Sok esetben részrehajló az igazságszolgáltatási gyakorlat a családon belüli erőszakkal, szexuális bántalmazással kapcsolatos ügyekben. Mintha mindenki zavarban lenne a legegyértelműbb eseteknél is, mintha a bírók inkább a család egységét próbálnák helyreállítani ahelyett, hogy az áldozatot védelmeznék. A Patent Egyesület Bíróságfigyelő Programja számos visszásságot tárt fel. A program idén elnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi díjat, a SozialMarie-t.
„Maguk között annyira elmérgesedett a viszony, hogy inkább menjenek ki a tárgyalóból, béküljenek ki, ez az egész nem jó semmire” – ezt mondta a bíró abban az ügyben, amelyben bántalmazó férjét testi sértés miatt perelte be a feleség, miközben a férfi sorozatos erőszakos tettei miatt a válóper és a gyerekelhelyezési per is elindult. A nemrég történt esetet Rajnai Gitta, a Patent Jogvédő Egyesület Bíróságfigyelő Programjának önkéntese idézi fel.
A férfi megörült a bíró javaslatának, elmondta, milyen jó ötlet, amire a feleség megtörten csak annyit mondott: „nem akarok, én már nem hiszek neki”.
„Ha nem egy családtagot, hanem egy ismeretlent vádolnának testi sértéssel, vajon akkor is azt mondaná a bíró a sértettnek, hogy vonja vissza a feljelentését, béküljön ki a támadójával ? Ezzel el van intézve?” – teszi fel a kérdést a jogvédő, hozzátéve: bírók zöme nem ért a párkapcsolati erőszakhoz, nem ismeri a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját.
A tárgyalótermekben rendszeresen megkérdezik az áldozattól, hogy „miért ment hozzá?” vagy „miért nem hagyta el az első pofon után?”. „Ezek a kérdések a laikusokban is megfogalmazódnak, de itt bírókról beszélünk, akik súlyos lelki, testi erőszak áldozatairól, köztük gyerekek sorsáról döntenek. Ha ismernék a bántalmazás természetrajzát, nem lennének képesek azt mondani, hogy „béküljenek ki tíz perc alatt a folyosón!” – magyarázza a jogvédő.
Másik példát is említ. Egy kislányt kilencéves kora óta rendszeresen abúzált a nevelőapa, az anyát pedig bántalmazta, gyakran a kislány előtt is. A bíró a tanúként beidézett anyától azt kérdezte, ritkultak-e a verések hatására a szexuális együttlétei az élettársával.
A nő erre elmesélte, hogyan erőszakolta meg őt a verések után a férfi. A bíró újabb kérdése az volt: „Nem lehet, hogy azért fordult az élettársa a kislány felé, mert ön elfordult tőle?” „Ezt kérdezte! – fakad ki Rajnai Gitta, elszörnyedve azon, hogy milyen elképesztő tévképzetek keringenek egyes bírók fejében. – Azt gondolja, hogy a férfinak természet adta joga van arra, hogy bármikor kiélhesse ösztöneit azon a nőn vagy gyereken, aki éppen a közelében van? Ez döbbenet!”
Közöny és előítélet
A Bíróságfigyelő Programban az erre vállalkozó, a Patent képzésén részt vett önkéntesek főleg válással, gyermekelhelyezéssel kapcsolatos perek és a vonatkozó büntetőügyek tárgyalásait figyelik.
Az április végéig tartó program szomorú tanulságokkal zárul. A hatósági procedúra és az azt követő bírósági szakasz a bántalmazó kapcsolatból kilépni akaró áldozatoknak rettenetesen megnehezíti az életét.
Még inkább így van ez, ha gyermeket éri szexuális erőszak, hiszen ezek a cselekmények rendszerint a négy fal között történnek, ahol nincs tanú. „Mivel nincs egyértelmű bizonyíték, a bíró igazságügyi szakértőkhöz fordul. A véleményeket a bíró aztán úgy értelmezi, ahogy akarja” – fogalmaz Rajnai Gitta, akit a megfigyelői munkája során szinte sokkolt, mennyi ügy szól gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekről.
