Amikor a Jobbik betoppan

Hogy Miskolcon és környékén erős a Jobbik hangja, eddig sem volt kérdés, elég csak arra gondolni, amikor a város avasi lakótelepen zúgott az „igenis van cigánybűnözés”. Hangjukat újabban a Lyukóvölgyben próbálgatják, a Miskolc határán található egykori bányásztelepülésen, ami mára leginkább a városi lakásukat fenntartani nem tudó nyugdíjasok és a hajléktalan lét határán tengődő nincstelenek gyűjtőhelyévé vált. Ami pedig a miskolci Avas lakótelepet és Lyukóvölgyet a Jobbik számára kampánytereppé teszi: a cigányok. A párt most éppen a lyukóvölgyi úgynevezett telepprogram ellen tiltakozik. A program a mélyszegénységben élő roma családok felzárkóztatásának támogatására hivatott, uniós forrásból származó 150 millió forintból segítenének szakmát szerezni a felnőtteknek és orvosolnák a gyerekek tanulási nehézségeit. A Jobbik szerint a program nem segít, mivel csak kevés család vehet részt benne, rájuk viszont túl sok pénzt költenek. „Közérdek kívánja, hogy megmentsük a többségi társadalmat attól, hogy a lyukói gyerekek bűnözőkké váljanak, és 10 év múlva újabb idős emberek torkát vágják majd el” – ezek Jakab Péter, miskolci jobbikos önkormányzati képviselő szavai. Jakab volt az, akinek vezetésével a Jobbik delegációja Lyukóvölgybe indult, hogy maga után félelmet, bizonytalanságot és szégyenkezést hagyjon.

Jakab Péter mellett Hegedűsné Kovács Enikő, a Jobbik országgyűlési képviselője, Orosz Mihály Zoltán, a furcsa ruháiról és még furcsább mondatairól elhíresült érpataki polgármester, valamint Szemes István, a Települések Megmaradásáért nevű egyesület elnöke vett részt a múlt héten Lyukóvölgy bejárásán. Az esetet maga a Jobbik dokumentálta, a videók a honlapjukon is elérhetőek. Egy felvételen gunyoros hangvételű párbeszéd folyik arról, miként fog egy düledező ház felgyulladni „akár egy órán belül is”. „Nagyon durva, mi?” értékeli a látványt szakértő hangon az egyik arctalan férfi. Egy másik videón Hegedűsné (hangos „Áldás, békesség” felkiáltással megkezdett) bevonulását tekinthetjük meg egy fiatal lányhoz, aki jól láthatóan azt se tudja, hova nézzen zavarában, miközben a képviselőnő ellentmondást nem tűrve bevonul az otthonába. Azt, hogy odabent mi történt, már nem mutatja a videó. Csaknem negyedórás felvételen látható viszont az, miként masírozott be a kis küldöttség a helyi családsegítő szolgálathoz. Kezdetben csak térdeket látunk, a hang viszont hallatszik: és ez a hang, egy férfi emelt hangja, feljelentéssel fenyegetőzik. Utasítja a szociális munkást jegyzőkönyvek felvételére, illetve kérdőre vonja, hogy mit csinál az ügyfélfogadási időben. „Így teszik sírba Magyarországot, ezzel a hivatali hozzáállással” – közli a szociális munkással, aki mindössze annyit mond a rátörő látogatóknak, hogy kérdéseikkel forduljanak az intézmény vezetőjéhez. Állatkínzásra utaló bűncselekmények, gyermekveszélyeztetés – erről akarnak jegyzőkönyvet készíttetni a megszeppent szociális munkással, aki türelmesen végighallgatja az őt kioktató urakat és hölgyet, majd beletörődve abba, hogy feljelentik, rezignáltan bemondja a nevét.

Nem sokkal az eset után a Miskolci Egyesített Szociális és Gyermekvédelmi Intézmény munkatársai nyílt levelet tettek közzé, amelyet mindannyian aláírtak. „…felemeljük szavunkat azért, hogy munkánk végzése közben ne kelljen félelmet keltő indulattal szembenéznünk” – így szólt a levél, amelyben tiltakoznak munkatársaik személyiségi jogainak és emberi méltóságának megsértése és provokálása ellen. Kiss Gábor, Miskolc alpolgármestere is azonnal reagált az eseményekre. Jelezte: elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a Jobbik vagy bármelyik más politikai párt a családsegítő munkatársait a munkahelyükön inzultálja, megfélemlítse, fenyegesse.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a Jobbik helyi tagozata kiemelten foglalkozott a családsegítő munkájával. Korábban is támadták a telepprogramot, amelynek keretében felzárkóztatnák a hátrányos helyzetű családokat. Mint kiderült, a Jobbik magát Földessy Juditot, a családsegítő igazgatóját is többször feljelentette, de a komplex telepprogramot is kritizálják, amikor csak tehetik. Hogy miért? „…a Jobbik abban érdekelt, hogy Miskolcon végre ne a degenerált emberek száma nőjön, hanem az adófizetőké” – szólt Jakab Péter jobbikos önkormányzati képviselő szépen cizellált válasza. Azt mondja, csak azért látogattak le Lyukóra, hogy a veszélyeztetett gyermekeket, a családok életkörülményeit számba vegyék és jelentsék a gyermekvédelmi szolgálatnak. És ezért igyekeznek minden módon ellehetetleníteni a programot, amely arra törekszik, hogy segítse a felzárkózásra törekvő, mélyszegénységben élő roma családokat? Az érveléssel talán mégis csak van némi baj.

