Áruló vagy élmunkás - Lázár János pályaíve

Cingár gyerek volt a János, az osztálytársai szívatták is eleget. Visszavágni nem tudott, így listát vezetett „bántalmazóiról”, meséli Lázár Jánosról egyik iskolatársa. Aztán, amikor hatalma lett, életre kelt a lajstrom: mind pórul jártak a listán szereplők. Hogy a Miniszterelnökség vezetője valóban évtizedeken át „melegen tartotta” sérelmeit, arról hódmezővásárhelyi legendák szólnak, de azt senki nem vitatja, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Még akkor sem, ha „le kell mennie kutyába”.
És még akkor sem, ha belebukhat.

Két férfi, egy eset

Lázár pontosan érti Machiavellit – a firenzei politikai filozófus írt arról, hogy az elért cél szentesíti az eszközt. Hogy egyértelmű legyen: önmagában a cél semmit nem legitimál, csakis az eredmény számít. És az eredményért bevállalt ő már nem egy olyan feladatot is, amitől finnyás politikusok ódzkodtak; gondolkodás nélkül elárulta szövetségeseit; pártés oligarchaháborút robbantott. ki. Most pedig – ha áttételesen is – a miniszterelnököt zsarolja. Azon múlik a sorsa, mennyire sikeresen teszi.

A nyilvánosságban Lázár a legfajsúlyosabb miniszter: most épp a kormányzati szektort forgatja fel, tetszése szerint zárja be, vonja össze, tagolja be a tárcák különböző intézményeit. Mire végez, akár glória is ragyoghat a feje körül. Már ha végez, és nem vele végeznek. Bár 2015 szeptemberében a velencei frakcióülésen mindenki számára egyértelművé vált, hogy Lázár inkább ellenfele Orbánnak, mintsem szövetségese, és a most esedékes lillafüredi Fidesz-frakcióülésre is fenték már késeiket a Lázárral elégedetlen fideszes lobbicsoportok.

Tavaly még Orbán Viktor miniszterelnök úgy döntött, kivárja a pillanatot, amikor „egész pályás nyomásra” hivatkozva menesztheti. Akkori óvatosságának oka, hogy a fejlesztési pénzek osztójaként, a dohány-kiskereskedelem átszervezőjeként, a kormányzati törvénygyár működtetőjeként Lázár viszonylag széles körű klientúrát épített. De azóta a Lázárral szemben állók nyomása a kormányfőre csak fokozódott, és lehet, Orbán úgy érzi: ennek a nyomásnak ő sem tud/akar ellenállni.
 

Mártír vagy lator

Lázár persze nem teljesen magányos ebben a belső küzdelemben, bár a Miniszterelnökség vezetőjének nem szövetségesei vannak, hanem alattvalói. Barátokat most próbál toborozni – többek között Simicska Lajos köreiben. Információink szerint a Miniszterelnökség vezetője – a különböző EU-s forrásokkal dolgozó projektek kapcsán – szoros kapcsolatban van Nyerges Zsolttal, Simicska legfőbb üzlettársával. (Tény, Orbán volt szobatársa egyelőre fenntartással viszonyul Lázárhoz, de erről majd később.) Továbbá az Orbán által ejtett vagy épp visszaszorítani készült pénzemberekkel szeretne nexusra lépni: nyitott például a takarékszövetkezetekből kigolyózott Demján Sándor felé, illetve szeretné helyreállítani viszonyát az általa korábban leuzsorásozott Csányi Sándorral. Mindenesetre forrásaink azt érzékelik, Lázár mindenáron mártír akar lenni, azaz arra játszik, hogy Orbán önkényesnek tűnő módon elcsapja, hogy aztán a belső ellenzék élére állhasson. Viszonylag jelentős ugyanis a Fideszen belül az a tábor, amelyik egyre kevésbé tolerálja, hogy a miniszterelnök környezete szinte kérkedik egyre gyarapodó vagyonával. Nekik imponálhat a Lázár által felépített munkaminiszter-imidzs. Épp ezért Orbán úgy alakítaná a dolgokat, hogy a párt prominensei és lobbicsoportjai „közfelkiáltással” követeljék a Miniszterelnökség vezetőjének a fejét – és a közigazgatás átforgatása, a tervezett leépítéseken és elbocsátások kapcsán erre most jó esély kínálkozik.

Talán nem véletlen, hogy a miniszterelnök környezete most azt kommunikálja: a „csonkoló lista” nem Orbáné. Valószínű, ez az oka, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter és Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnök (mindketten Lázár ellenlábasai) környezetéből ömlenek a Miniszterelnökség vezetőjéről az információk.

