Kidolgozzák magukat az egyetemről – Borzasztó nehezen élnek meg a diákok

„Már az első évtől kezdve napi legalább hat órában dolgoztam egy nagy gyógyszergyárnál, egy diákmunka-közvetítőn keresztül. Előfordult, hogy reggel 6-ra ott voltam, és 8-kor eljöttem, hogy beérjek az óráimra, aztán délután visszamentem. Most egy másik multinál vagyok, és örülök, ha havonta 80 ezer forintot össze tudok szedni a munkával. Muszáj, egyedül élek, a számlákat fizetnem kell, az egyetem pedig félévente 210 ezer forintba kerül” – meséli a 20 éves Réka, aki kereskedelem–marketing szakon tanul alapképzésben, és el sem tudja képzelni, hogyan boldogulnak azok, akiknek még esetleg az albérletért is fizetniük kell. Most utolsó éves, de egy fél évet csúszott, mert munka mellett nem tudta teljesíteni a feltételeket, és csak azokra az órákra jár be, amik kötelezőek. Elismeri, ennek így nincs sok értelme – és az egyetemi életből is szinte teljesen kimarad, alig jár el a barátaival, mert a hét végére általában kimerül. Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartja, hogy legyen szakmai tapasztalata, mert úgy érzi: amit az egyetemen tanul, annak nem sok köze van a valósághoz. Azt  reméli, előnnyel indul majd a munkakeresésnél azokhoz képest, akik nem dolgoznak a tanulás mellett.


Munka nélkül nem tanulhatnának

Réka példája több szempontból is alátámasztja az Eurostudent-kutatás megállapításait, amelyben Magyarországról 7200 felsőoktatásban tanuló diákot kérdeztek meg, és ez alapján rajzolták ki a hallgatói élet szociális és gazdasági sajátosságait. Eszerint a diákok 35,5 százaléka egész évben (azaz a szünetekben is) dolgozik – míg a nappali munkarendben tanulók 19,3, a levelező és esti képzésben a hallgatók 83,5 százaléka munkavállaló. De sokan vannak azok is, akik inkább csak a szünetekre időzítik a munkát vagy alkalomszerűen vállalnak valamit. A legtöbben azok dolgoznak, akik önállóan laknak (több mint 65 százalék), a szüleikkel élőknek több mint fele, a kollégistáknak kevesebb mint harmada dolgozik. Ebből is látszik, hogy a tanulmányok melletti munkavállalás leggyakoribb indoka a megélhetési költségek fedezése (ezt a dolgozó diákok több mint 60 százaléka állította), 48 százalék pedig azt mondta: e nélkül nem is engedhetnék meg maguknak a felsőoktatási tanulmányokat. De a 18 százalékot is meghaladja azoknak a száma, akik magukon kívül valaki mást, például a szülőjüket vagy a gyereküket tartják el a pénzből.

„Fontos a tanulmányok melletti munkavégzés, de ehhez hozzá kell tenni, hogy ilyenkor a tapasztalatszerzésre irányuló munkavégzésre gondolunk. Viszont azt látjuk, hogy jelentősen megnőtt azoknak az aránya, akik kényszerűségből dolgoznak” – mondja Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke, aki szerint a szülőknek is nagy anyagi áldozatokat kell hozniuk, ha egyetemista van a családban.


Nincs idejük bejárni

Az Eurostudent adatai szerint a hallgatóknak csupán a fele gondolta úgy, hogy a munkája szorosan kapcsolódik a tanulmányaihoz, vagyis ugyanennyien olyan típusú munkát végeznek, amelynek tapasztalatait valószínűleg soha nem tudják hasznosítani. Mindez azért jelent problémát, mert a kényszerű munkavállalás a tanulmányok rovására megy: a dolgozó diákok számottevően kevesebb időt szánhatnak a tanulásra. „A döntéshozóknak is mérlegelniük kellene, hogy az államnak egy bizonyos ponton már nem éri meg nem segíteni a diákokat ösztöndíjakkal, szociális támogatással. Ha egy hallgató azért megy el valamelyik nagyáruházba dolgozni, mert nincs pénze, és ezért nem vesz részt azokon az egyetemi órákon, amit az állam egyébként finanszíroz, az tulajdonképpen anyagi kár. Már az is veszteség, nem tud figyelni, mert előző nap dolgozott, és fáradt” – teszi hozzá a HÖOK-elnök, aki szerint emelni kellene a tanulmányi ösztöndíjakat, hogy a fiatalok kevésbé legyenek rászorulva a munkára.

