Lassan, de biztosan állóháborúvá válik az ultrák és a klubok csatája. A harc valódi tétje nem egészen világos. A politika és a pénz mellett azért ott van a sportesemények iránti fokozott rajongás is.
A múlt heti Fradi–Újpest meccset kísérő szurkolói demonstrációk mellett a legfrissebb hadijelentések Fehérvárról és Győrből érkeztek. A Vidinél a klubtulaj, Garancsi István utasította rendre saját játékosait, akik a Haladás elleni 7-0 után kimentek a pálya melletti parkolóban szurkoló ultrákhoz, hogy megköszönjék a buzdítást. „Klubtulajdonosként egyértelműen azon az állásponton vagyok, hogy aki szurkolásával valóban támogatni akarja a csapatot, jöjjön be a stadionon belülre… – írja a klubelnök, majd így folytatja –: …biztosan nem fordul elő többet, hogy a játékosok a parkolóba mennek ünnepelni. Ennél sokkal felelősségteljesebben kell viselkedniük… A Videoton FC játékosai ezért a jövőben nem mennek ki a meccs után a stadionon kívül szurkoló csoportokhoz.” Megjegyzendő, hogy a parádés mérkőzést mindössze 2510 fizető néző látta a stadionban.
A Nyíregyháza ultrái – szám szerint harmincöten – egészen Győrig utaztak, hogy kedvenceiknek szurkoljanak. Igaz, a stadionba ők sem mentek be (így tiltakozva a szurkolói regisztráció és a kártya ellen), hanem egy sörözőben nézték meg a meccset. A csapat 3-2-es győzelme után viszont a pályánál köszöntötték a fiúkat. A Nyíregyházi Spartacus vezetőinek azonban eszük ágában sincs megtiltani a játékosoknak a vegyülést, sőt. A Nemzeti Sport kérdésére elmondták: „nagyra értékelik a szurkolók gesztusát, hogy elutaztak Győrbe és a győzelem után köszöntötték a csapatot, de szeretnék, ha visszatérnének a stadionba, mert nagy szükség lenne a buzdításukra”.
A kispesti ultrák már egy ideje harcban állnak Hemingway klubtulajdonossal, aki nemes egyszerűséggel kitiltotta a pályáról a renitenseket. Azóta a Honvéd egy pontra van a kieséstől, és az átlagnézőszám alig több mint a pályát bérlő MTK-é, pedig az tényleg nem túl magas.
Debrecenben és Újpesten is fellázadtak az ultrák. Utóbbiak – a fradistákkal egy időben, de azért tisztes távolságban – múlatták az időt a Fradi–Újpest derbi idején. Közben az NB I. 22. fordulójában (vagyis éppen két hete) rekordnézőszámot regisztráltak. Negatívat. A nyolc meccset összesen 13 ezren látták élőben. Halvány reménysugár a múlt heti 32 ezres össznézőszám, de ebben már benne van az Üllői úti meccs 22 ezer szurkolója is.
Igaz, közben a pályákon nagyjából béke honol. „Világjelenség, hogy a huligán akciók térben és időben is egyre inkább elválnak maguktól a meccsektől – mondja a VH-nak Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője, aki egyebek mellett a szurkolói csoportok magatartását kutatja. – A rendőrök egyre felkészültebbek, és ma már a biztonsági szolgálatok is jobban tudják biztosítani a rendet a stadionon belül, mint néhány évvel ezelőtt. Ehhez jön még a valósághoz egyre jobban alkalmazkodó szabályozás.” A szakember szerint sajnálatos, hogy a szurkolók – az MLSZ személyében – közös ellenséget találtak. „Az ultrák a vénaszkenner és a szurkolói kártyák kapcsán szívesen hivatkoznak a személyiségi jogokra. De vajon az a 21 ezer ember, aki most kint volt a meccsen, miért nem érzi úgy, hogy sérülnek a személyiségi jogai?” – teszi fel a kérdést Nagy László Tibor.
