- Az Alzheimer nem gyógyítható ugyan, de ha időben megkezdik a kezelését,
lassítható, sőt akár meg is állítható a folyamat
- Magyar kutatók eredményei segítik a hajlam korai felismerését
- Házi praktika: tanulni élethosszig
Mit is akartam mondani? Hirtelen elfelejtettem. A lakáskulcsot sem találom soha reggelente, és mit keres a zokni a hűtőben? Ha pedig összeadnám a bevásárlókomplexumok parkolójában autókereső bolyongással telt időt, biztosan napokban volna mérhető a „hová a nyavalyába parkoltam?” sok-sok „nem tudomja”. Á, csak a fáradtság. Meg ez az egész olyan női dolog – hangzik számtalan elhessegető érv, pedig az időskori demenciának, azon belül is az Alzheimerkórnak lehet akár már 40 éves korban jelentkező előhírnöke a figyelmetlenség, a fókuszálatlanság és a feledékenység.
Valódi áttörés?
A jó hír, hogy az utóbbi pár évben egyre többször publikálnak „áttörésként” aposztrofált kutatási eredményeket a tudósok – egy magyar kutatócsoport épp a hetekben hozta nyilvánosságra az epilepsziás működészavar kontrollja, illetve az alzheimeres tünetromlás lassításának összefüggéseit. Az ELTE PIT Bioinformatikai Csoportjának és a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának kutatói pedig több mint 5800 alany adatait vizsgálva kerestek és találtak szintén mostanában olyan tényezőcsoportokat, amelyek elemei együttesen növelik az Alzheimer-kór kockázatát.
Van rossz hír is: a megelőzésben és a betegség lefolyásának lassításában elért eredményeken kívül – időben diagnosztizált és az alapvető életmenetet még nem befolyásoló stádiumról van szó – 1901 óta nem jutottunk közelebb a betegség gyógyításához. Ez annyit jelent, hogy egy már Alzheimerrel küszködő beteggel még ma sem nagyon tudnak mást tenni az orvosok, mint amit 1901-ben dr. Alois Alzheimer tett az első, róla elnevezett betegséggel diagnosztizált pácienssel, Auguste-tal, akire öt éven át, a haláláig vigyázott. Ezt Samuel Cohen neurológus, Alzheimer-kutató állítja tavalyelőtti TED-előadásában, aki szerint az elmúlt több mint 100 évben valódi áttörés nem történt az Alzheimer-kór kezelésében.
A betegség közel 50 millió embert érint jelenleg a világon, de a társadalmak elöregedése, valamint az élettartam növekedése miatt ezt a számot 2050-re már 150 millióra becsülik a tudósok. A statisztikák sokkolóak: 65 év felett az Alzheimer-kór kialakulásának esélye egy a háromhoz, 80 év felett pedig egy a kettőhöz. Cohen professzor szerint csak az Egyesült Államokban az alzheimeres betegek gondozása 200 milliárd dollárba kerül évente – ma ez a legdrágább betegség, és ha a tendencia így marad, 2050-re a vele járó összköltség akár az ötszörösére is emelkedhet.
Blokkolni a plakkot
Amellett, hogy a memória és a mentális képességek elvesztése a fő tünete, az Alzheimer okozta agykárosodás jelentősen csökkenti a várható élettartamot, és kivétel nélkül mindig végzetes.
Ma már tudni, hogy elszaporodó, összeragadt proteinmolekulák okozzák: anélkül, hogy nagyon belemennénk a biológiai részletekbe, valami olyasmi történik, hogy az idegsejtek összekapcsolódásánál, az úgynevezett szinapszisoknál (itt zajlik az információcsere, itt gondolkodunk, érzünk, látunk, hallunk, vágyakozunk és emlékezünk) túlszaporodnak ezek a bizonyos fehérjék, összeragadnak, és megakadályozzák az információáramlást.
Az első összetapadások (felgyülemlett plakkoknak nevezi őket az orvostudomány) még nem okoznak különösebb problémát, de PET CT-vel már kimutathatók – ez a boldog mit sem sejtés állapota, olyan 40 éves kor körülre tehető. A tudósok úgy vélik, legalább 15-20 éves folyamat, mire a plakk felhalmozódása eléri a kritikus szintet, és betegségként jelentkezik. Mielőtt eléri ezt a pontot, emlékezetkihagyások következhetnek be: Miért is jöttem be ide? vagy: Hú… hogy is hívják? vagy: Hová tettem a kulcsomat?
