Langymeleg 14,5 fokos nyári éjszakán, hajnali fél 4-kor rajtolunk Óbudáról Nógrád legszélére, az országhatár, Heves és Borsod találkozásánál lévő Zabarra. Két óra múltán a falu szélén elő is vesszük a hőmérőt. És persze a pulóvert, dzsekit, sapkát, kesztyűt, mert cudar a hideg. Látszik a lehelet. A szürkületben nehéz megítélni: harmatos vagy tán zúzmarás a fű, de a cipőnk ázik rendesen. Hőmérőnk 4,5 fokot mutat. És még megy lefelé! Amikor már pirkad 4 foknál megáll.

– Ez a szokásos mifelénk, augusztus végén már itt az ősz – világosít fel a 6.10-es buszt váró Sótér Olivér. – A hegyen lakom, ott két fokkal melegebb van, mint idelenn, nálam 6 fokot mutatott. Fázom persze, pulóvert vettem én is, legföljebb a táskámban hozom haza…

Megjön a busz, mi pedig indulunk a meteoroló giai állomáshoz, ahol a hidegrekordokat mérik. Belső- Zabaron, a vízmű vastalanító telepén találjuk meg. Az állomás talajhőmérőből, csapadékmérőből, léghőmérőből, szélmérőből, és az adatokat folyamatosan, automatikusan Budapestre továbbító rádiós rendszerből áll. – Jó itt lakni, csak az a baj, hogy több tüzelő fogy errefelé, mint mondjuk a Dunántúlon – meséli Kovács István, aki a három községet ellátó vízmű kocsijával éppen a meteorológiai állomásról távozik. Nála 17-18 köbméter fa ég el egy szezonban. Ez 300- 350 ezer forint körüli kiadás.

– A mérőállomás 1999 óta van itt, biztos, hogy addig is volt hidegrekord, csak senki nem hitelesítette – vélekedik az állomással szemközt lakó Szekeres Ferenc. Gyerekkora óta él Zabaron, és már akkor feltűnt, hogy a házi hőmérő rendre jó öt fokkal kevesebbet mutatott, mint amennyit a hírekben bemondtak. És mivel jár a hideg? „Tegnap, amikor 1,7 fok volt, nem vettem komolyan, rövid ujjúban voltam, benáthásodtam.” Meséli, itt lassabban melegszik fel nappal is az idő, ezért a paradicsomot, a paprikát már most fekete fóliával takarják.

Zabaron nyolc hónapos a fűtési szezon. A gázt a többség nem győzi anyagilag, sokan áttértek a fára. Füst kígyózik egy kéményből, arra vesszük az irányt. Rövid ujjúban nyit kaput Kiss Jánosné. – Fél órája fűtöttem be a sparherdbe, feltettem a kávét és paradicsomot főzök majd be – mondja a 77 éves Marika néni. Egyedül él a nyugdíjából, egy éve éppen az 54. házassági évfordulójukon temette el a férjét. Nagy lett neki a négyszobás ház. Eladná ötmillióért és átköltözne a gyerekekhez. Lenne is rá vevő, állítólag hollandok több ingatlant is vásároltak a faluban. Tán hűsölni jönnének ide.

Külső-Zabaron a szövetkezeti élelmiszerbolt fél nyolckor nyit. Pócsáné Ludvig Mária az egyszemélyes üzlet helyettesítő vezetője nem ér rá fázni: neki kell kipakolnia az árut. – A hideget, télen olykor a mínusz 30-at is megszokták már az itteniek. Nem is ez a baj itt, hanem a szegénység. Külső-Zabaron talán ötvenen élnek, a java részük magányos özvegyasszony, a többiek meg a segélyt költik el két nap alatt. Ma három vekni kenyeret és húsz péksüteményt rendeltem, de jó, ha elfogy, látja, még a tegnapiból is maradt. Ha nem járnának át a szomszéd Szederkény pusztáról, ahol csak drága maszek bolt van, és nem jönnének időnként a hidegrekordokra a tévések, le is húzhatná a redőnyt.

Nagy Tamás polgármester Za baron született. – A hideg fő hatása az, hogy hosszabb a fűtési idény. 2004-ben például május 24-én még mínusz 1,4 fok volt, szeptember 10-én pedig már fagyott. Ez azért nagy gond, mert az emberek, ne szépítsük, nagyon szegények – mondja. Az 534 lelket számláló községben most 200- nál többen 60 év felettiek, azután van 120 gyerek, a köztes rész, a mun kaképes lakosság fele pedig munkanélküli. Nógrádban az állástalanság átlaga 20 százalék, Zabaron 50-60 százalék közötti. Az önkormányzat a fő munkaadó. Csak a kommunális adóból és a normatívából gazdálkodnak – szűkösen. – Idén a közmunkát is visszafogták, de tavaly még kéthavonta válthattam 8-8 közmunkást, így most félszázan jogosultak most bérpótló támogatásra, köztük 30-nál több a nő. Jövőre sajnos kevesebben lesznek – a polgármester szavai mintha cáfolnák a hivatalos kormányzati kommunikációt.

– Oláh József Márk vagyok és nagyon hideg van – mutatkozik be a mezítlábán szandálos, térdnadrágos, pólója fölött kapucnis felsőt viselő fiú, aki édesanyjával a későbbi buszt várja. Salgótarjánba jár iskolába, bentlakásosba, így csak hetente kétszer kell utaznia. – És ott legalább két fokkal mindig melegebb van – teszi hozzá a fiú, akit a kutya, Bundás is, elkísér. Hogyan is hívhatnának másként egy kutyát az ország leghidegebb falujában…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!