„Én a kártyát diszkriminációnak tartom. Ha lemegyek egy diszkóba, ahol nincs kártya, simán leszúrnak, magyar focipályán meg nem volt haláleset, tudomásom szerint.” Bede Zsolt, az ultrákat tömörítő Ultras Liberi internetes oldal gazdája úgy véli, azok, akik a „balhés ultrákról” beszélnek, évek óta egyetlen valamirevaló rendbontást sem tudnak felsorolni. „Szerintem a Fidesz és Kubatov Gábor tönkretették az igazi fradizmust, kiölték a fociból a valódi szurkolást. Itt arról van szó, hogy egy utolsó nemzeti bástyát akarnak eltörölni. A szurkolók szerveződnek, gondolkoznak, elmondják a véleményüket a dolgokról, és ez veszélyt jelent a mindenkori hatalom számára – állítja. – Amikor Gyurcsányék voltak, akkor mi volt a duma? Hogy a Fidesz hívja a huligánokat és tévéostrom. Most meg ott tartunk, hogy ahogy nő az elégedetlenség, úgy kezd el félni ettől a tömegtől a Fidesz. Ott volt ötezer ember a Népligetben, látjuk, mi lett belőle. Nem azt mondom, hogy forradalom lesz, de balhé az bármikor lehet.” Azoknak, akik a Jobbik erősödésével együtt az ultrák radikalizálódásától tartanak, az ősfradista Bede Zsolt azt üzeni: a párt cukiságkampánya után az ultrák már nem kérnek a Jobbikból. A „kisvizslás” Vona már túl puha nekik.
Tudta?
1929. január 23-án alakult meg a legendás Fradi B-közép, amely a legelső szervezett szurkolói csoport volt nem csak hazánkban, de a környező országokban is. Az első B-közép zászlót pedig ugyanebben az évben, június 6-án vitték a szurkolók Dél-Amerikába.
Az „FTC-probléma”
Politika és foci a kezdet kezdetétől szorosan összefonódik. A Fradi esetében sem volt ez másként. A Ferencváros életében a nagy törést az jelentette, hogy 1944-ben (a maihoz hasonló elképzelésből, vagyis a népszerűség növelése érdekében) Jaross Andor lett a klub elnöke néhány röpke hónap erejéig (két évvel később pedig háborús bűnösként végezték ki a több százezer magyarországi zsidó deportálásáért felelős belügyminisztert). Bár ez csupán rövid közjáték volt a Fradi életében, mégis évtizedekre rájuk sütötte a „fasiszta” ellenforradalmi jelzőt – magyarázza Koós Levente, az ELTE BTK történelem szakos doktorandusza.
Kutatási témája egy ennél is zűrösebb időszak, az 1956 utáni rezsim, melyben a Fradi szurkolóit a Belügyminisztérium folyamatosan figyeltette. Adatai szerint 1956 és 1968 között legalább 25 ügynök tevékenykedett a klub szurkolói körül.
Tulajdonképpen volt is miért: a hatvanas években a kemény mag a meccsek után az utcán vonult végig, az elnyomás ellen tüntetve, így született meg az FTC-probléma. Mint azt az MSZMP Budapesti Bizottságának Párt és Tömegszervezetek Osztálya 1960 őszén jelentette: „Ez egy nagyon komoly politikai probléma. Ez nem sportkérdés… Izgatnak, két esetben politikai jellegű tüntetésre is sor került. Mi e kérdéssel nem foglalkoztunk eleget és ezzel átadtuk a terepet az osztályellenségnek, a huligánoknak. Helyes lenne, ha a BPB ezt a kérdést lehetőleg záros határidőn belül megoldaná.”
Koós Levente kutatásaiból kiderül: a párt a szurkolók klubszeretetét veszélyesnek titulálta. A Fradi-kultusz ellen szervezett küzdelem indult, ami nem merült ki a szurkolók közé épített ügynökök jelentéseiben: zárt ajtók mögötti edzőmérkőzések, a vidéki meccsekre szállító buszok leállítása, a napi sajtóban a Fradi-oldalak betiltása – csak, hogy néhányat említsünk a hatalom módszereiből.
Ez egészen a rendszerváltásig folytatódott – ekkor azonban érdekes módon a szurkolók is új ellenséget választottak maguknak. 1989 után szaporodtak el az egyes klubok közti összetűzések, és ahogy a politika egy időre kivonult a szurkolók életéből, azok inkább egymáson (a Fradi például a Dózsán, és fordítva) vezették le a feszültséget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!