- A térképen ugyanakkorának tűnik Grönland és
Afrika, holott utóbbi 14-szer nagyobb
- Lehetetlen a Földet síkba teríteni
- Sokszor a politika is beleszól a térképészetbe

 
 


Ki gondolná, hogy 2017-ben még változhat az emberiség világról alkotott képe?

Márpedig Boston állami iskoláiban éppen most cserélték le a mindenki által ismert, Magyarországon is használatos világtérképet, és várhatóan az USA többi államában is elterjed majd az új ábrázolás. A friss változat bizonyos részeiben markánsan eltér a széles körben elterjedttől, a különbség oka, hogy a majdnem gömb formájú Földet lehetetlen síkban helyesen, méretarányosan ábrázolni, a kép bizonyos szempontból biztosan torz lesz: az egyiken így, a másikon úgy. A szinte mindenhol használt Mercator-vetület előnye, hogy az ez alapján megalkotott térképek pontosan mutatják a távolságokat, viszont a földrészek egymáshoz viszonyított aránya nem stimmel. Így fordulhat elő, hogy Kanada jóval nagyobbnak tűnik, mint az Amerikai Egyesült Államok, pedig a valóságban csupán körülbelül 25 százalékkal kiterjedtebb, mint az USA. De még ennél nagyobb torzulások is előfordulnak a Mercator-térképen, amelyen Madagaszkár és az Egyesült Királyság nagyjából hasonló méretűnek tűnik, pedig ez utóbbi csupán 244 ezer négyzetkilométer területű, az Indiai-óceánon található szigetország 587 ezer négyzetkilométeres méretéhez képest. Szintén megközelítőleg ugyanakkorának tűnik Grönland és Afrika, holott a Föld második legnagyobb kontinense valójában 14-szer akkora, mint az északi szigetország.

A világtérképek központjában ma még általában Európa van, elsősorban annak köszönhetően, hogy a vetületet 1569-ben megalkotó földrajztudós, Gerardus Mercator flamand volt. Az általa megalkotott ábrázolási mód legfőbb hibája, hogy az Egyenlítőtől a sarkok felé haladva egyre torzabb képet mutat.

Erre 1974-ben Arno Peters német történész hívta fel a figyelmet, és publikálta az új, most az USA egyes iskoláiban bevezetett vetületet. Ötlete nem volt előzmények nélküli, a problémával már a 19. században foglalkozott egy James Gall nevű skót térképész, a vetület éppen ezért a Gall-Peters nevet kapta. Sajnos azonban ez a térkép is messze van a tökéletestől, eltorzítja az országok és a kontinensek formáját, bár a területek méreteit és arányait jól mutatja.


Merre van az előre?

A kétfajta vetület létjogosultságáról és hitelességéről folytatott vitákban politikai szempontok is felvetődtek. Voltak, akik egyenesen azt állították, hogy a Mercator-térkép rasszista módon láttatja a világot, mert drámaian nagyobbnak mutatja az eurázsiai és észak-amerikai országok méretét.

Az igazsághoz hozzátartozik, Gerardus Mercator valószínűleg soha nem gondolta, hogy az általa megalkotott vetület sok évszázaddal később iskolák, irodák és otthonok millióinak falán lóg majd, és ez a kép befolyásolja majd emberek milliárdjainak a bolygóról alkotott képét. Egyszerűen csak egy jól használható térképet akart alkotni a hajósok számára, ami alapján pontosan tudnak navigálni. Ennek a célnak pedig teljes mértékben megfelel. A dilemma valójában eldönthetetlen, hiszen az „igazságosabb” Gall-Peters-ábrázolás a formákat torzítja el, így kijelenthető: mivel síkban képtelenség hiteles térképet alkotni a világról, egyik megoldás sem jobb vagy rosszabb, mint a másik.

Pedig a mai kor emberének még így is sokkal reálisabb képe lehet a Földről, mint a néhány száz évvel ezelőtt élteknek. Elég csak arra gondolni, hogy a Google Earth segítségével gyakorlatilag bárki „lenézhet” a világűrből a bolygóra.

Volt idő, amikor még az sem volt egyértelmű, hogy a térképek tetején van észak. Az elrendezés nyilvánvaló magyarázata, hogy az iránytű is „felfelé” mutatja északot, így logikus, hogy az ábrázolásokon is odakerüljön.

Csak éppen az iránytűt a 14. század óta használják, észak mégis csak a 16. században került a „lap tetejére”. Korábban az európai térképészek általában keletet, vagyis a Szentföld irányát tették felülre, míg az arabok délt, akik ezt a szokást az egyiptomiaktól örökölték. Ők a Nílus folyásirányához igazították a térképeiket. Végül már akkora volt a káosz, hogy a különböző térképeket szinte lehetetlen volt „összeolvasni”, pedig erre a hajózás, az óceánokon átívelő kereskedelem terjedésével egyre nagyobb lett az igény, így végül más térképészek mellett éppen Mercator volt az, aki rendet tett ebben a kérdésben.


A politika belenyúl

Az emberiség történetében minden kultúra úgy hitte, hogy az általa használt térkép hiteles és a valóságot tükrözi, pedig bizonyos mértékben mindegyik szubjektív. A történelem egyik legnagyobb hatású világtérképe Ptolemaiosz nevéhez fűződik, akinek a szélességi és hosszúsági koordináták ötletét köszönheti az emberiség.

Viszont minden kor térképészei érthető módon csak azt tudták ábrázolni, amit ismertek, így az i. sz. 150 körül készült ábrázolás mediterrán fókuszú, északorientált világot mutat, amelyből hiányzott az egész amerikai kontinens mellett Ausztrália és Dél-Afrika is. Sokszor politikai szempontok is befolyásolták a térképészeket. A portugál származású Diogo Ribeiro például éppen abban az időszakban dolgozott, amikor szülőhazája és Spanyolország a ma Maluku-szigeteknek nevezett indonéz földcsoporton vitatkozott, amely kiemelt szerepet töltött be a kor fűszerkereskedelmében.

Mivel Ribeiro a spanyol királynak dolgozott, a szigetcsoportot spanyol területre tette a térképén. Ezt az 1529-ben történt esetet tartják a történelem első politikailag motivált térképhamisításának, de bizonyosan nem ez volt az utolsó. A 17-18. században például Anglia és Franciaország folytatott egymással „térképháborút”, az országok vezetői azzal bízták meg kartográfiai szakembereiket: úgy rajzolják meg Észak-Amerika térképét, hogy minél több jusson nekik az Újvilágból. De mint a Mercator-vetület problémája is mutatja, még ma sem lehetünk benne biztosak, hogy jól ismerjük a Földünket, és elképzelhető, hogy észre sem vesszük, ha valaki „csal” a térképekkel.


A világ legdrágább térképének egy német kartográfus, Martin Waldseemuller 1507-es világábrázolását tartják, amely tulajdonképpen „Amerika születési bizonyítványa”, ezen szerepel először együtt a Csendes-óceán és az új kontinens.
Éppen ezért az amerikai kongresszus könyvtára 10 millió dollárt sem sajnált a térképért, ami korábban egy német herceg tulajdonában volt.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!