A szerdán megszavazott Nemzeti Alaptantervbe bekerült három szélsőjobboldali eszméket valló író is. A döntés ellen tiltakozott a Magyartanárok Egyesülete. A szervezet elnökével, Arató Lászlóval beszélgettünk.
– Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a nemzeti konzervatív szerzők elleni tiltakozásukra azt mondta, hogy Szabó Dezső, Nyírő József és Wass Albert „jeles, az adott korra nagy hatást gyakorló írók” voltak. Mi a véleménye erről a kijelentésről?
– Ezekkel az írókkal mindenekelőtt az a baj, hogy az életművük nem élvez tudományos konszenzust. Nem igaz, hogy a magyar irodalomtudomány mérvadó egyéniségei ezeket az írókat beletennék a tantervbe. A 2010-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent 1100 oldalas irodalomtörténet nem említi egyetlen egyszer sem Wass vagy Nyírő nevét. Azért az kínos, hogy nagy tudományos szintézisek említésre sem méltatják ezeket a szerzőket.
– Irodalmi szempontból értéktelen lenne az életművük?
– Ezt nem állítom, ezek a szerzők nem tehetségtelen emberek. Nyírő első novelláskötete, a Jézusfaragó ember például remek. Wass Albert első regénye a Farkasverem is jó regény, de nem tenném középiskolában kötelezővé. Szabó Dezsőnek a 20-as évek elején nagy hatása volt, de a 30-as 40-es években már nem. De Szabó legalább a saját antiszemitizmusával keményen és bírálóan leszámolt, antifasiszta és németellenes lett. Jelezvén a saját műveinek hatásáról alkotott véleményét, halála előtt visszavásárolta a boltokból Az elsodort falu című regényét. Rá egyébként végképp nem igaz, hogy nemzeti konzervatív, hiszen kifejezetten avantgárd jegyek is megtalálhatók a műveiben. Mi azt állítjuk: ezeknek a szerzőknek egyike sem nemzeti konzervatív, hanem nemzeti radikális. Ők is így definiálták magukat.
– Wass Albert mostanság éli reneszánszát.
– Wass Albert első könyvét még Babits is megdicsérte, de aztán meglehetősen elszigetelt jelenség lett az erdélyi irodalomban. Egyáltalán nem volt kultikus, nagy olvasótáborral rendelkező szerző. Az ő sikertörténete az emigrációban és az elmúlt 20 évben bontakozott ki. Izgalmas irodalomszociológiai kérdés, hogy miért ilyen végtelenül népszerű író ma.
– Ön szerint miért?
– Valószínűleg azért mert jó lektűr író lett belőle. Kielégít egyfajta olvasói igényt. Elfogadhatónak tartanám, hogy az irodalom határterületei témakörben, mint egy színvonalas lektűr szerzővel foglalkozzunk egy-egy könyvével, de kötelezővé nem tenném. Taníthatunk Wass Albertet, de akkor taníthatunk Lőrincz L. Lászlót, Ken Follettet vagy Stephen Kinget is.
– Mi a helyzet Nyírő Józseffel, akinek újratemetése kapcsán állami szinten is vitába keveredett a kormány Romániával?
– Nyírő József valamivel ismertebb, hatásosabb szerző volt a maga korában, de igazán elismerő kritikát csak korai művei kaptak, népszerűségét elhomályosította Tamási Áron részben hasonló tematikájú, de sokkal letisztultabb és magasabb rendű művészete. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy furcsa definíciója a „jeles személyiségnek” az, ha valaki a nyilasok és Szálasi Ferenc mellett az utolsó pillanatig kitart. Hacsak nem akarjuk Szálasi szerepét is újraértelmezni, de azért erre csak nem vetemedünk. Nyírő szerkesztője volt az Eleven újság nevű találmánynak, amely Sopron utcáit járva egy hangosbeszélőn szórakoztató tartalmak és hírek mellett nyilas propagandát közvetített. Én ezt a személyiséget, életutat nem tartom annyira jelesnek, művei pedig nem indokolják, hogy a Nemzeti Alaptantervbe, ebbe a központi oktatásirányító, tartalomszabályzó dokumentumba kerüljön.
– Mégis úgy tűnik, rákényszerülnek majd. De hogy lehet ezeket a szerzőket tanítani?
– A tanár engedelmes állat, a gyerekek pedig nem biztos, hogy jobban tiltakoznának ellene, mint bárki más ellen. Másrészt a magyartanárok a Kádár-korszakban megtanulták, hogyan lehet eltérni a hivatalos értékrendtől. Sajnálatos lenne azonban, ha ezt a magatartásmintát kellene feleleveníteni, illetve megtanulni. Nyilván van, aki örülne e szerzők tanításának, a gyerekek is különböző szociokulturális közegből jönnek. De sokaknak az érzékenységét biztos sértené. Persze tanítani úgy is lehet valakit, hogy a világképét vitatjuk. A kérdés az, hogy elég nagy írók-e ahhoz, hogy tanítsuk őket. Én több tucat jobb írót tudok mondani, akiket tanítani lehetne, ezért gondolom, hogy ideológiai szempont sodorta őket a Nemzeti Alaptantervbe. Az iskolát pedig arra használják, hogy ezeket a szempontokat legitimálja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!