Vasárnaptól szabadon vállalhatnak munkát és nyújthatnak szolgáltatást Ausztriában és Németországban a magyarok. Kereslet a szakképzett munkaerőre van, ami tovább súlyosbíthatja az amúgy is aggasztó hazai helyzetet néhány hiányszakmában. De van mitől félniük az osztrákoknak és a németeknek is.
Vasárnaptól megszűnnek a magyarokra vonatkozó utolsó uniós munkaerő-piaci korlátozások is. Ezeket Ausztria – Németországgal együtt – a lehető legtovább, hét évig tartotta fenn az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó nyolc közép- és kelet-európai taggal, köztük hazánkkal szemben.
Rohamra egyik országban sem számítanak, de Ausztriában valamivel jobban tartanak a piacnyitás következményeitől. Ausztriában a munkavállalók 58, Németországban 40 százalékuk tart attól, hogy a korlátozások megszüntetése hátrányosan hathat munkahelyük biztonságára. Az osztrákokat nyugtalanító példa Nagy-Britannia, amely anno 13 ezer lengyel munkavállalóval számolt, s végül is 750 ezren érkeztek. Ausztria mindenesetre 20-26 ezer munkavállaló beáramlásával számol május 1-jétől.
Két napja a bécsi Kurier borzolta a kedélyeket, címlapján hozott leleplezése szerint az osztrák államvasutakat kiszolgáló „utasellátó cég, az e-express bújtatva magyar munkavállalókat alkalmaz, akiknek csak 650 eurót fizet havonta, miközben az osztrákoknál 1200 eurót ír elő a kollektív szerződés. Pár héttel a nyitás előtt Ausztria fékeket épített be a rendszerbe: törvényerőre emelte, hogy május 1-jétől a külföldi munkavállaló sem kaphat kisebb bért, mint az osztrák. A magyarországinál sokkal szigorúbb osztrák kollektív szerződés szabályait kell esetükben is alkalmazni, a bérek mellett a munkaidőre, a túlórára is. Hogy betartják-e ezt a munkáltatók, azt a tartományi betegpénztárak ellenőrzik, s egy különleges, erre a feladatra összpontosító munkafelügyeleti testület.
A 2011-re becsült 20-26 ezer munkavállaló kétharmada három országból várható – így a felmérések – mindenekelőtt Magyarországról, kisebb arányban Szlovákiából, s még lanyhább mértékben Csehországból. Ezt az arányt mutatja a 2008 óta kiadott 18 ezer foglalkozási engedély a nyolc ország állampolgárára: 10 ezret magyarok kaptak, 3,5 ezret szlovák kérelmezők, 1200-1200 cseh és lengyel munkavállalóknak jutott, 1 engedély egy észt pályázónak. Az érdeklődés az osztrák munkavállalási lehetőségek iránt a bérekkel fordítottan arányos: a tavalyi osztrák 3023 eurós havi bérszinttől a magyar állt a legtávolabb 741 euróval. A szlovákok picivel jobban kerestek, havi 765 eurót. A csehek havi átlagos bérszínvonala 950 euró volt, a szlovéneké pedig 1500. A földrajzi fekvésből adódóan a munkát keresők három tartományra összpontosítanak: Burgenlandra, Alsó-Ausztriára és Bécsre. Az új munkavállalók a bécsi várakozások szerint inkább ingázásra, mint tartós letelepedésre rendezkednek be, naponta vagy hetente lépik majd át az országhatárt.
A leglelkesebben az idegenforgalom (vendéglátás, szállodaipar), a kereskedelem, a szociális ágazat és az építőipar várja a kelet-közép-európaiakat. Ausztriában nagyon kiterjedt a háziápolás rendszere, amely döntően szlovák ápolónőkre épül. A dadyszitterkedés immár legális, a nem feltétlenül szakképzett idősápolók után társadalombiztosítási hozzájárulást fizetnek az alkalmazók. Ami az orvosok iránti keresletet illeti, hiány a friss diplomásokban mutatkozik. A kórházi kötelező „előfutamok” ugyanis hosszadalmasak, mire valakiből szakorvos lesz, már 36-38 éves. Birtalan Iván, az immár 120 ausztriai magyar orvost tömörítő Semmelweis-szövetség elnöke a VH-nak úgy nyilatkozott, hogy az orvospiac Ausztriában már telített. Célzott rá, hogy egy volt magyar egészségügyi miniszternek sem sikerült osztrák munkahelyet találnia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