Egyre feljebb

Hogy ha csak kívülről is, mégis úgy tűnhet: egyenlő felek birkóznak – ez 21 év kőkemény munka eredménye. Lázár a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalnok jogi gyakornokaként ugrott fejest a közéletbe – és alázatának, illetve tűrőképességének köszönhetően két év alatt a várost irányító Rapcsák András (aki egyben országgyűlési képviselő is volt) személyi titkárává emelkedett. A parlamenti frakcióiroda „veteránjai” egy szerény fiatalemberre emlékeznek, aki azért is bocsánatot kért, ha fénymásolni mert, illetve előszeretettel csattogtatta a bokáját, ha nagyobb ember tűnt elő. Főnöke és közte bizalmas kapcsolat alakult ki, legalábbis Hódmezővásárhelyen előszeretettel teszik fel a kérdést, hogy miként törölte ki a roppant testes Rapcsák a podexét, ha a karja ehhez túl rövid volt. Annyi biztos, hogy Lázár a polgármester jobbkezeként pontosan ismerte a város működését, Rapcsák nexusrendszerét és hatalomgyakorlási elveit, így amikor Hódmezővásárhely első embere elhunyt, 2002-ben – 27 évesen – szinte megörökölte polgármesteri és képviselői helyét egyaránt.

Négy éven át élte a szürke fideszes polgármesterek életét, míg a 2006-os kampányban észre nem vette Navracsics Tibor, aki akkor Orbán kabinetfőnökeként a választási kampányt irányította – és szemet szúrt neki, hogy Hódmezővásárhely milyen zökkenőmentesen „szállítja a szavazatokat”. (A városban úgy mondják: utcakapitányi rendszer működik, azaz a település majd’ minden pontján felügyeli valaki a korteshadjáratot és a szavazási mozgósítást.) Navracsics ki is emelte Lázárt – egyrészt megtette frakcióvezető-helyettesnek, másrészt biztosította számára az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöki posztját, és az ezekkel járó befolyást, illetve nyilvánosságot. (Ezzel párhuzamosan kialakult egyfajta személyi kötődés is: Lázár azt a Balczó Barnát emelte maga mellé személyi titkárnak, akinek a nővére Navracsics kabinetfőnökeként dolgozott. Illetve Balczó Laura egyben Orbán Viktor személyi titkárának a felesége volt.)

Kés a hátba

Ám miközben a külvilág számára Navracsics szövetségeseként politizált, a háttérben Lázár – 2009-et írunk ekkor – Simicska Lajossal pacsizott. Forrásaink szerint a miniszterelnök egykori szobatársa nézte ki utódnak, és belé helyezett bizalmát több százmillió forintos „befektetéssel” nyomatékosította a pártpletykák szerint. Megjegyzendő: Simicskáék politikaformálási befolyása talán ekkor volt a legnagyobb. Egyrészt a gazdasági és az államapparátus szereplői pontosan tudták, hogy a szoci kormánynak annyi, így mindent megtettek Orbán volt szobatársának, másrészt még nem a Fidesz nyerte meg a választásokat, így semmilyen hivatalos – rendszeren belüli – ellensúlya nem volt Simicskának. A miniszterelnök környezetének ismerői szerint azonban Orbán csak a saját jelöltjét hajlandó elfogadni, így soha nem emelné Lázárt pajzsra pusztán Simicska nyomására. Csakhogy Lázárnak tetszett ez az „utódszerep”, és ez határozta meg későbbi mozgásait.

Felemelkedésében a kormányszervezet gátolta, amit 2010-ben még Navracsics Tibor – a miniszterelnök helyetteseként – épített ki. Így két út kínálkozott számára. Az első a belügyminiszteri poszt megkaparintása, hiszen ez a pozíció „információs nagyhatalommá” tette volna, nem véletlen, hogy itt Orbánba ütközött. (A miniszterelnök megpuhításában informátoraink szerint Csányi Sándortól kért segítséget, aki azonban egy bécsi kávézóban közölte vele, hogy rá ne számítson – innen datálódik rossz viszonyuk.) Ugyanis Orbán a belügy élére csak abszolút bizalmi belsőst lett volna hajlandó kinevezni (például Kövér Lászlót), vagy olyan külsőst, aki csak is tőle függ – így esett Pintér Sándorra a választás. Így Lázárnak – aki a 2010-es választások után frakcióvezető lett – a nehezebbik út maradt, azaz a közigazgatási és igazságügyi tárcát (és annak jogköreinek segítségével a fél kormányt) irányító Navracsics hatalmát kellett megtörnie.

Célja elérése érdekében sorban bevállalta az olyan témák kommunikációját (lásd bírák nyugdíjazása, alkotmánymódosítás stb.), melyekkel Navracsics nem akarta megégetni magát. Kapóra jött Lázárnak, hogy a közigazgatási miniszter nem volt az aprómunka hőse – helyette egyik államtitkára működtette a tárcát, ami képtelen volt legyártani a miniszterelnök által követelt törvénytervezetek tömkelegét. Ekkor segítette ki Orbánt Lázár a frakciókormányzással, azaz egyéni képviselői indítványként tucatjával küldte a fontos jogszabályokat az Országgyűlés elé.

