Nincs annál nagyobb gazdagság a közvélekedés szerint, mintha valaki aranyat lel, aranybányára bukkan. De korántsem biztos, hogy mindig és mindenkinek öröm egy aranybánya. A romániai Rovina bányája körül egyre több és egyre nagyobb kérdőjelek bukkannak fel – a megnyitása komoly környezeti kockázatot jelenthet. És akkor még a korrupciós ügyekről nem is beszéltünk.

 

Románia eddigi legnagyobb külszíni arany- és rézbányáját nyithatja meg a Samax Romania nevű cég mögött álló nemzetközi befektetőcsoport az Erdélyi-érchegységben, a Brád városától keletre található Rovina térségben, miután a bukaresti kormány jóváhagyta a társaság húsz évre megkötött bányászati koncesszióját.

A kormányhatározat hátteréről és előzményeiről beszámoló Adevarul úgy tudja, a befektetők az üzleti tervben 3,7 milliárd dollár értékű arany és megközelítőleg 1,8 milliárd dollár értékű réz kitermelésével számolnak, amely után a román államnak összesen mintegy 300 millió dollárnyi jövedéki adót fizetnének. A megyeszékhely Dévától 20 kilométernyire, Verespataktól 50 kilométernyire megnyitandó külszíni fejtés kiterjedését 27,7 négyzetkilométerre tervezik.

Megint Verespatak

Itt kaphatja fel a fejét először az, akinek rémlik Verespatak neve. A tiszai szennyezést is a verespataki aranybánya tulajdonosa, az Aurul Baia Mare okozta. A Zazár település közelében működő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka átszakadt. A ciánt és nehézfémeket tartalmazó víz a Lápos folyóba zúdult, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Mivel a bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását vagy enyhítését meg sem kísérelték.

A szennyezőanyag koncentrációja a katasztrófa helyén a magyarországi szabvány szerinti határérték 180-szorosát is meghaladta, a Szamos és a Tisza összefolyásánál a határérték 135-szöröse volt. A duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhető folyamatos hígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határérték-túllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt.

Ez után Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be. Románia az Aurul vállalatot tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye. Közben a vállalat csődöt jelentett, aztán a jogutódja is – röviden, az eljárás ítélet nélkül zárult.

Titkolóznak, ahol lehet

Ez ugyanaz a vízgyűjtő medence, és ha lesz aranybánya Rovinán – és lesz –, annak a ciánsalakja ugyanúgy folyhat a végén a Tiszába, habár az az igazság, hogy ez nem határok kérdése: amennyiben „csak” Romániában marad a szennyezés, az is ugyanakkora baj. De a verespataki kitermelés leállítása érdekében évek óta reménytelen harcot folytat a romániai környezetvédő mozgalom: és semmi nem mutat arra, hogy a rovinai bányák kicsit is környezetbarátabbak lennének majd. A Mining Watch Romania aktivistái máris kifogásolják, hogy a koncessziós szerződést megkötő országos ásványkincshatóság hivatali titokként kezeli a bányaprojektek műszaki részleteit, és a Rovina térségébe tervezett aranybánya várható környezeti hatásairól semmit sem hoztak nyilvánosságra.

Eritreai szálak

Minden jel arra mutat, hogy újabb időzített környezeti bomba kezd majd el ketyegni Rovinán. De pénzügyi anomáliák is tapasztalhatóak: a Rise Project romániai tényfeltáró lap ördögien bonyolult céghálóra bukkant, mikor a Samax Romania tulajdonosi struktúráját kezdte vizsgálni, ugyanis ennek a cégnek a tulajdonosa a torontói tőzsdén jegyzett Carpathian Gold, amely tudomásuk szerint Jean Claude Gandur svájci üzletember érdekeltségi köréhez tartozik. A lap szerint a svájci milliárdos nigériai, kongói, gaboni, elefántcsontparti és iraki altalajkincsekkel üzletelve alapozta meg vagyonát.

A még frissebb hírek szerint azonban nem kizárt, hogy a teljes rovinai beruházás pusztán eszköz arra, hogy Stan Bahrti indiai mágnás (aki szintén résztulajdonos a Carpathian Goldban) megszerezhesse a nemzetközi szinten is mérhetetlenül gazdagnak, ám hírhedten embertelennek ismert eritreai Bisha aranybányát. A feltételezések szerint a Bisha bánya teljes megszerzéséhez lenne a cserealap a teljesen kiépített rovinai aranykitermelés.

Akárhogy is állnak a dolgok, komoly baj lehet még abból az aranybányából. Ami rossz mindenkinek, kivéve persze annak, aki zsebre vágja az aranyat.

FOTÓ: DANIEL MIHAILESCU, AFP

 

Címkék: bányász-bánya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!