Miskolcon a családsegítő igazgatójánál, Földessy Juditnál kezdjük a napot. A szemében látszik, de meséli is: a szociális munka fizikailag és szellemileg is megerőltető, ráadásul mind anyagilag, mind társadalmi szempontból alacsony presztízsűnek számít. A miskolci családsegítő szolgálatnál egy-egy segítő körülbelül 100 család ügyeit intézi, ez pedig nagyon sok. „Borsod megyében vagyunk, itt az ország más területeihez képest is magas az ellátást igénylők száma, ezért folyamatosan le vagyunk terhelve – mondja az igazgató, aki úgy gondolja, hogy a politikai támadás, ami érte a családsegítőt (és őt magát személyesen is), a jövőben folytatódni fog. – Lehet úgy gondolkodni, hogy ez a 150 milliós program csak kevés emberen tud segíteni. De mi a megoldás? Akkor ne segítsünk senkinek? Akkor már inkább kezdjük el a munkát kis helyen, és folytassuk, amíg csak tudjuk” – magyarázza. A miskolci családsegítő munkáját országszerte ismerik és elismerik. Mégsem tagadják, megviseli őket a Jobbik akciózása. Az igazgatónő azt mondja, csapatának szüksége lesz egy egész napos elvonulásra, amikor kibeszélhetik majd magukból a problémákat, hogy folytatni tudják a munkát.

Kovács Kamillával, a Komplex nevű – politikaivá tett – telepprogram vezetőjével látogatunk ki a völgybe. Aznap, amikor Lyukón jártunk, már nagyban szervezték a hétfői szemétszedő napot, amely során ismét kitakarítják a környéket, hasonló megmozdulások minden évben vannak. A családsegítő szolgálat munkatársai egész nap várták az ügyes-bajos dolgaikkal betérő helyieket. Épül a közösségi ház, míg ott voltunk, kiérkeztek az állategészségügyiek is, hogy elvigyék azokat a kóbor vagy rosszul tartott ebeket. Sokat járnak erre, évek óta. Közben Kovács Kamilla mesél a sokat támadott program lényegéről: olyan képzéseket biztosítanak a helyieknek, amelyek elvégzése után aktív részesei lehetnek a munkaerőpiacnak. Elsősorban kertészeti és építőipari szakmákat tanulhatnak, kezdetben a telep egy meghatározott részén élők. Emellett az iskoláskorúaknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy tanulási nehézségeiket szakértők segítségével orvosolják. Uniós pályázatról van szó, amely elsősorban területi alapú, vagyis azok vehetnek részt benne, akik a kijelölt helyen élnek. „Lyukó speciális hely, ahol nagy a szegénység, miközben vannak azért itt sokan, akiknek van munkájuk, rendezett környezetben élnek. Másoknak semmijük sincs, ebből próbáljuk meg őket kisegíteni, mindig azokkal az eszközökkel, amik adódnak” – mondja Kovács Kamilla, majd bemutatja nekünk Lukácsné Lipcsei Emesét, aki hosszú évek óta dolgozik együtt a helyiekkel, mint családgondozójuk. Jobb idegenvezetőnk nem is lehetne, „Emese néni” mindenkit ismer, mindenki bizalommal fogadja. Még így sincs könnyű dolgunk, a helyiek ugyanis gyanakodva tekintenek ránk – nem szeretik mostanában, ha kérdéseket tesznek fel nekik, mint ahogy húzódoznak a kamerák elől is. Nem akarják, hogy akár a nevük, akár az arcuk megjelenjen az újságban. Hiába mondjuk, hogy nem ugyanazzal a szándékkal érkeztünk, mint a korábbi látogatók, nem bízik itt senki bennünk. És szégyellik már azt is, amijük van.

Egy fiatalasszony végül – szigorúan név nélkül – elmeséli, hogyan látogatta meg őket a Jobbik. Elmondja, hogy Emese nénire hivatkozva mentek be a házba, és az életkörülményeikről faggatták őket. Nem is gyanakodott akkor még, hiszen Emese néni neve elég volt arra, hogy beengedjen bárkit az otthonába. Persze, utólag kiderült, a családgondozó mit sem tudott a jobbikos látogatókról. Látszik, hogy a fiatalasszonyt bántja az eset. Hogy azt a keveset, amit sajátjának mondhat, leszólták. Pillanatok alatt körbe is veszik a szomszédok, már mindenki nagy hangon magyaráz, főként az fáj nekik, hogy „kunyhónak” nevezték azt a helyet, amit ők otthonuknak hívnak. Nem nyílnak meg nekünk se, nem is akarnak beszélni arról, hogy mi történt pontosan. Végül Emese elvezet minket egy másik lyukói család kertjébe. Attila be is mutatkozik, ő a helyi közösség egyik alappillére. Mesél a hamarosan induló programról, amiben felesége is részt vesz majd. Reménykednek benne, hogy a lehetőség munkához is segíti majd őket, bár ebben nem igazán bíznak, hiszen munka nem nagyon akad a környéken, még végzettséggel sem. Amikor viszont arról kérdezzük, miért ilyen zárkózott a többi lakos, csak megvonja a vállát. „Talán mert szégyenkeznek amiatt, ahogy élnek. Pedig nem csak a mi szégyenünk ez a szegénység. Aki dolgozni akar, az se talál semmit” – feleli, a jegyzetelésből azonban egy helyi asszony kérdése zökkenti ki az újságírót. És zavarba is hozza. „Máshol is ilyen rosszul élnek az emberek?” Mit lehet erre felelni? Igen, máshol is. De azért nem mindenhol tör be az otthonokba a Jobbik, hogy megfélemlítsék azokat is, akik segíteni akarnak. Ez csak Lyukóvölgyben történt. Még csak itt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!