Jókor mi már nem érkezhetünk. Pedig fortyog a kíváncsiság bennünk, hogy egy debreceni vállalkozó, Aszalós Sándor nem engedi külföldi kézbe, inkább 2,7 milliárd(!) forintért megveszi a Munkácsy-trilógia egyik képét, a Golgotát. De jöttünkre nem őszinték a mosolyok.
Péntek délután van, valóságos idill: síkvágó nem sikít, fűnyíró se búg, csak egy kakas teszteli a hangját. Rendezett kertvárosban baktatunk, takaros házakat, villákat látunk. A keresett címnél megtorpanunk, elámulunk, azt hisszük, eltévedtünk: a Munkácsy-képre milliárdokat ajánló vállalkozó cégének székhelye külcsínében szerénységével tüntet a helyi családi házak közt. A kerítését maradék lemezekből hegesztették; a kivitelező biztonságra törekedett, a szépség másodlagos volt.
– Öregsanyi nincs itthon. Hová ment? Tudom én? Ügyeket intéz. Nem mondja, közöm nincs hozzá, nagyon rég elváltunk – fogad a ház asszonya, majd békülékenyebbre fogja –, mit akarnak tőle?
– A Golgotát, megvenné tényleg?
– Nem tudtam – folytatja az asszony izgalom nélkül, mintha az időjárásról csevegnénk. Dolga akad, indul, be nem hív, nem az ő vendégei vagyunk. Azt még elárulja: Öregsanyi hatvan rég elmúlt, de nem öregember, energikus férfi, csak a fiukat is Sanyinak hívják, ezért a megkülönböztető jelző.
*
– Tíz perc múlva ott vagyok – ígéri Aszalós a telefonba. Dugóba kerülhetett, mert fél óra, mire a háza elé kanyarodik; a kocsiján látszik, nem státuszszimbólum, sokat használhatja. Mielőtt bármit szólna, akkurátusan fényképes újságírói igazolványt ellenőriz, és arra kér, se őt, se a házát ne fényképezzük, nem hívná fel magára a figyelmet.
– A Golgota miatt jöttek? Sok újat nem mondhatok. A hír igaz, a vételi ajánlatomat megküldtem a tulajdonos Pákh Imre úrnak, és a Munkácsy Alapítvány kuratóriumának. (A kép eladásához az ő rábólintásuk is szükséges.) Hogy mi szükségem rá? Muszáj megmenteni. Munkácsy a valaha élt legnagyobb festőnk, a kulturális örökségünk része, hungarikum, márkanév. Úgy élt, azt vallotta, a legnagyobb dicsőség az, ha valaki a hazának hű fiaként annak a jó hírét, dicsőségét növeli. Módomban áll, én ezzel tisztelgek nagysága előtt. Megtehetem a hazáért, hű fiaként nem engedhetem, hogy a kép idegen kézbe jusson.
Aszalós úgy mondja, diákkorában ügyesen rajzolt, tanára biztatta is, lépjen művészeti pályára, de a technika, az agrártudomány jobban vonzotta. Nem műértő, de művészetbarát, a Golgotát vagy hatvanszor megnézte. Mágnesként vonzotta a kép, nem tudott a látvánnyal betelni. A trilógia másik két tagja, az Ecce Homo és a Krisztus Pilátus előtt is mestermű, véli, de a Golgota a kedvenc. Mielőtt kérdeznénk tőle, a nappalijába vagy az ágya fölé szánná a mindössze négy és félszer hétméteres képet, sietve megnyugtat: bár néhányan Debrecenben biztosan megorrolnak majd, de úgy véli, annak a Nemzeti Galériában a helye, ott többen megcsodálnák.
– Mivel foglalkozik a cége? A papírok szerint vállalkozása, a debreceni Metalstal Kft. 3 milliárd 500 ezer forintos tőkével rendelkezik.
– Akkor tudja, van pénzem a képre… Sokat dolgozunk, de nem is az a kérdés, mivel foglalkozunk, hanem az, mivel nem? Írják azt, szinte mindennel – közli, aztán búcsúzik; üzleti ügyeibe nem avat be, hiába is faggatnánk.
– Gyakori név errefelé az Aszalós?
– Vagyunk egy páran. Miért?
– „A világon minden negyedik ember rákos, daganatos betegségben hal meg. Aszalós Sándor bejelentett találmányának köszönhetően az elkövetkező időben, ebben a betegségben egyetlen embernek sem kell meghalnia. A Lump készülék használatával a beteg fájdalma megszűnik, életminősége javul. A készüléknek káros mellékhatása nincs, a tumor a szervezetből 30-60 kezelés hatására elmúlik” – idézek egy hirdetést, amit mosolyogva hallgat. – Rokona ez az ember?