Felfelé bukott

És 2012 első fél évében be is érett Lázár gyümölcse – a véletlenek hármas összjátékának köszönhetően. Egyrészt, a Fidesz népszerűsége zuhant, így az MSZP lassanként beérte a kormánypártot – ebben a kritikus helyzetben pedig Navracsics megmérettette magát a Nézőpont Intézettel, hogy vajon alkalmas lenne-e – egy esetleges csere esetén – kormányfőnek.

A titkosnak szánt kutatás persze Orbánnak is tudomására jutott, Navracsics pedig ezzel végképp elvesztette a kormányfő bizalmát. Másodsorban erős válság fenyegette a gazdaságot, így a Miniszterelnökséget irányító Varga Mihályt – a piacok szemében az egyetlen hiteles kormánytagot – átvezényelték, hogy tárca nélküli miniszterként tárgyaljon az IMF-fel. Harmadrészt pedig Lázár – a frakciókormányzás segítségével – önállóan elkezdett lobbiérdekeket keresztülnyomni a törvényhozáson: ezért Orbán úgy döntött, jobban jár, ha maga alá rendeli.

Mégsem bukott

Ő lett a Miniszterelnökség első embere – államtitkári sarzsival. Munkamódszere merőben eltért elődjétől. Varga Mihály ugyanis mindent elolvasott, majd kigyomlálta a kéréseket, a lobbinyomulásokat, semlegesítette a veszélyes ügyeket – csak az előszűrt témák jutottak be Orbánhoz, a többi ment a süllyesztőbe –, a szikár kálvinista nem tett félre magának ügyeket, hogy saját klientúrát építsen. Nem így Lázár, aki a kevésbé fajsúlyos, de elintézhető ügyekből mindig elkülönített magának párat, így szerezve politikai-gazdasági támogatókat. Arra viszont gondosan ügyelt, hogy a főnöknek fontos ügyek csont nélkül átmenjenek. Nem véletlen, hogy Orbán, miután Simicskával szakított, Lázárra bízta: teremtse meg a szervezeti hátteret az új oligarchia kiépítéséhez – a Miniszterelnökség maga alá rántotta az összes uniós forrást (a vidékfejlesztésre szánt pénzeket is), így gyakorlatilag a közbeszerzések zöméről ő döntött. Ehhez persze ki kellett söpörnie a Simicskadomíniumnak számító Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, illetve az agrártárcát. Nem véletlen, hogy Orbán egykori szobatársa is úgy érezte: elárulta. Míg Simicska bosszút fogadott, a kormányfő miniszterséggel honorálta Lázár küzdelmeit. Akinek azonban már nemcsak a volt főoligarcha akart ártani, hanem a kormánypárt legerősebb blokkja is. A Habony Árpádot, Rogán Antalt, Andy Vajnát és Matolcsy Györgyöt tömörítő „pénz- és érdekszövetség” ugyanis úgy érezte: Lázár nem paríroz kellő lelkesedéssel, azaz lassítja a „szövetséget” érdeklő közbeszerzéseket az adminisztráció segítségével, illetve másnak is juttat a forrásokból.


Koncentrált hatalom

Félreértés ne essék: nem az zavarta a Rogán-féle kört, hogy Lázár is nyomult, s hogy például lenyúlta a trafikellátási rendszert. (Forrásaink szerint a dohányboltokat ellátó két nagy cég mintegy évi 6 milliárd forintot profitálhat, ebből a Lázárral jó viszonyt ápoló Continental mintegy 4 milliárdot akaszthat, a kérdés az, mennyire hálás a vállalatcsoport a Miniszterelnökség irányítójának.) Ugyanis Rogán és Lázár alapjaiban másképp viszonyul a vagyonhoz. Az előbbi a hatalmat az általa megszerezhető gazdagságért szereti, az utóbbinak viszont a pénz csupán ugródeszka a hatalomhoz. Épp ezért információink szerint Rogánt nem az a „pár milliárd” zavarta, hanem a sűrűsödő hatalomkoncentráció. Amit Lázár kommunikációval erősített. Ekkor formázta meg a keményen dolgozó nagyember alakját – az emberét, aki húzza az igát, és szembe megy az állami adminisztrációval, amit gyakorta a gazdasági lobbik állami „végrehajtó szerveiként” tüntet fel, akik tesznek a kisember fejére. Nem véletlen, hogy bürokráciaellenességből épít mítoszt – most éppen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt akarja „beszántani”, mert a szervezet hányavetien kezelte egy hódmezővásárhelyi gazda ügyét. Csakhogy miközben a kisemberek (itt épp a gazdák) bajnokaként tündököl, rokonsága több mint 730 millió forintért vett állami földet. Ám ettől mégsem csorbul a nimbusza. Az ok egyszerű: egyrészt ő a kisebb rossz (Mészáros Lőrinc érdekeltségei 1,7 milliárd forintért szereztek területet), másrészt remek a médiarenoméja.

