„Itt nem civilekkel állunk szemben, hanem külföldről fizetett politikai aktivisták csoportjával, akik külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni a magyar érdekekkel szemben.” (O. V. )
– Ha panaszt akar hallani, nem tudom, jó helyen jár-e, nekünk nem megy rosszul. – A kilencedik kerületi bérház földszintjén működő Kézenfogva Alapítvány ügyvezetője, Pordán Ákos körbemutat az irodán, ami inkább emlékeztet biciklitárolóval egybeépített közös képviselői fogadóhelyiségre, mint jól menő alapítvány székhelyére. Az értelmi és halmozottan fogyatékos emberekkel foglalkozó alapítvány 21 éve működik. Programjaik nem kis részét külföldi pénzből finanszírozzák. Pályáztak a Norvég Civil Alapnál is, és nyertek. – Tavaly körülbelül 382 millió forint volt a bevételünk, ebből több mint 210 millió a külföldi támogatás vagy uniós pénz, 113 milliót pedig a költségvetésből kaptunk. A pénzek nagy része csak átfolyik rajtunk, és a legjelentősebb projektünkben, a Fecske Programban részt vevő többi alapítvány használja fel.
A szociális szférában tevékenykedő Kézenfogva állami feladatokat is ellát, miközben a saját és a vele társuló szervezeteket segíti. Tizennyolc alkalmazottjuk van, többségük vélhetően Real Madridszurkoló – gondolhatja a felületes látogató, mert a raktárukban van ezer focilabda és legalább száz póló 2005-ből, amikor a Real Budapesten játszott. Néha jönnek ennél furcsább adományok is, de a támogatók tudják, leginkább pénzzel vagy önkéntes munkával segíthetnek.
Mindenképpen hungarikum, hogy amíg a magánalapítványok és egyesületek tisztában vannak vele, hogy a civilség fokmérője a döntéshozók a pénzosztó hatalomtól való távolsága, a hosszú távú működést mégis az biztosítja, ha sikerül bekerülni a költségvetésből támogatott szervezetek közé. A Kézenfogva is erre törekszik, miközben keresi az alternatív forrásokat. Kevés sikerrel: tavaly 18 milliót kalapoztak össze hazai adományokból, különböző tevékenységeikkel (oktatás, képzés, munkaerő-közvetítés) 11 milliót kerestek, és – ami a hazai alapítványok közül csak keveseknek – van tőkealapba fektetett pénzük, ami évről évre kamatozik.
A miniszterelnök Tusnádfürdőn a liberális demokrácia mellett a civileknek is nekiment. Persze nem a kormányt támogató Civil Összefogás Fóruma (CÖF) kezdeményezéseinek, hanem azoknak, amelyek munkája felett a kormány csak korlátozottan vagy egyáltalán nem gyakorolhat felügyeletet. És főleg azoknak, amelyeket a kevés megmaradt független forrás, köztük a Nyílt Társadalom Intézet alapítványa, az Open Society Institute Budapest Foundation (OSI) vagy a Norvég Civil Alap támogat. Utóbbival a kormány még az év elején rúgta össze a port, amikor az úgynevezett donorországokkal kötött szerződést egyoldalúan felrúgva áthelyezte az alap általa kezelt kilenc programjának lebonyolítását és monitorozását az NFÜ-ből a tulajdonában álló Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-be.
A támogatók, akik ilyesmit még nem tapasztaltak korábban, erre leállították az alap pénzeinek kifizetését, kivéve a civilekét, és arra kérték a kormányt, hogy üljön le velük tárgyalni.
Lázár János miniszter (akkor még államtitkár) tárgyalás helyett ráküldte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) a Norvég Civil Alap pénzeit szétosztó négy alapítványra, mondván: átláthatatlanul osztogatják a közpénzt, és nyíltan politizálnak a norvég állam pénzén. Csepreghy Nándor államtitkár sikkasztással vádolta a civileket, akiket előbb szélhámos gittegyleteknek nevezett, majd ezt később visszavonta. Ezután jött a miniszterelnök nyári tusványosi beszéde.
A kérdés: miért jutottunk idáig, s milyen esélyeik vannak a magyar civileknek? A kilencvenes évek elején működő néhány száz civil szervezetből mára több mint 65 ezer jól-rosszul működő nonprofit szervezet lett. Összbevételük a kezdeti 100-120 milliárd forintról több mint 1200 milliárdra nőtt. Nagy részük (több mint 56 ezer) klasszikus civil szerveződés, alapítvány vagy egyesület. A többiek érdekképviseletek, állami vagy önkormányzati alapítású közalapítványok és úgynevezett nonprofit gazdasági társaságok. Utóbbiak – az összes civil alig 4,5 százaléka – általában gigaprojektek (köztisztaság, csatornázás, regionális fejlesztések) megvalósításán dolgoznak, jellemzően uniós pénzeket kezelnek, és a teljes civil szféra bevételeinek fele fölött rendelkeznek.
A Norvég vagy a Svájci–Magyar Civil Alap nem közvetlenül ítéli oda a támogatást, hanem szakosodott állami intézményeken, nagyobb alapítványokon keresztül – mondja Gerencsér Balázs, a Nonprofit Információs Központ (NIOK) igazgatója. – Magyarországon a Soros Alapítvány működésének megszűntével nem maradt erős, pénzosztással foglalkozó alapítvány, a norvégoknak, ahogy a Svájci Alapnak sem nagyon volt más választásuk, ha nem akartak állami szervezeten keresztül támogatni, mint rábízni a pénzosztást egy alapítványokból álló konzorciumra. Ennek előnye az, hogy jobban ismerik a civil szervezetek sajátosságait, hátránya, hogy sok esetben maguk is érintettek, hasonló projektek megvalósítói is egyben.
A miniszterelnök külföldről fizetett bércivilekről beszélt, miközben a magyar civil szektor bevételeinek alig 10 és fél százaléka jön külföldről. A többit javarészt az állam (31%), különféle cégek, magánszemélyek (30%) adják. A személyi jövedelemadó 1%-a az adójogszabályok változása óta a források alig másfél százaléka. Fontos források a hazai vállalati adományok, sok vállalat hetente több tucat adománykérő levelet kap. Egyre több a vállalati önkéntes program és a szponzoráció is.
– A vállalati adományok nagyságát és a cégek adományozási hajlandóságát nagyban befolyásolja az, hogy egy adott országban milyen adókedvezményeket vehet igénybe az adományozó – árnyalja a képet Kojnok Valéria, a Magyar Adományozói Fórum (MAF) kommunikációs vezetője.
– A hazai cégek részesedése a magyar nonprofit szektor támogatásában nemzetközi összehasonlításban sem tűnik rossznak; az így elköltött összeg nagysága évről évre nő, és körülbelül 10 százalékát teszi ki a szervezetek összes állami és magánforrásból származó bevételeinek. Ezzel szemben a támogatások terén jóval fejlettebb kultúrával rendelkező Egyesült Államokban, illetve Nagy-Britanniában a vállalatok csak a magántámogatások 5 százalékát képviselik, a körülbelül 80 százaléknyi lakossági adományok mellett.
A miniszterelnök kirohanása a civilek ellen figyelmeztető jel is lehet a szektor számára. Itt az ideje átalakítani a működésüket és a forrásaikat. Pordán Ákos szerint egy civil szervezet számára a túlélés záloga a több lábon állás, az anyagi függetlenség. Gerencsér Balázs pedig azt mondja: sokkal hamarabb a magántámogatások felé kellett volna fordulnia a civileknek, akiknek eddig az állami és pályázati pénzek könnyebben elérhetőnek tűntek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
