Tanóráin nem tilos a mobilozás és a puskaírás. Megosztó személyiség, de több pozitív visszajelzést kap. Van önkritikája, és a diákjaitól is tud bocsánatot kérni: legutóbb egy nagyon szemtelen nebuló pótdolgozatát széttépte, de pár perc múlva felülbírálta saját, rossz döntését, és új lapot adott a rosszalkodónak. Joós Andrea biológiatanár az élményközpontú oktatás híve.
Egy négygyerekes család legkisebbjeként, „kicsit hiperaktívan, magas fordulatszámon és a biológia bűvöletében” nőtt fel. Édesapja példáját követve majdnem ő is orvos lett. Azóta már tudja, miért választotta a tanári pályát: szereti, ha irányíthat, illetve szívesen szerepel. Szerinte ezek a motivációk a legtöbb tanárra jellemzők, olyan adottságok, amikkel ha az ember tisztában van, lehet rájuk építeni. Általános iskolai fizikatanára, Takács Lajos is inspirálta a pályaválasztásban. „Egy műanyag rúddal a kezében feltette azt a kérdést, hogyan tudjuk bebizonyítani, hogy a műanyag rúd nem vezeti az áramot. Én persze azonnal jelentkeztem, és válaszoltam, hogy akkor a tanár úrnak már baja lenne, hiszen az emberi test vezeti az áramot. Nem szólt semmit, megmutatta a kísérletet, majd 10 perccel később megállt és közölte: Andrea, adok magának egy ötöst. Holott nála ez nem volt gyakori jegy. Ez iszonyúan jólesett. Én is figyelek arra, hogy a különleges, egyedi megoldásokat jutalmazzam” – meséli Joós Andrea. Aki a fővárosi Szent Imre Gimnáziumban 11-eseket, a Lauder Javne iskolában pedig régebben kisebbeket, most nagyobbakat tanít. A 33 éves tanárnő két éve nagy sikerű előadást tartott a „gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni” tematikájú konferenciasorozaton, a TEDx-en. Inspiráló fellépését úgy kezdte: válságban van az oktatás. „Év végére a tanárok és a diákok is teljesen kimerülnek. Ha idejönne egy űrlény és azt látná, hogy a tudás átadására, gyakorlására létrehozott intézményrendszerben minden júniusban úgy végződik a tanév, hogy egymásra se tudnak nézni a résztvevők, nem értené, hogy miért így működik, hiszen ez így nem oké. A legnagyobb szükség a pályám során a kommunikációra és a problémamegoldásra van, ám ezeket nem is tanultuk az egyetemen. Az is a válság jele, hogy a lexikális tudáson kívül gyakorlati ismereteket alig adnak az iskolák” – magyarázza Andrea.
Dumálni is ér
„Szerintem vállalni kell a felelősséget és merni kell kilépni a sémákból, amik alapján gondolkodunk, neveljük, oktatjuk a gyerekeket. Ez egy örökség, amit nehéz ledolgozni, rettenetesen sok meló, de meg kell próbálni. Reflektíven végzem a munkám, az önazonosság mindenkinek jót tesz.” Ami Andrea tanítási módszerében újszerű, az az élményközpontúság.
„Sokáig cserkész voltam, onnan jön az élménypedagógia. Úgy készülök az órákra, hogy a diák helyébe képzelem magam: érint-e ez a téma valahogyan vagy sem, milyen releváns tudást ad? Olyan videókat, játékokat, vitatémákat viszek az órákra, amik kötődnek a tananyaghoz, de kilépnek a tankönyv keretei közül.
Ez mindenki számára adott lehetőség. Szeretek játszani a tananyaggal. Persze használjuk a könyvet is, főként, amikor a lexikális tudást kérem számon, illetve az érettségire, felvételire készülőkkel, de nem ördögtől való eltérni tőle. Élményeink alapján tanulunk mindent, tehát mindenhol működhet ez a módszer, bátorság, ön- és csoportismeret kell hozzá” – magyarázza a tanárnő. Az élménypedagógia tág fogalom, a vita is beletartozik, de nem passzol minden tanár személyiségéhez vagy a diákok csoportdinamikájához.
Az „eljátékosítás” módszerét Prievara Tibor tanárkollégájától leste el, akinek az angolórára alkalmazott pontrendszerét átdolgozta a biológiaórára.
Ennek a motiváló módszernek a lényege, hogy jegyeket csak hónap végén oszt az addig összegyűjtött pontok alapján. Ám ez sem működik minden osztályban: attól függ, milyen a tananyag, a diákok hozzáállása, habitusa.
