Következményeit tekintve a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításához hasonlítható a kormány terve a devizahitelek fix árfolyamon való visszafizetéséről – mondta a Vasárnapi Híreknek Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa. Szerinte a svájci frank hitelek 180 forintos törlesztési árfolyamával a bankrendszer olyan sokat veszíthet, ami már a gazdasági növekedést veszélyezteti. A spekulánsok ellenben kifejezetten jól járnak.
– Nem véletlen az erőteljes reakció, ugyanis a kormány terve rövid és hosszú távon egyaránt számos veszélyt hordoz. Ebből talán leghamarabb a bizalomvesztést tapasztalhattuk, ami a piacokon szinte „pillanatok” alatt bekövetkezett, amennyiben az ország, mint befektetési célpont hirtelen újra kockázatossá vált. A kormányzat ismét, vagyis nem először, olyan lépést kíván tenni, ami megkérdőjelezi a jogállami szabályokat, hiszen 5-15 éves polgári szerződéseket rúg fel. A jogbiztonság megrendülésétől pedig egyenes út vezet a tőkekiáramláshoz, ami súlyos károkat okoz a gazdaságban: lassítja növekedést, visszafogja a beruházásokat, szűkíti a munkalehetőségeket.
– Azt mondja, nem az első, súlyos kockázatokat hordozó lépése ez a kormánynak.
– Következményeit tekintve a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításához hasonlítható ez a mostani lépés. Akár a jogbiztonságra gyakorolt hatást nézzük, akár az ország kockázatemelkedését, akár a közvetlen gazdasági károkozást.
– Milyen közvetlen kár érheti a bankrendszert?
– Ördögi kör alakulhat ki, ugyanis ha a devizahitelesek egy része él a végtörlesztés lehetőségével, akkor ezzel önkéntelenül is gyengíti a forintot. A devizaadósság törlesztése során ugyanis a bankok frankot, eurót vesznek, s forintot adnak el a devizapiacon. Ráadásul a végtörlesztés esetén a havi törlesztéshez képest a mennyiség is jóval nagyobb. A forint gyengülése azonban azzal járhat, hogy olyanok is visszafizetik a hitelüket, akik erősebb forintárfolyam mellett ezt nem tették volna. A tömeges végtörlesztés eredményeképpen pedig a hazai bankok tőkéjük jelentős részét elveszíthetik. Nem nehéz kitalálni, hogy ennek milyen hatása lehet a gazdaságra: még jobban kiszáradna a hitelpiac, márpedig hitelek hiányában nincs gazdasági növekedés.
– Az osztrák bankpapírok nagyobbat zuhantak, mint az OTP, vagy az FHB – ezek szerint a külföldi bankok hazai leánybankjai rosszabbul járhatnak az intézkedés nyomán, mint a magyar lakossági bankok?
– A két osztrák nagybank, az Erste és a Raiffeisen súlyosan érintett a magyar devizahitelezésben. Ehhez képest az OTP kilátásai kétesélyesek. Egyfelől, a legnagyobb magyar bankot is tetemes veszteség érheti, de észre kell venni, hogy ez a pénzintézet nyújthatja legkönnyebben a végtörlesztéshez a forinthiteleket, hiszen a folyószámlabetétek felét tudhatja magáénak, ezért a versenytársaknál jóval olcsóbban juthat forintforrásokhoz. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ha egy bank a saját devizahiteleseinek nyújt forinthitelt, az egyértelműen veszteség. Ellenben, ha a konkurencia devizahiteleseinek ad forinthitelt, akkor már rövid távon nyereséghez is jut, miközben középtávon a piacait is bővíteni tudja, vagyis tartós előnyt kovácsolhat belőle.
– A svájci frank esetében megállapított 180 forintos lenne a hitelezők és adósok közti közös teherviselés?
– Szó sincs róla. Ezen az árfolyamon a terhek döntő részét a bankok viselik, kisebb részét az adósok, míg az állam lényegében semmit sem vállal a terhekből. A devizahitelek jelentős részét kitevő frankhiteleket ugyanis 160 forintos átlagárfolyamon vették fel, míg most 230 forint fölött jár a kurzus. Más szóval, a 180 forintos végtörlesztési árfolyam azt jelenti, hogy a nagyjából 70 forintos különbözetből 50 forintot a bankok fizetnek, 20 forintot pedig az adósok. Arról sem feledkezhetünk el, hogy a devizahitelesek évekig alacsonyabb kamatot fizettek, mint a forinthitelesek.
– Ha már a kamat szóba került, nem tarthatnak-e attól a devizahitelüket forinthitelre váltók, hogy amit nyernek az árfolyamkockázat kizárásával, azt elveszíthetik a kamatköltségek növekedésével?
– A hosszú lejáratú forinthitelt általában nem rögzített kamaton nyújtják a bankok. Jelenleg is jóval – nagyjából 5-6 százalékkal – magasabb a forinthitelek kamata a devizahitelek kamatainál. Ez a különbség a jövőben még nőhet is, ha a tömeges végtörlesztések nyomán gyengül a forint, az országkockázat már most is tapasztalható növekedése pedig szintén a jegybanki alapkamat-emelés irányába mutat.
– A kormányzati retorika folyamatosan támadja a „spekulánsokat” és a tőzsdézőket, de ha jobban belegondolunk, kiknek lehet egy időben, két irányban is pozíciójuk, magyarán frankhitelük és forintforrásuk?
– A spekulánsok nyilván nem járnak rosszul a végtörlesztési lehetőséggel. Aki a frankhiteléből nem a lakhatását biztosította, hanem legalább részben befektette azt, pláne, ha könnyen felszabadítható, úgynevezett likvid eszközbe, mondjuk értékpapírokba, akkor most kapva-kaphat a kormányzati ötleten.
Év végéig végtörleszthet
Orbán Viktor is cáfolta, és a Rogán Antal által pénteken benyújtott törvényjavaslat sem arra utal, hogy a kormány szűkítené a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésére jogosultak körét. A fideszes képviselő önálló indítványa adó- és illetékmentességet ír elő. A 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2 forintos jen árfolyam alkalmazása akkor kötelező a pénzügyi intézmények számára, ha a végtörlesztéssel érintett kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam nem volt magasabb a törvényjavaslatban szereplőnél, valamint a hitelfolyósító a törvény hatályba lépéséig nem mondta fel a kölcsönszerződést. További feltétel, hogy a hitelfelvevő december 30-ig benyújtsa végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentését a pénzintézetnek, továbbá vállalja az áthidaló vagy gyűjtőszámlahitelből eredő tartozás végtörlesztését is, amennyiben a devizakölcsönhöz ilyen kapcsolódik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
