Az erőpolitika dicsérete. - A kormányzásról beszélni nem kell – a köznek semmiképp, de a szűk pártnyilvánosságnak sem. Nagyjából ez a tanulsága a Fidesz balatonfüredi frakcióülésének, amit Orbán Viktor lényegében azzal az egy állítással takart ki, hogy a kormánypárt politikai értelemben erősebb, mint négy éve. A miniszterelnöknek igaza van. Ugyanis az utóbbi esztendők három dolgot bizonyítottak.
A választók a mutyit a rendszer elkerülhetetlen részeként kezelik és nem büntetik érte a kormányt – így az nyugodtan nyújthat gyenge teljesítményt (projektek szétlopása stb.). Az áttételes tehernövelés/ adóztatás (távközlési adó, jövedéki adó emelése, tranzakciós díj stb.) nem reszeli a Fidesz népszerűségét, így nem kell érdemben pörgetni a gazdaságot a költségvetés finanszírozásához.
A mindennapi életet (és a belpolitikát) csöppet sem érintő témával, a menekültkérdéssel lehet tematizálni a közbeszédet, így nem kell kormányzati eredményeket felmutatni. Az ellenzék bénakacsasága (lásd írásunkat a friss Vasárnapi Hírek 12. oldalán) pedig azt jelenti, hogy senki nem szembesíti a kabinet gyér teljesítményével az országot.
(Megjegyzendő: ezt a szocialista Bárány Balázs plasztikusan bizonyította, amikor Balatonfüreden egy rossz címre ment, és egy másik hotel előtt bírálta a kormány politikáját, mint ahol a honatyák összeültek.)
Következésképpen a Fidesznek hiába kopott el félmillió támogatója az utóbbi négy évben, valóban jobban „be van betonozva” a hatalomba, mint négy éve. És a miniszterelnök még rátöltene némi betont az október 2-i népszavazással.
Így miután a képviselők tanácskozásán is a migránshelyzettel alapozott, vasárnap Kötcsén igazítja el a holdudvart, hétfőn pedig az Országgyűlés színe előtt tart nagyon fontos politikai beszédet. Aztán a szeptember 16-i uniós csúcs után végig roadshow-zza az országot, hogy személyesen buzdítson mindenkit, üzenjen Brüsszelnek. (Persze amíg a kormányfő nem ér rá, a kabinet tagjai addig sem lehetnek restek: mindenkinek nyakába kell vennie a vidéket és nyomni a népszavazási kampányt.)
A honi ügyeket meglehetősen nagyvonalúan kezelte a kormányfő, mindössze annyit mondott, hogy ideje lenne megállítani a népességfogyást, és ehhez új családtámogatási eszközöket kell rendelni, illetve tovább kell építeni a munkaalapú támogatást. (Az előbbi cél elérése érdekében a kabinet a lengyel modellt nézegeti, aminek lényege, hogy a második gyerek – és minden további csemete – után mintegy havi 36 ezer forintot fizet.) Ennél Orbán sokkal konkrétabb volt a közelmúltban varsói látogatása alkalmával, ahol arról beszélt, a kormány négy nagy csatát vív, és ebből hármat gyakorlatilag megnyert. Azaz sikerült visszaszorítania a bankszektort, átszervezte az energiapiacot, illetve megtörte a baloldali túlsúlyt a médiában. Ebből a három példából egyértelmű, hogy amikor a kormány csatába bocsátkozik, akkor állami többséget vagy állami irányítást akar elérni a területen.
Épp azért nagyon beszédes, hogy a hátralévő tusa tárgya Orbán szerint a kiskereskedelem. Amiben úgy lehetne érvényesíteni az állam primátusát, ha a kormány vagy a feldolgozói ágazatra, vagy a láncokra tenné rá a kezét.
„Az október 2-i népszavazás nem a napi belpolitikai küzdelmekről, hanem Magyarország jövőjéről szól, az a tétje, hogy Magyarország meg tudja-e védeni közösségeit, kultúráját” – Orbán Viktor a népszavazásról.
A mintegy egymilliárd forinttal kistafírozott keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság a legújabb kormányzati részleg.
Miközben az Orbán-kormány egyfolytában arról beszél: vissza kell fogni az „apparátusi kiadásokat”, illetve kisebb kormányzatra
van szükség. És az Orbán-kormány hivatalosan tartja is magát ígéretéhez. Íme:
Kormányzati létszám 2010-ben - és 2016-ban. 
* A 2016-os létszámot még 91 miniszteri biztos és 16 kormánybiztos súlyosbítja
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!