„Egyértelműen tapasztaljuk mi is ezt a jelenséget, az Oktatói Hálózat is foglalkozik a kérdéssel, mert komoly problémát jelent, hogy jelenleg, amikor a diákok legalább 40 százaléka önköltséges, sokuknak kell munkát vállalnia az egyetem mellett” – mondja Máté András, az Oktatói Hálózat képviselője, az ELTE Logika Tanszékének docense, aki szerint tény, hogy egy informatikai képzés esetében például a későbbi elhelyezkedésnél kifejezetten előnyt jelent a munkatapasztalat. „Ugyanakkor egyre többször találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egyébként szorgalmas, értelmes hallgatók nem járnak be órákra, mert dolgozniuk kell. Többen és többet dolgoznak, mint amennyi az egyetemi képzés normális menetével összeegyeztethető” – árnyalja a képet Máté András, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az USA-ban például ez teljesen elfogadott, ott gyakorlatilag minden diák dolgozik a tanulmányai mellett.

A magyar felsőoktatási rendszer viszont ehhez nem elég rugalmas, nálunk az oktatás nagyon kontaktóra-központú, vagyis túl magasak az óraszámok, és kevés az idő a diákok egyéni felkészülésére. Ez pedig azt eredményezi, hogy sokkal nehezebb összeegyeztetni a munkát az egyetemre járással. A tanulmányok mellett végzett munka sok esetben az egyetemi évek megnyúlásához, rosszabb esetben a teljes lemorzsolódáshoz vezet. A felsőoktatási stratégia tavaly nyáron nyilvánosságra hozott cselekvési terve szerint például az alap- és osztatlan szakokon a hallgatók több mint harmada, 36-38 százaléka egyáltalán nem jut el a képzés befejezéséig. Az Eurostudent-kutatásban megkérdezett felsőoktatási hallgatók 6,6 százaléka szakította meg a tanulmányait. Az okok között elsőként az anyagi nehézségeket jelölték meg (31 százalék), de szinte ugyanennyien vannak, akik a motiváció hiányára hivatkoztak, 28 százalék pedig egy jó munkalehetőség miatt hagyta abba vagy függesztette fel a tanulmányait.


Több ezernek nincs kollégiumi hely

A diákok anyagi helyzetét a szülők anyagi segítsége mellett nagyban meghatározzák a lakhatási körülményeik és a tanulmányi ösztöndíjak is, amelyek összege 2007 óta nem emelkedett. „A különböző intézményekben teljesen eltérőek a számítási módszerek, és azt látjuk, hogy vannak olyan szakok, ahol még jó tanulmányi eredmény esetén is előfordul, hogy havonta csak 6-7 ezer forint az ösztöndíj összege. Vannak egyetemek, ahol különböző szabályzatmódosításokkal elérték, hogy 20-25 ezer forintot kaphassanak a jól tanuló diákok. De ez is édeskevés, ez az összeg az étkezésre, a lakhatási kiadásokra sem elég egy hónapban” – mondja Gulyás Tibor. Emellett a rászoruló hallgatók szociális ösztöndíjat is igényelhetnek, ahol nincs minimum, akár 1000 forint is kiosztható. A maximum intézményenként eltér, van, ahol csak 23 800 forintot kap a legrászorulóbb is, máshol 30-35 ezer forintot azért el tud érni a támogatás, de ez az elnök szerint ritka, a leggyakoribb a 12–24 ezer közötti összeg. Az önköltséges hallgatók viszont a tanulmányi ösztöndíjtól, illetve a rendszeres szociális támogatástól is elesnek, így ők a bevételeiket saját munkajövedelemmel, és diákhitellel kénytelenek biztosítani.