Az ügyekre jellemző, hogy hiába írja elő a törvény a gyermek áldozatok különleges védelmét, ezt a hatósági és bírósági gyakorlat sokszor figyelmen kívül hagyja.
„Egy kislány ötéves korában elmondta az anyjának, tudja, hogyan kell maszturbálni, mert az apukája megmutatta neki. Az anya elvitte a gyereket pszichológushoz, aki feltárta, hogy a kislányt az apa rendszeresen maszturbációra kényszeríthette. Azonnal feljelentést tett az apa ellen. A hatóság hatszor hallgatta ki a kislányt, aki időközben 11 éves lett, annyira elhúzódott az ügy. A bírósági szakasznál a bíró még egy szakértővel meg akarta vizsgáltatni a kislányt, akinek arról kellett beszélnie, hogy mi történt vele négyéves korában. Az anya ezt már értelmetlennek találta és megtagadta ezt a vizsgálatot, amire az ügyész úgy reagált, hogy mentsék fel az apát, mert a nő nem együttműködő” – meséli. A bíróság pedig felmentette a férfit.
Jogalkalmazás, jogértelmezés csődje
A tanulságok közé tartozik, hogy sokszor alkalmatlan a szakértői vélemény a tárgyalás érdemi befolyásolására. Rajnai Gitta szerint a tárgyalóteremben gyakran az az alapértelmezés, hogy a szexuális abúzus vádját az anya találja ki, mert bosszút akar állni az apán. „Pedig az anya nem tudja egy néhány éves kislánnyal eljátszatni, hogy őt szexuális erőszak éri az apa által. Ilyen szerepet egy anya nem oszt a gyerekére. A gyerekeknek szakemberek keresztkérdéseinek tucatját kell megválaszolniuk. Ki tenné ki ennek a gyerekét?” – kérdezi. Az is kiderült számára, hogy a bíróságok nem komplexitásukban vizsgálják a bántalmazással kapcsolatos történeteket.
„Úgy kerülnek a bíró elé az ügyek, hogy azok egy konkrét eseményről szólnak. Július harmadikán X. Y. kést rántott és megszúrta a feleségét. Van erről orvosi látlelet, esetleg tanúk. Kiderül, hogy a nőt korábban folyamatosan erőszak érte. De a bíróság mégis csak azt az egy napot vizsgálja, amelyben a bántalmazás kicsúcsosodott.”
Szépen váló házaspárokra készülnek
A Bíróságfigyelő Program a mediáció gyakorlatának visszásságaira is rámutat. Ez az intézmény lenne arra hivatott, hogy a felek között közvetítsen, esetleg kompromisszumra vezesse őket. „Ennek akkor van értelme, ha nincs bántalmazás, csak valamiért nem tudnak a felek megfelelően kommunikálni egymással. Ha van bántalmazás, amelyben az egyik fél rákényszeríti a hatalmát a másikra, akkor a mediációt is erre használja fel az agresszor” – fogalmaz. Eközben gyakran felölti a „cuki apu” képét, aki elszántan küzd a gyerekéért, a bíróság előtt nem viselkedik agresszívan az anyával, pláne akkor, ha magasan kvalifikált. És mivel a bíróságon nem ismerik a bántalmazás lélektanát, nem látják, mi történik a háttérben. Így kerülhetnek a bántalmazott gyerekek az őket bántalmazó szülőhöz a gyerekelhelyezés során.
A Patent már 2013–2014-ben vizsgálta a bíróságok munkáját, mert a szervezet jogsegélyszolgálatához érkező panaszok azt mutatták, nagy baj van a bíróságokkal, az áldozatok éppen úgy félnek az igazságszolgáltatástól, mint attól az embertől, aki rendszeresen veri őket. „Az áldozatok vagy tehetetlenséggel, vagy elutasítással, vagy áldozathibáztatással találkoznak a gyámügynél, a családsegítőknél, a rendőrségnél is.
