1956 októberének lázas napjaiban az újságírók és a nyomdászok nem jártak haza a Blaha Lujza téri Szabad Nép-székházból. Itt számos újság szerkesztősége működött. Éjszakánként a leakasztott, kárpitozott ajtókon aludtak. Kíváncsi emberek jöttekmentek, nézelődtek. A betoppanó felkelőket néhány tagbaszakadt nyomdász kíséretében az Esti Budapest fiatal munkatársa, Farkas András fogadta. Szép szóval hazaküldte őket. Dudás József, a Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke október 30-án lépett az épületbe. Fegyveresek kísérték. Csak annyit kérdezett: „Ugye, újságíró vagy? Tudnál nekem egy napilapot csinálni?” „Mit lehetett erre mondani?” – kérdezte nevetve a több évtizedes emigrációból hazatért Farkas András. Így indult a Függetlenség.

Hogyan készült Dudás lapja? Egy öreg nyomdász, Tuba Laci bácsi mesélte, hogy Dudás nem nagyon értett a „újságcsináláshoz”. Lapzártakor még méretes „lyuk” éktelenkedett az ólomból tördelt címlap közepén. Ott állt a félkész „tepsi” mellett, és géppisztollyal a kezében követelte, azonnal adjanak neki egy cikket. A szomszédos munkapadon az éppen akkor induló Népszabadságot tördelték a nyomdászok. Nem akartak fegyveressel vitatkozni, rámutattak egy frissen kiszedett írásra. Miután Dudás rábólintott, áttették az ő lapjába.

Dudás József fegyvereseivel akkoriban nem sokan szálltak vitába. Szoros kivételt képezett Farkas András barátja, Szilvási Lajos író. Akinek az olyan „mai tárgyú” regényei, mint például az 1964-ben megjelent Albérlet a Síp utcában, több százezer család könyvespolcán megtalálhatóak. Kevéssé köztudott, hogy az ötvenes években újságíró volt, s 1953- ban, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején a Szabad Néphez került. Ahonnan Rákosi Mátyás térnyerésekor, 1955-ben kirúgták. 1956 őszén a Nagy Imre miniszterelnök „nem hivatalos” szócsövének számító Igazság szerkesztőségének lett vezető riportere.

Szilvási írt egy akkor kirívóan „kiegyensúlyozott” cikket a Köztársaság téri lincselésről – Ne lincselj! Gondolkozz! címmel –, s ebben párhuzamot vont a lincsbírók és az ÁVH-s hóhérok között. Ez felbőszítette Dudást, aki átküldött három géppisztolyost a tér túloldalán lévő New York Palotába, az Igazság szerkesztőségébe, hogy megüzenjék: „kifüstöli az Igazság vörös bandáját”.

A nevezetes konfliktust a Szemes fedőnevű, III/III-as ügynök jelentése is rögzítette: „Amikor meghozták főnökük fenyegetését, Szilvási kijelentette: Ha fegyverrel jöttök, banditák – fegyverrel fogadunk benneteket! És azzal a szemét bandával nem állunk szóba! A követ erre azt mondta, hogy Dudással még Nagy Imre is tárgyal. Mire Szilvási: Az lehet, hogy Nagy Imre tárgyal, de mi nem tárgyalunk! És megüzente Dudásnak: gondoljon Szálasi sorsára!”

Az Igazság szerkesztőségéről azért tudhatunk sokat, mert a már említett Szemes ügynök, vagyis Gimes György újságíró maga is a lap munkatársa volt. 1957 májusában tőle kértek „nem operatív” jelentést a Munkásmozgalmi Intézet részére. Az Igazság megalapítását október 23-án este a Nagy Imre köréhez tartozó Losonczy Géza indítványozta.

Az első lapszámok elkészítésében az 1955-ben kirúgott „szabad népesek” is részt vettek, közülük ma talán a legismertebb Kornai János közgazdász. Ám ők pár nap múlva kiváltak, s elindí- tották a Magyar Szabadságot. Az Igazság végig állandó kapcsolatban állt Losonczy Gézával és Vásárhelyi Miklóssal, Nagy Imre miniszterelnök bizalmi embereivel. A fontosabb cikkeket telefonon megbeszélték velük. Nagy Imre még azt is megígérte, hogy a lap egy munkatársát magával viszi New Yorkba, az ENSZ közgyűlésére.

Jellemző az akkori időkre, hogy Szilvási Lajos október 23-án este még többekkel egy ifjúsági lap létrehozásán fáradozott, de a lapkiadó vezetője másnap rábeszélte a fiatal újságírókat, hogy inkább egyesüljenek az Igazsággal, mert úgyis „egy célért küzdenek és kevés a papír”. Így került az Igazság fejlécére, hogy „A forradalmi honvédség és ifjúság lapja”. Az Igazság szerkesztői két szempontot tartottak fontosnak: a nemzeti függetlenséget és a felkelés kommunista irányítását. Emblematikus történelmi figurájukat pedig Maléter Pálban, a Nagy Imre-kormány honvédelmi miniszterében találták meg.

Az Igazság szerkesztősége a nyugati tudósítók főhadiszállása volt. Lesték a „kormány közeli” híreket. „Fotóbörze” is működött. Az élelmes riporterek itt adták el a felkelés képeit a vasfüggöny túloldalán megjelenő lapoknak. Kortársak úgy emlékeznek a hangulatra, hogy Obersovszky Gyula felelős szerkesztő „szakállasan, gyulladásos szemmel jött-ment, ismeretlen arcok bukkantak fel a folyosón, küldöttségek különböző követelésekkel és botcsinálta költők hazafias versekkel…” November 4-én hajnalban aztán mindenki hazament.

Farkas András december elején egy szovjet kiadású 2 forintos „gazétában” olvasta, hogy valami készül Dudásék ellen. Nagyon megijedt, hogy őt is letartóztathatják, ezért felszállt a varsói gyorsra. Lengyelországból pedig Párizsba menekült. Az Igazság felelős szerkesztője, Obersovszky Gyula novemberben még az első magyar „szamizdat” kiadásával kísérletezett, ám december 6-án letartóztatták. Perében Szilvási volt a mentőtanú, de ez sem segített. Az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélték. Csak a nemzetközi tiltakozás hatására enyhítették életfogytiglanra. Végül amnesztiával szabadult. 1967- től a Sportfogadás című lap szerkesztője volt. Irodalmi alkotásait Oby Gyula néven publikálta. A főnöke mellett tanúskodó Szilvási Lajos örülhetett, hogy az Újítók lapjának olvasószerkesztőjeként dolgozhat. Népszerű regényeit szabadidejében írta. De ő legalább a saját nevén.

Az Igazság új időszámítása 1990-ben kezdődött. Obersovszky és Szilvási újraindította a lapot. A rendszerváltáskor formálódó demokratikus hatalomnak azonban nem hiányzott egy független újság. Szilvási erre így emlékezett: „Antall József miniszterelnök kádere, Horti úr, a lapkiadó igazgatója volt az ítéletvégrehajtó. Az Igazság nem kötődött pártokhoz, s a taxisblokád után a kormány már nem tolerálta a lap függetlenségét.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!