– Nem, nem a rokonom – feleli. Valamit mintha még mondana, de csak legyint, mi meg indulunk Hajdúszoboszlóra, hogy a feltalálót, és a csodakészülékét megtaláljuk.
*
A komplex terápia ára, 30 napos ellátással, állapotfelméréssel, rákdiétás étkezéssel, meditációkkal, tibeti hangtálas kezelésekkel, csoportos meditációkkal, mozgásterápiákkal, reflexológiával, 30 Aszalós-féle Lump-kezeléssel együtt, kedvezményesen, 1,5 millió forint. Az összeg óriási, mégis, sok betegre számítunk, ám a rendelő előtt senki sincs. A kezelőben is csak egy jókedvű masszőr hölgy falatozik. „Az én kézi munkámban egyetlen férfi vagy hölgyvendég se csalódott, próbálják ki” – ajánlja magát. Elkomorul, hogy nemet intünk, de azért segít: szerinte hívjuk Zádori doktort, ő fogadja a rákos betegeket.
– Pontosítsunk, hetente egyszer, szerdán jövök. Az Aszalós-féle Lump készüléket csak a betegek figyelmébe ajánlom, azt más működteti – kezdi dr. Zádori sugárterápiás és szülész-nőgyógyász szakorvos. – Az érkező betegek állapotát felmérem, értékelem a leleteiket, segítem a tájékozódásukat. Miért teszem? Két éve a gyomromban rosszindulatú daganat nőtt. Az elmúlt 18 évben, amióta onkológus vagyok, sok daganatos beteggel találkoztam. Azt hittem, mindent tudok már, de nem! Az orvosok többsége idegenkedik a kiegészítő terápiáktól, egyetemen nem tanítják, idejük sincs, hogy a 2000 gyógytermék között eligazodjanak. Én magamon próbáltam ki, ittam gránátalma levét, szedtem cseppeket, ettem roboráló szert. Megpróbálom megtalálni az összhangot a hivatalosan ajánlott orvosi beavatkozások és az alternatív eljárások között. A rendelkezésre álló eredményeket ismerve azt mondom, s talán nem túlzok, ez a találmány se mindenható, de korszakos jelentőségű, olyan készülék, amit bűn lenne nem használni.
– Sok emberen segítettek ezzel?
– Ne engem, azokat faggassa, akik naponta használják.
*
– Sajnálom, de a főnököm Amerikába utazott. A gépet? Nem, azt sem mutathatom meg, sőt én is szabadságon vagyok, és ott leszek a jövő héten is, és nincs semmire felhatalmazásom. Azért annyit: egy független nemzetközi szakértőkből álló bizottság, melynek a véleményét Amerikától Indiáig elfogadják, hétmilliárd forintra értékelte a Lump nevű berendezést. Pedig látszólag egyszerű szerkezet, váltakozó időközönként 20 és 90 millivolt erősségű egyenárammal „bombázza” a rákos sejtet. Teszteltem magamon, az ember közben semmit nem érez, de a félórás kezelés alatt a sejtek, a sejtfalak energiaszintje emelkedik. Úgy képzeljék, a beteg sejt elhal, az ép sejt erősödik. Csoda! Érdeklődő? Rengeteg van, csak hát az egészségpénztár még nem támogatja a kezelést, a táplálékkiegészítő is drága, 1,5 milliós kiadást kevesen engedhetnek meg maguknak. Használ-e? Aszalós úr magán kísérletezte ki a gépet és az eljárást. Akkora Kaposi-szarkómája volt, mint a tenyerem. Ma meglesheti közelről, nyoma sincs rajta. Lehet, leszedi a fejem a főnök, nem hatalmazott fel, hogy elmondjam, de azt tapasztaltuk, aki időben jött, s nincs még áttétel a szervezetében, szinte biztos a gyógyulása. Akad, aki türelmetlen, abbahagyja a kezelést, a pénze fogy el, és elmarad. S van, aki késve jön, volt beteg, akit végleg elveszítettünk – sorolja Pergéné Nagy Szilvia menedzser, fizioterápiás szakasszisztens.
– Most kezelt betegükkel beszélhetnék? Aszalós úr telefonszámát megadná?
– Kizárt, nem hatalmazott fel, telefonon úgy se beszélne, már így is többet mondtam a kelleténél.
*
– Ha valaki időben jön, higgye el, ez maga a csoda. Agytumort, méhnyakrákot kezeltem, és a kezelések hatására előbb a tumor felére csökkent, majd eltűnt. Kicsavartuk a döntést a halál kezéből… Igaz, veszítettem el én is beteget, későn jött. A tüdejéből és a májából sikerült eltüntetni a tumort, de a nyirokcsomóiból nem – mondja Wermerné Nagy Mária debreceni gyógyító. – Sanyi bácsi tudja, hogy nyilatkozom? Nem? Hűha! Nem tilos, amit végzünk, de ő még nem szeretné nagydobra verni. Értse meg, többet nem mondhatok.
