Még három év az utcán?

De akármilyen szép határozatok születnek, az európai nagyvárosokban ma is sok ezer hajléktalan él. Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja ennek a témának is felelőse. Tőle kérdezzük: hogy komolyan vehető cél-e 2015-re felszámolni a hajléktalanságot?

– Az uniós intézmények önmagukban természetesen nem szüntethetik meg a hajléktalanságot. A mi feladatunk a hajléktalanság elleni küzdelem koordinálása. Arra hívjuk fel a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiákat építsenek ki a hajléktalanság elleni küzdelemre. Magam is jelen voltam a hajléktalanság elleni úgynevezett Konszenzus Konferencia egyik ülésén, amely számos konkrét ajánlást fogalmazott meg.

– Csak a szegényebb tagállamokat jellemzi a tömeges hajléktalanság?

– Egyáltalán nem. A francia fővárosban ugyanúgy komoly probléma a hajléktalanság, mint itt Brüsszelben. Amikor két évtizede először jártam az Egyesült Királyságban, valósággal mellbevágott, milyen sokan éltek az utcán a brit nagyvárosokban. Ott viszont sikerült jelentős javulást elérni egy olyan rendszerrel, amely lépcsőzetesen, de végül lakáshoz juttatja a hajléktalanokat. Két kulcskérdésre kell koncentrálni. Az egyik megelőzés, a másik a munkahelyteremtés és a lakhatás összekapcsolása. A megelőzés kerül a legkevesebbe. Ha minimalizálják a kilakoltatásokat, s a különböző intézményekből csak akkor bocsátják ki a bentlakókat, ha van hova költözniük, akkor nem kell hajléktalanszállókat építeni és fenntartani.

– A munkahelyteremtés és a lakhatás összekapcsolása hogyan valósítható meg magas munkanélküliség esetén?

– Bár a közvélemény keveset tud erről, a hajléktalanok jelentős része ma is rendszeresen dolgozik. Első lépésben vagy munkásszállásszerű, vagy szociális lakásjellegű elhelyezést kell biztosítani azoknak, akik dolgoznak, s akik valamilyen – kezdetben akár jelképes – arányban hozzá tudnak járulni ennek költségeihez. A hajléktalanok bevonhatóak az üresen álló bérlakások felújításába, ami aztán fedelet is biztosíthat számukra. Sokan persze csak megfelelő képzés, egészségügyi ellátás után alkalmasak munkavégzésre. Az Európai Szociális Alap támogatást adhat a munkahely megszerzéséhez szükséges ismeretek elsajátításához.

– Magyarországon komoly viták kísérik a hajléktalansággal kapcsolatos intézkedéseket. Helyes dolog büntetni a hajléktalanságot?

– Uniós biztosként nem az a dolgom, hogy ilyen vitákban ítéletet hirdessek, de a hajléktalanság kriminalizálásával természetesen nem tudok egyetérteni, igaz, a kérdésnek van rendészeti vetülete is. Azt szeretném, ha a hajléktalansággal foglalkozó különböző hatóságok és szervezetek nem egymás ellenében, hanem a hajléktalanokért dolgoznának. Találkoztam Kocsis Mátéval, Budapest VIII. kerületének polgármesterével, megismertem a koncepcióját, s tájékoztattam arról, hogy az Európai Szociális Alap a szociális lakások építésének, fenntartásának és energiahatékony felújításának támogatására is felhasználható. Ugyancsak találkoztam A Város Mindenkié aktivistáival, szociális munkásokkal és hajléktalan emberekkel, akik személyes tapasztalatokkal, a bürokrácia nehézségeinek feltárásával és az érintettek mozgósításával küzdenek a hajléktalanság ellen. Akkor léphetünk előre, ha mindenki a maga területén teszi a dolgát, s erőfeszítéseit összehangolja másokéval. Néhány hónapja meghívtak egy konferenciára, amelyen az európai vasúti társaságok ismertették a maguk sajátos kezdeményezéseiket a pályaudvarok bevonására a hajléktalan-ellátásba. Örültem, hogy a MÁV és a GYSEV vezetői is részesei ennek a programnak. E héten jelentették be, hogy egy, az unió által is támogatott projekt keretében százötven hajléktalan szerezhetett szakmát, dolgozhat és költözhetett albérletbe Nyugat-Dunántúlon. Az ilyen példák jól mutatják, hogy lehet és kell tenni azért, hogy leküzdjük a hajléktalanságot.

B. G.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!