„Amikor 1995-ben megvettem a Minervát, még fogalmam sem volt róla, mire lesz ez jó nekem” – meséli Dési Péter, az 1955-ben alapított kiadó igazgatója.
„Akkoriban egy holland cégé volt, és épp készültek beszántani. Mondtam, engem érdekel – mennyit kérnek érte?” Nem csinált rossz üzletet: a kiadóval együtt körülbelül ezerötszáz címet és a hozzájuk tartozó jogokat is megvette. Az akkor befektetett pénz mára jócskán megtérült. Dési Péter szerint egy hozzájuk hasonló kis kiadó akkor él meg a piacon, ha valami egyedivel foglalkozik. A Minerva az orvosi, ezen belül is a radiológiai szakkönyvek és tankönyvek kiadására szakosodott. Ezenkívül kényes, kibeszéletlen témákat feldolgozó könyveket jelentetnek meg. A náci „gyerekgyár”, a Lebensborn történetét feldolgozó munka például óriási siker volt, ötezer példányban fogyott el.
„Ma 1500-2000 eladott példánynál kezdődik a siker. Ennél kevesebben nem is igen érdemes kinyomtatni egy könyvet” – mondja Dési. Hozzáteszi: nem igaz, hogy nem lehet nyereségesen működtetni egy kiadót, csak jól kell alkudni például a nyomdákkal meg a terjesztőkkel. „Egy könyvet nem kinyomtatni kunszt, hanem eladni.” A Minerva körülbelül ugyanannyit költ egy könyv előállítására, mint a marketingre.
„Nem titok, körülbelül 20 százalékos árréssel dolgozunk, ennyi marad nálunk. A legnagyobb tétel a terjesztőé, nem ritka az 50 százalék fölötti haszonkulcs. Ez Nyugat-Európához képes nagyon magas, de ez van.” A Minerva jól fogy a neten, Dési szerint ennek a kiadó ismert, jól csengő neve az oka. „Ha az emberek a hálón keresgélnek könyvet, legtöbbször 3-4 kiadó nevét ütik be a keresőbe. Az e-book piac fontos, de egyelőre nem jelentős. Csaknem ezer címük létezik letölthető formában, de az ebből származó bevételeik nem nőnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