– Tavaly július 19-én rosszul lettem, lüktetett a halántékom, elzsibbadt a bal oldalam. A CT-, majd az MRI-vizsgálaton kiderült, hogy bevérzett egy tumor, amiről a biopsziavizsgálattal megállapították, hogy gyorsan növő, agresszív daganat. Rossz helyen van, a beszéd és mozgásközpontnál, veszélyes lenne a műtét. Tanácsolták, várjunk, míg esetleg felszívódik. Szteroidokat, epilepszia elleni szereket kellett szednem, de komoly fájdalmaim voltak. Sanyi bácsival szeptember elején találkoztunk, 11 kezelés után újabb MRI-vizsgálatra vittek, ott csodálkozva látták, a daganat zsugorodik, ezért vártak még a tervezett műtéttel. Sanyi bácsi tovább kezelt, januárban kifejezett csökkenést láttak, már szó sem esett műtétről. Most kis szünetet tartunk, még 11 kezelés van hátra, én roppant bizakodó vagyok. Arra kérem, írja meg, hálás vagyok Sanyi bácsinak, és drukkolok neki – sorolja a húszéves Kiss Tímea, és a hitetlenkedők kedvéért elárulja, a koponyájáról készült felvételeket az internetre feltette, ott bárki nyomon követheti. Többet nem mond, ezt megígérte a feltalálónak.
*
Hányszor adták már hírül, s mi hányszor hittük el reménykedve, megvan a rák elleni csodaszer. A csodákról idővel kiderült, csak néhány gyógyító járt jól, a betegek nem. Nem akarunk hiú ábrándokat kelteni mi sem az olvasóban, maradtak bennünk is kételyek a Lump készülékkel kapcsolatban. Nem tudjuk eldönteni, mennyit is ér a találmánya, valóban gyógyít-e, csak reméljük, hátha most! A többi már az idő, a szakemberek és a gyógyítok dolga.
*
– Aszalós úr, miért érezzük úgy, nem célja, hogy cikket írjunk?
– Talán azért, mert korainak tartom, túl sok még az elvarratlan szál.
– Találkozásunkkor elhallgatta, hogy a Golgota megvásárlása mellett öné a Lump készülék, és az ön nevéhez fűződik az azonnal gyulladó energiatakarékos izzó megalkotása is…
– Látja, van mire szerénynek lennem. Van, aki keveset tesz, és sokat beszél, én nem hencegek. Konkrét adatokat úgysem mondhatok, elég, ha úgy fogalmaz, sok beteg köszönheti nekem az életét. Az eddig eredményeket megosztottam az ország egészségügyi vezetésével. Pozitívan álltak a készülékhez, az eljáráshoz, kezükben a döntés. Hétmilliárd forint tényleg sok pénz, két kilométernyi autópálya ára, de amire nagyon akarnak, arra jut. Én mindenesetre optimista vagyok.
– Meddig tarthat a tesztelés, vizsgálódás?
– Nem látok a jövőbe, a gyógyításhoz annyi minden mellett türelem kell, hát várjunk türelmesen.
Aszalós úr tényleg szerény. Hiszen a gépezetéről eddig megjelent cikkek nem vacakolnak, röviden csak annyit közölnek: győzelem a rák ellen. Van film is a kezelésről: a beteg fekszik egy székben, s körülötte egy nő kongat egy nagy cintányért. Jut eszembe, lehet, hogy nem a legjobb név a masinára, hogy Lump? Még a végén valami hejehujázásra gondolnak majd…
Cikkünk megjelenése előtt megkértünk több onkológust is, mondja el véleményét Aszalós Sándor szabadalmáról, hiszen általános tapasztalat, a betegek majd’ minden eljárást kipróbálnak, a tapasztalataikat pedig szívesen megosztják egymással. Ezúttal nem jártunk sikerrel: akadt orvos, aki kertelés nélkül elmondta, ő a skolasztikus orvostudomány híve, áltudományos kérdésekkel nem foglalkozik. Volt, aki engedékenyebben közölte, a készülék, az eljárás, az eddigi eredmények pontos ismerete nélkül sarlatánság lenne tőle, ha ítéletet alkotna, ő bizony megvárná, míg eldől, mit „tud” a Lump készülék. Egy volt a közös, abban valamennyi megkérdezett egyetértett, hogy az eljárásról, a készülékről több helyen megjelent hirdetés elhibázott, túldicsér és egyben megtévesztő is. Gyakorló onkológusok szerint daganatos betegeket túlságosan gyors gyógyulással és egészen biztos sikerrel kecsegtetni több mint bűn, hiba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!