A megoldás tehát a még kritikus pont elérése előtti beavatkozás, és a beindult folyamat blokkolása volna. A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja jelenleg is tesztel egy olyan új gyógyszert, amely képes meggátolni, de legalábbis lassítani a fehérje-összetapadásokat.
Terápia életmódváltással
Az Alzheimer-kór kezelésének kulcsa Lisa Genova neurológus, a Megmaradt Alice-nak című könyv szerzője szerint is a megelőzésben és a kritikus pont előtti beavatkozásban rejlik – ezért lehet korszakalkotó a magyar tudósteam felfedezése a kockázati tényezőkről.
„Tekintsünk úgy arra a bizonyos amiloid fehérjeplakkra, mint egy gyufalángra – meséli Lisa Genova szintén a TED-előadásában. A kritikus pontot elérve az egész erdőt lángra lobbantja. Ha már lángol az erdő, hiába fújjuk el a gyufa lángját. Azt még azelőtt kell eloltani, mielőtt az egész erdő tüzet fogna.”
A kutatónő úgy véli, hogy ha időben elkezdünk foglalkozni a hébe-hóba kialakult plakkjainkkal – persze ehhez az kell, hogy tudjunk róla, és ha rendszeresen nem találjuk a kulcsunkat, vagy ha túl sokszor landol a zokni a hűtőben, biztos, ami biztos alapon jelentkezzünk be egy PET CT-re –, még gyógyszer sem kell hozzá, hogy lelassítsuk vagy akár meg is állítsuk a folyamatot. Még akkor sem érdemes széttárni a karunkat, ha a genetika is közbeszól, mert mostanra már az is bizonyított tény, hogy a DNS hajlamosít ugyan, de önmagában nem felelős a betegség kialakulásáért. Nem így a szakaszos alvás. A lassú hullámú mély alvás az agy méregtelenítője – ha ezt rendszeresen elblicceljük, előbbutóbb bérletet váltunk egy nem kívánt, memóriaromboló utazásra. Sok kutató szerint a rossz alváshigiéné az Alzheimer előjele lehet: már egyetlen átvirrasztott éjszaka is fokozhatja azt a bizonyos fehérjeszintet. A kutatások szerint a szív- és érrendszer egészsége, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, a dohányzás, a magas koleszterinszint mind kimutathatóan növeli a kór kialakulásának kockázatát.
Boncolási tanulmányok igazolják, hogy alzheimeres betegek 80 százaléka szenvedett keringési megbetegedéstől, kísérletek pedig azt bizonyítják, hogy aerobikgyakorlatokkal csökkenthető a rosszfehérje-szint.
Az úgynevezett Nun Study (Apácatanulmány) során 75 éven felüli apácák közül 678-at vizsgált a Minnesotai Egyetem tudóscsoportja David Snowdon vezetésével 1986-tól több mint 20 éven át. Az apácák testi és szellemi feladatokat oldottak meg rendszeresen, az agyukat pedig felajánlották haláluk utáni boncolásra.
Némelyik agyban meglepő dolgokra bukkantak a kutatók: a plakkok, gubancok és az agyzsugorodás ellenére – ami kétségkívül Alzheimerre utal – egyik apáca sem mutatott alzheimeres tüneteket élete során. Ebből arra következtettek, hogy akiknek magasak a kognitív tartalékai, tehát rendszeresen tornáztatják az agyukat, azoknál sokkal több idegi kapcsolatot kell a fehérjegubacsoknak felzabálniuk a totális demenciáig. Idegi kapcsolatok pedig élethosszig építhetők – új dolgok tanulásával.
A keresztrejvényfejtés ugyan karbantartja az agyat, de ahhoz, hogy elinaljunk az Alzheimer elől, érdemes új nyelvek, új hobbik vagy akár új hivatás után nézni, esetleg összpontosítást igénylő táncot tanulni. Hatvanévesen is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!