A kutatás eredményei szerint a magyar egyetemisták 37 százaléka él a szüleivel, a kollégisták aránya 18,3 százalék, 43,7 százalék pedig egyedül, barátokkal vagy már a saját családjával lakik. A kollégium elsősorban a szegényebb családok gyerekei számára nyújt fontos lakhatási lehetőséget – az átlagosnál rosszabb helyzetűek negyede diákszálláson lakik, az elszállt albérletárak mellett nekik sok esetben nem is lenne más lehetőségük, ha a szüleik az egyetemtől távol élnek. „Salgótarjánból származom, de Debrecenbe jártam egyetemre, az első évben még albérletben laktam, de nem jöttem ki anyagilag. Ezért utána kollégiumba költöztem, ami az elején kifejezetten jó közösségi élmény volt, de amikor sokat kellett tanulni, kicsit sok volt a zavaró tényező” – meséli Dóra, aki tavaly végzett, és az utolsó évben szintén dolgozott egyetem mellett. A kollégium díja évről évre emelkedett, és bár a végén sem volt több havonta 23 ezer forintnál, ezt a jelképes összegű tanulmányi ösztöndíj nem volt képes fedezni.

Ő mégis szerencsésnek mondhatja magát, hogy kapott helyet, ez a fővárosban például egyáltalán nem magától értetődő. Ma Magyarországon körülbelül 44 500 kollégiumi férőhely van, Budapesten különösen fontos lenne emelni a számukat, legalább 3350-nel. „Ennyien vannak, akik az utóbbi években beadták a jelentkezésüket, és jogosultak lettek volna rá, mégsem kaptak helyet. Ezenkívül rengetegen lehetnek olyanok, akikről nem is tudunk, mert meg sem próbálták, tudták, hogy nincs esélyük” – mondja Gulyás Tibor, aki szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy a budapesti egyetemek iránt folyamatosan nő az érdeklődés, és a külföldi hallgatók is egyre többen vannak, így van olyan kollégium, ahol a számuk már eléri az 50 százalékot. „Az egyik fővárosi felsőoktatási intézményben a külföldi hallgatók lakhatási helyzete olyannyira nem volt megoldott, hogy 10 százalékuk maradt csak végül, a többiek inkább hazautaztak. A hallgatói képviselet igyekszik közbelépni a diákok érdekében, de a kapacitáshiány miatt nem mindig eredményesen” – teszi hozzá a HÖOK-elnök.

A helyzet javítására 2016-ban indult el az Országos Felsőoktatási Kollégiumfejlesztési Stratégia, illetve folyamatban van egy kifejezetten budapesti fókuszú Diákváros elnevezésű projekt előkészítése, ami több mint 8000 férőhellyel bővítené a kapacitásokat. Ettől függetlenül országosan nem megoldott a helyzet, mert vannak olyan beruházások, amik elakadtak. A magánkollégiumok megjelenése erre az igényre reagál (lásd keretes írásunkat), de viszonylag magasabb áraikkal elsősorban a külföldi hallgatókat célozzák meg.


Elsőként a szegények esnek ki

Mint az a fentiekből is következik, a legnehezebb helyzetben az önköltséges hallgatók vannak, akiknek esetenként akár több százezer forintot is fizetniük kell egy félévben. Az ő arányuk 2010-2011-ben nőtt meg drasztikusan, mert egyes szakokat – például a jogot és a társadalomtudományi képzéseket – a Fidesz-kormány akkoriban teljesen fizetőssé tett. Mára ez a helyzet javult valamelyest, de a kormány által nem elég hasznosnak ítélt szakokon még mindig magasak az állami ösztöndíjas ponthatárok, és sokaknak kell fizetniük a képzésükért.

A HÖOK folyamatosan tárgyal a kormányzattal erről a kérdésről, Gulyás Tibor szerint egyértelmű, hogy több állami ösztöndíjas helyre lenne szükség, mert az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők, nehezebb helyzetben lévő családok gyerekei továbbra is nehezen kerülnek be a felsőoktatásba, és az egyébként is alacsony számuk valamelyest még csökkent is az elmúlt években. Megerősíti ezt Máté András is, aki nem volt mindig egyértelműen tandíjellenes, ma már úgy gondolja, az első diplomához mindenkinek ingyen kellene hozzájutnia, mert minden korlátozás a szegényebb családok gyerekeit szorítja ki a felsőoktatásból – sokan már a tandíj hallatára lemondanak arról, hogy továbbtanuljanak. A hallgatói létszám csökkenése az elmúlt években már így is körülbelül a kétszerese annak, amit a demográfiai csökkenés indokolna.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!