Nincs hová fordulniuk” – indokolja Sándor Bea jogász, a projekt koordinátora, miért is érezte a Patent, hogy folytatni kell a bírósági gyakorlat monitorozását. A Norvég Civil Alap a program kibővítésének finanszírozásáról döntött, így indult újra tavaly márciusban a projekt, ami ebben a hónapban ér véget. Sándor Beától megtudtuk: öt vidéki nagyvárosban és Budapesten tartottak képzéseket a monitorozásra jelentkezőknek.
Az egységes módszertan alapján kiképzett megfigyelők igyekeztek a lehető legtöbb releváns tárgyalásra beülni. Összegzésképpen azt állapította meg, hogy a bíróságok „szépen váló” házaspárokra készülnek fel, akiknek megbeszélést vagy mediációt javasolnak.
A bírók többnyire egy „jól viselkedő”, szimpatikus férfit látnak, akivel szemben egy ideges, traumatizált nő áll. Ugyanakkor nem veszik figyelembe a folyamatban lévő vagy akár már lezárult büntetőügyeket, gyakran a gyerek szeme láttára elkövetett súlyos fizikai bántalmazást sem. Az ismerethiányból adódik az a feltételezés, amely ilyenkor bosszút sejt a nő részéről.
Sándor Bea szerint a bírók képzésének lenne hatása, de ezt hiába ajánlotta fel a Patent, a képzésekért felelős Országos Bírói Hivatal nem tart rá igényt. „Pedig az ilyen ügyekben eljárók megismerhetnék a bántalmazás komplex jelenségét, ezáltal összetettebben láthatnák a bántalmazottak helyzetét” – szögezi le. Úgy véli, a közönyösség és az előítéletesség azt üzeni az áldozatoknak, hogy az egész állam a bántalmazó oldalán áll.
A magyar kormány nem tartja fontosnak a családon belüli erőszak felszámolását. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását a kormány évek óta halasztgatja. Tavaly azt ígérte, hogy tavasszal már döntés lesz róla. Nem történt semmi. Az egyezmény ratifikálása többek között az igazságszolgáltatásban dolgozókat is képzésre kötelezné. Magyarországon sok százezres nagyságrendű a nők, gyerekek elleni erőszak áldozatainak száma, ezért a Patent petícióban sürgeti a kormányt, mielőbb ratifikálja az egyezményt, amely az erőszak elleni hatékony állami fellépés kulcsa.
Aljas, hidegvérű támadás
Egy rendkívül brutális és megrázó ügy tárgyalásán is ott ülnek a Patent bíróságfigyelői.
Két éve egy nőt elkábítottak injekcióval. Olyan szereket tartalmazott a fecskendő, amelyeket csakis egészségügyileg képzett ember állíthatott össze. Az áldozatot támadója meztelenre vetkőztette, és maró anyaggal leöntötte a nő nemi szervét, egyértelműen azzal a céllal, hogy többet ne élhessen teljes életet. A támadással a Budai Irgalmasrendi Kórház akkori igazgatóját gyanúsították, akivel a nő évekig szeretői viszonyban volt. Miután világos lett számára, hogy a családos férfi nem gondolja komolyan a viszonyt, véget akart vetni a kapcsolatnak.
Ezt a férfi nem vette tudomásul, folyamatosan zaklatta a nőt, majd megtörtént a brutális támadás. A büntetőperben kiderült, hogy a férfinak ellentmondásos, gyenge az alibije, és az autójában ugyanolyan anyagot tartalmazó injekciós tűt találtak, mint amilyet a sértett szervezetében kimutattak. Sajtóhírekből azt is tudjuk, hogy a nő lakásán olyan kötelet foglaltak le, amin az orvos DNS-ét lehetett kimutatni. Minden körülmény az orvos ellen szól, de mivel tettét a támadó maszkban követte el, az áldozat nem ismerte fel, így nincs minden kétséget kizáró bizonyíték. A tárgyalás májusban folytatódik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!