„Jaj, apuci, öt gyereked van, mi egész évben téged ünneplünk. Meg különben is, azt sem tudtam, hogy van ilyen, hogy apák napja” – válaszoltam zavaromban édesapámnak azon a régi, jó meleg vasárnapon, miután az újságából felpillantva nekem szegezte a kérdést: tudom-e, hogy ma kiket köszönt a világ?
Ő nem firtatta tovább a kérdést, kedves mosollyal a szája szélén mélyedt bele újból ropogós újságába, jelezve, hogy megbeszéltnek tekinti az ügyet. Én a szégyenérzettől kipirosodva hebegtem, a rattanfotel hirtelen lefolyóvá avanzsált alattam, csak csúsztam bele, egyre mélyebbre. Először összeesküvést sejtettem a háttérben, gondoltam, idősebb testvéreim szándékosan titkolták el tizenkét évig előttem az apák napja létezését. Aztán hamar kiderült, nekik sem volt sejtésük a dologról. Lelki békém akkor tért vissza, amikor megtudtam, a majmolásig szeretett, világlátott szomszéd lány sem hallott még az apák napjáról. Azóta édesapám minden évben, mérhetetlen kedvességgel és kellemes humorral, egyfajta humán filofaxként emlékeztet az ő ünnepnapjára. Apák napját ünnepelni még a Valentin-napok önfeledt világában, az imperialista Nyugaton sem evidencia. A Time-tól kezdve a Guardianen át a legtöbb külföldi újság is arról cikkez, erre az eseményre jóval kevesebb pénzt szánnak a gyermekek, mint anyák napjára. Vagy egyáltalán nem is vesznek semmilyen ajándékot. Az internet sem hemzseg apák napi reklámoktól, nem nyomják az arcunkba a kihagyhatatlan, „csak itt, csak most” akciókat sem.
„Tény és való, hogy egyelőre nincsen akkora üzleti felhajtás az apák napja körül, ám az ünnep alacsony népszerűségét inkább szociológiai, társadalmi okokkal magyarázhatjuk” – nyilatkozta lapunknak Síklaki István. A szociálpszichológus elmondta, hogy az Egyesült Államokban egy időben született meg az elképzelés arról, hogy legyen az évben egy nap, amikor az anyákat, a nőket, valamint az apákat ünnepeljük. Az pedig a mai napig férfidominanciájú nyugati társadalmi berendezkedésnek köszönhető, hogy míg az anyák napja és a nőnap mindenki naptárában piros betűs eseményként szerepel, addig az emberek többségének arról sincsen fogalma, hogy egyáltalán mikor van apák napja. „A társadalom nagy része férfidominanciájú, ám míg keleten ez teljesen elfogadott, addig a nyugati kultúrákban már megtörtént a felismerés, hogy ez a jelenség nem egészséges. Éppen ezért, illetve a felismerés következtében kialakult lelkiismeret-furdalás miatt érzik úgy a férfiak, hogy kompenzáció gyanánt, ellensúlyozva az év maradék 365 napját uraló hímdominanciát, huszonnégy óráig piedesztálra emelik a nőket, illetve az anyákat.” Síklaki István szerint azonban ezek az ünnepek hamis üzenetet közvetítenek, álságosak, és csakis azt erősítik, hogy a nők mindig alárendeltek maradnak a férfiakhoz képest. A szociológus úgy gondolja, az apák napjának ezzel szemben arról kellene szólnia, hogy a nők egyenjogú társai a férfiaknak. E vélemény sok mindent megmagyaráz, persze nehéz lenne egyetlen megfejtést találni az elhanyagolt apák napja problematikára. Ez a korrekt és logikus gondolatmenet valahogy az én apák napi ügyemet sem oldja fel. Tizenkét éves korom óta nagyjából a duplájára nőtt a családtagok száma. A hímdominancia nálunk, ugyan több a férfi a családban, nem érzékelhető. A mi családunk a karakán, öntudatos nők neveldéje, ahol a karakán és öntudatos férfiak mély bölcsességgel hunynak szemet a kékharisnyáskodás felett. Ugyanolyan mosollyal a szájuk szélén, mint amilyen mosoly édesapám száján jelent meg azon a régi jó meleg vasárnapon. Talán ezért nem akkora ügy nálunk, ha el-elfelejtjük az apák napját. És talán ezért olyan nagy ügy nekik, hogy minket felköszönthetnek nőnapon, anyák napján. Nem a lelkiismeret-furdalás és nem is a kompenzáció miatt.
ATYAI ADÁSVÉTEL:
Sáfár Zoltán, a Godot Galéria vezetője úgy érzi, a feltétel nélküli szeretet a legfontosabb, amit négy gyermekétől kapott. Apaként megtanulta elfogadni, hogy gyermekei bizonyos tulajdonságai nem változtathatók, és erre nem is szabad törekedni. Úgy gondolja, hogy ugyanez a képesség a legfontosabb, amit lurkóinak tanított, valamint az, hogy az elfogadás és a humor egy olyan szemléletet adhatnak, mely segítségével minden problémát, feszültséget fel lehet oldani.
Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója hosszú időn át a munkában próbált kiteljesedni. Gyerekeinek köszönheti, hogy helyrerakták világképét, rájött arra, hogy az álmok megvalósítása nemes cél, de az élethez az energiát, a jókedvet a gyerekek felől érkező apró impulzusok adják. Szerinte a legfontosabb, amit adhat, az az, hogy biztosítsa a felhőtlen gyermekkort, úgy, hogy közben helyes értékrendet alakítson ki bennük, és az életre ne csak egy szűk burokból lássanak rá.
Szabolcs egy hétéves kisfiú és egy három és fél éves kislány édesapja. Mióta apuka, elfelejtette az ego létezését, elsőszülött gyermekével megtanult újra játszani, és önkontrollja is jóval fejlettebb lett. Kislányának köszönheti, hogy elkezdte megérteni a női viselkedés és gondolkodás evolúcióját. Úgy érzi, a legfontosabb, amit taníthat, az az, hogy amikor már nem fogja a kezüket, ösztönből tudják a helyes utat választani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!