Informátoraink szerint szép lassan bekúszott abba a balos médiamezőbe, ahonnan Simicska Lajos kiszorult, így a mondás szerint képes üzeneteket elhelyezni a Népszabadságban, a 168 Órában, a Klubrádióban és az ATV-ben egyaránt. És ez a kombó szúrja igazán ellenlábasai szemét: erős nyilvánosság, gyakorlatilag elitellenes kommunikáció, illetve klientúraépítési képesség.

Már nem hiszik

Na de ez már Orbánnak is sok: Lázárra szabadította Rogánt, aki miniszterelnöki kabinetfőnökké emelkedett. A Miniszterelnökség vezetője mindössze annyit tudott tenni, hogy elérte: Rogán ne az ő szervezeti egységébe kerüljön, hanem önálló miniszter legyen. Rogán most a lázári technikát alkalmazza – azaz egy másik pénzügyi központot próbál kiépíteni. Ennek első lépése, hogy központosított intézményrendszer menedzselné az idegenforgalmat, mint Nemzeti Idegenforgalmi Ügynökség. És bizony nem kis pénzről van szó: Rogán mintegy 3500 milliárd forintos forgalmú területre tenyerelne rá. És hogy ebben a miniszterelnök is támogatja, az biztos: információink szerint az idegenforgalom iránt érdeklődő Orbán Ráhel egyike a koncepció kiagyalóinak.

Azt, hogy hova fajul a kormányzás napi gyakorlatában állandósuló Lázár–Rogán háború, egyelőre senki nem tudja. Annyi biztosnak látszik, hogy a politikai csatározások alaposan koptatják Lázárt – egyre jobban döcög a 220 darab(!) főosztállyal szinte a működésképtelenségig felduzzasztott Miniszterelnökség, s ugyan Lázár felkészült és gyors, tárgyalásai attraktívak, ám a megállapodások végrehajtása gyakorta késik, ugyanis „egyfajta paranoiában” létezik, így mindent kézi vezérel –, következésképpen rengeteg ügy áll a Miniszterelnökségen. Amit úgy kommandíroz, ahogyan Hódmezővásárhellyel tette, csakhogy amit egy kisváros kibír, az egy országban nem megy. (Megjegyzendő: tíz év polgármesterkedése nyomán Hódmezővásárhely is mintegy 20 milliárdos adósságot halmozott fel.) A Miniszterelnökség akadozását jelzi, hogy egyrészt számos ügy átkerül más minisztériumokhoz, másrészt egyre többen „csekkolják” Lázárt – korábban számtalanszor hivatkozott Orbánra, sokszor alaptalanul, ám mondásait csak pár ember ellenőrizte le.

Minden jel arra mutat, hogy a közigazgatás átalakítása túl nagy falat Lázárnak. A kérdés persze az, túlélheti-e hosszabb távon a lillafüredi frakcióülést, ahol keményen bírálták (a tanácskozás lapzártánk után ért véget). Úgy tűnik, Lázárnak szerencséje van, ugyanis 2015 őszén a Quaestor-botrány kirobbanása és Hende Csaba váratlan lemondása mentette meg, most az oktatás beborulása miatt reménykedhet. A miniszterelnök ugyanis nem engedheti, hogy úgy tűnjön: kormányválság dúl – egyszerre van bajban az oktatás, a közigazgatás és persze az agrárvilág (lásd Lázár csúnyán összeakaszkodott Fazekas Sándorral). És aki időt nyer, az életet is, a Miniszterelnökség vezetője ugyanis – ahogy azt említettük – próbál visszajutni Simicska kegyeibe, a háttérben az apparátusa mindent elintéz, ami Orbán egykori szobatársának érdekeit szolgálja.

A kérdés az, mennyire sikeres ez a stratégia. Simicskát ugyanis most éppen azzal erodálják a Fideszen belül, hogy a Jobbikra kacsingat (Vona Gábor pártelnök elismerte, hogy egy rendezvényen alaposat társalgott a pénzemberrel). Ám lehet, hogy ez kevés lesz a korábban „Lajos-forrásnak” becézett oligarcha ellehetetlenítéséhez. Ebben az esetben – ha létrejön a Simicska–Lázár-tengely – a Miniszterelnökség vezetőjének azt kell eldöntenie: kitart-e a posztján, és belülről erősíti helyzetét; a pártbeli ellenzék vezetőjeként zsűrizi a kormányt; netán új formációban gondolkodik – azaz megpróbál pártot szakítani.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!