Akiket fakultációra készít fel, azoknak a motivációja amúgy is magas, náluk általában nem válik be. Óráin használnak mobiltelefont, számítógépet, puskaírásért jobb jegy is kapható, ugyanakkor dolgozat közbeni puskázásért egyes jár. De van más újítása is. „Nem azért dumáltam anno az órákon, mert nem tiszteltem a tanárt, hanem mert muszáj volt azt a fontos dolgot megosztani a padtársammal. Mivel erre a mai napig emlékszem, nálam van az órákon úgynevezett dumaidő, maximum egy perc. Sokan vitatják a tanárnő módszereit, azt is mondják, tanári mivoltukban sérti őket, de Andreát már zavarja, ha nem szereti mindenki. Az egyik legnagyobb sikerélménye, hogy volt biológiatanára, aki most a főnöke, átvett tőle módszereket. „Időnként meg kell kérdőjelezni a saját gondolkodásunkat, tanulni, fejlődni kell. Sok külföldi oldalt olvasok a témában, de Prievara Tiborék Tanárblogját is gyakran nézem. Tudom, a magyar oktatási rendszertől ezek még idegenek, de ez leginkább a tanárokon múlik.”
Színezőtől az operáig
Joós Andrea nehezen éli meg, ha egyest vagy intőt kell adnia. Az első kiosztott rovójára ma is emlékszik: egy 7.-es diáknak írta be és utána hetekig a hatása alatt volt. Ma már tudja: a kudarc nem baj, és ha egy diák nem tanul vagy puskázik és ezért egyest ad neki, az az illető döntése. A hatalom-motiváció helyett a kétirányú, egyenrangú kapcsolatokban hisz, amiben vannak szabályok, határok, de dinamikusan fejlődik.
Az a fontos, hogy kétoldalú legyen a kommunikáció, szóhasználatát a nem helyett inkább az igen jellemzi.
A tanárnő azt állítja: nem „rosszabbak” a mai gyerekek, csak csínytevéseik mások. „Én leveleztem órán, ők a mobilt nyomkodják, tehát a megoldási módszereinket meg kell változtatni és hozzájuk igazítani.
Ennek feltétele, hogy lépést tartsunk velük, azaz használni kell ezeket az eszközöket. Van tabletem, letöltöttem rá azokat, amiket a 9.-es unokaöcsém ajánlott, zseniális dolgok vannak köztük, például a csetprogramok és egy stratégiai játék.”
Strapás, de megéri
Andrea már kétszer teljesítette az El Camino zarándokutat.
„Az elsőnél, 25 napos gyaloglás után volt egy komoly mélypontom. Leültem a járdára és sírtam, nem értettem, mit keresek itt. Rájöttem, hogy a cél az úton levés: az a lényeg, hogy mi történik az órákon, év közben.” Az út része a nyári szünet is. Amikor leginkább cégeknek tart csapatépítő, kommunikációs tréningeket, inspiráló, a hétköznapokból kiszakító előadásokat.
Számára feltöltődés, meditatív tevékenység a rajzolás, éppen színezőkönyvet készít, amiben a valódi anatómiát művészettel ötvözi. Kézügyességét a nagybányai festőművész-iskolához tartozó egyik felmenőjétől és orvos apukájától örökölte. De sokat énekel, és részt vett egy kortárs operában is, Rafael arkangyalt alakította és a rendező, Göttinger Pál javaslatára vágatta le addigi derékig érő haját tüsire. Egyik diákja akkor azt kiabálta a folyosón: megjött Halle Berry.
Szívügye a tudománykommunikáció: az élménybiológia blogon videókat is gyárt, például a mobilok szundi funkciójának „káros hatásait” magyarázza el – rajzzal, közérthetően. Ha újra lenne tévé- vagy rádióműsora– korábban a Magyar Televízió Dob+Basszus,Borvacsora és Fogadóóra című műsorait szerkesztette,de a Deko Tv és a Music Television Hungary számárais készített műsorokat; 2014-től csaknem 3 évig a Klubrádió Többet ésszel és Vény nélkül című tudományos és egészségügyi műsorainak szerkesztő-műsorvezetője volt –, ilyesmiről szólna. „Erős az istenkapcsolatom, személyes célom a meditatív imák és a hétköznapok által közelebb kerülni a teljes élethez, azaz összhangban lenni magammal, a környezettel és minél több flow-pillanatot átélni. Tehát a helyemen lenni. Ez strapás, de megéri.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!