk egy nem kívánt, memóriaromboló utazásra. Sok kutató szerint a rossz alváshigiéné az Alzheimer előjele lehet: már egyetlen átvirrasztott éjszaka is fokozhatja azt a bizonyos fehérjeszintet. A kutatások szerint a szív- és érrendszer egészsége, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a magas koleszterinszint mind kimutathatóan növeli a kór kialakulásának kockázatát.

Boncolási tanulmányok igazolják, hogy alzheimeres betegek 80 százaléka szenvedett keringési megbetegedéstől, kísérletek pedig azt bizonyítják, hogy aerobikgyakorlatokkal csökkenthető a rosszfehérje-szint.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!