Lássunk tovább az orrunknál

– A héten szinte naponta más kormányzati elképzelés látott napvilágot a Költségvetési Tanács jövőjéről.

– Egészen új összetételű tanács is szóba került, de a legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a köztársasági elnök, a jegybank elnöke és az Állami Szám­ve­vő­szék elnöke delegálja a tanácstagokat. Nos, ez hasonlít a jelenlegi helyzethez, hiszen a mostani tanácsba is az említett három közjogi méltóság jelölte a tagokat, akiket az Országgyűlés ellenszavazat nélkül megválasztott. Ugyanakkor komoly változást is hozna az új koncepció, amennyiben a jövőben a Költségvetési Tanács lényegében apparátus nélkül működne, mert elvonnák az ehhez szükséges forrásokat.

– Miért olyan fontos ez a 30-40 fős szakértői csapat?

– Nekik köszönhető, hogy a költségvetést érintő kormányzati elképzelésekről meglehetősen gyors reakcióidővel tudtunk érdemi véleményt mondani. Ez nem azt jelenti, hogy a tanács tagjai ne tudnának nagy vonalakban maguk is véleményezni egy törvényjavaslatot vagy kormányzati koncepciót. De észre kell venni, hogy ennél sokkal többet tett le az asztalra az elmúlt időszakban a Költségvetési Tanács. Egyrészt, saját előrejelzést készítünk a magyar gazdaság lehetséges pályájáról. Másrészt, az egyes költségvetési bevételeket és kiadásokat kollégáink tételesen újraszámolták, illetve számolják most is a módosító javaslatok nyomán, vagyis a stáb olyan munkát végez, amely sem az Állami Szám­vevő­széknek, sem a jegybanknak nem feladata. Azt kell mondjam, hogy a szakértői apparátus nélkül a Költségvetési Tanács munkája értelmetlenné válik. A szakma szolidáris velünk, s minden lehetséges fórumon jelzik, hogy kártékony akció lenne ezt a szakértői bázist felszámolni.

– Azért is bírálták önöket a kormányoldalról, hogy a jövő évi költségvetés következő évekre gyakorolt hatásával is foglalkoznak.

– Ez egy másik fontos feladatunk, hiszen a mindenkori kormányzat a napi költségvetési vitákra koncentrál, s kevésbé foglalkozik a középtávú hatásokkal. Mondhatni, épp arra való a Költségvetési Tanács, hogy az orrunknál tovább lássunk. Nem mindenütt félnek az ilyen elemzésektől. Hangsú­lyozni kell, hogy csupán a vélemény nyilvánosságáról van szó, hiszen nincs a tanácsnak vétójoga, vagy bármilyen egyéb erős jogosítványa. Az új angol kormány például azzal kezdte tevékenységét, hogy felállított egy szervezetet, ami nagyjából a magyar Költség­vetési Tanácsnak megfelelő funkciókat lát el. Más szóval, Londonban szükségét érzik annak, hogy külső elemzői kontroll is segítse a költségvetés készítését.

– A jövő évi magyar költségvetés középtávú kockázatairól szóló véleményüket a londoni befektetési házak elemzői is idézték ajánlásaikban.

– Nem csak önmagában vizsgáltuk a jövő évi költségvetést, hanem az egymást követő évekre gyakorolt tovagyűrűző hatását is figyelembe vettük. Maga a 2011-es költségvetés ugyanis legfeljebb elszámolási kérdéseket vet fel, s azt mondhatjuk, nem hogy optimista lenne, de kissé még alul is tervezett. Mi a saját makrogazdasági modellünk alapján jövőre még valamivel kedvezőbb költségvetési egyenlegre számítunk, mint a kormány. Szerintünk 2,5 százalékos lehet 2011-ben a GDP arányos államháztartási hiány. Észre kell azonban venni, hogy a költségvetés bevételi oldalán tartósan kiesnek tételek, mert az egykulcsos személyi jövedelemadó és a társasági nyereségadó kulcsának csökkenése hosszabb távon is érezteti hatását. Miközben ezt egyszeri bevételek ellentételezik, mint a nyugdíjjárulék eltérítése vagy az állami nyugdíjpillérbe visszalépő tagok vagyona. Nem látjuk tehát, hogy az adóváltozások által a költségvetés bevételi oldalán ütött lyukat miként tömik majd be 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben.

– A nemzetgazdasági miniszter gazdaságpolitikája egyszóval növekedésorientáltnak nevezhető, s éppen a növekedés segítheti ki Matolcsy Györgyöt.

– A gazdasági növekedés gyorsulása és a foglalkoztatás bővülése, persze, segíthetne, de ebben is vita bontakozott ki a tanács és a kormány között. Úgy véljük ugyanis, hogy bár jövőre a kormányzat növekedési prognózisa tartható, de a szerkezete nem. Miről van szó? A növekedést jelenleg erősen visszafogja a belső fogyasztás pangása. Nos, a kormány arra számít, hogy a személyi jövedelemadó csökkenése jórészt a fogyasztásban csapódik le és így növekedést generál. Szerintünk ennyire nem kedvező az adóváltozások hatása. Mégpedig azért nem, mert az szja-kedvezmény nagyobb része a magasabb jövedelműeknél jelentkezik, s ezért ennek jelentékeny része nem a fogyasztást bővíti, hanem a megtakarításokat. Akkor lehetne a kormány által várt fogyasztási hatással kalkulálni, ha az szja-változások nyomán az alacsony jövedelműeknél maradna a kedvezmény jó része. De általánosabb fenntartásaink is vannak a kormány középtávú növekedési prognózisát illetően. Úgy látjuk, hogy olyan forgatókönyvvel dolgoznak, amelynek a megvalósulása ugyan nem lehetetlen, de csak a különféle tényezők nagyon kedvező együttállása esetén valósulhat meg. Ez tehát egy igen optimista szcenárió, amit szerintünk kockázatos eljárás alapforgatókönyvként kezelni.

– Arra is felhívták a figyelmet, hogy középtávon az államadósság növekedését eredményezi a kormányzati gazdaságpolitika. De azóta ténykérdés lett, hogy államosítják a magán-nyugdíjpénztári vagyont, ami csökkentheti az államadósságot.

– Valóban, az államhoz kerülő magánnyugdíjvagyon felhasználható az államadósság csökkentése, illetve közgazdaságilag csak erre lenne indokolt felhasználni. De ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy nem csak az a kérdés, vajon mi történik 2011-ben, hanem az is, hogy mi lesz utána. A magánkasszák kezében lévő állampapírok visszaszállásával jövőre tényleg csökkenhet a most 80% körüli GDP-arányos államadósság. De az említett költségvetési lyuk miatt a következő években nőhet a deficit, ami újra növelheti az államadósságot. Más szóval, a kormány átmeneti intézkedései nem jelentenek egyúttal fenntartható gazdaságpolitikai pályát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!