- Bármennyit kiszabhat
- Lehet, hogy tisztességtelen, de amíg a bíróság másképp nem dönt, fizetni kell
- A közlekedési vállalat érdekei néha egybeesnek az utasokéival
- Ne a főpolgármester értelmezze a jogszabályokat – mondja Magyar György ügyvéd
– Ön szerint tisztességes, hogy egy szolgáltató, ez esetben a BKK a jegyár 92-szeresét szabja ki pótdíj címén?
– Ez megítélés kérdése. Ha valaki Ausztriában nem veszi meg az autópálya-matricát, rögtön 300 euróra (90 ezer forint) büntetik. Ha nem fizeti ki helyben, akkor a jogosítványát is elveszik. Élelmes kelet-európaiak azt szokták csinálni, hogy megveszik a legolcsóbb matricát, és úgy ragasztják fel a szélvédőre, hogy könnyen leszedhető legyen – azaz más is felhasználhassa. Ha ezt látja meg a rendőr, az rögtön 100 euró, mert az ausztriai jogértelmezés szerint ez visszaélésekre adhat lehetőséget. Bécsben a jegy nélkül utazók 103 eurós büntetésre számíthatnak, miközben egy vonaljegy 2,20-ba kerül. Ez 46-szoros pótdíj, ami nőhet, ha valaki később fizet. A bírság összegét mindenkor a szolgáltató határozza meg. Azzal pedig, hogy igénybe veszed a szolgáltatást, elfogadod az általános szerződési feltételeket (ÁSZF), vagyis szerződéses viszonyba kerülsz a szolgáltatóval.
– Ez azt jelenti, hogy a szolgáltató gyakorlatilag bármit, bármekkora összeget beleírhat az ÁSZF-be, vagy van valamiféle korlátja a büntetéseknek?
– Elvben bármekkora összeget beleírhat. Az általános jogszabály a bírságolást rábízza a szerződő felekre, de látni kell, hogy a szolgáltatónak is vannak érdekei. Nem biztathatja az utazóközönséget arra, hogy blicceljen. A visszatartó erő fontos része a szankciórendszernek. Ha nevetséges összeget határozna meg, mondjuk, 350 forint helyett 700-at, akkor mindenki megjátszaná ezt a lehetőséget, elvégre a közlekedési társaság sem állíthat minden utas mellé ellenőrt. A szolgáltató úgy határoz meg egy összeget, hogy az utas máskor ne csináljon ilyesmit. Sőt, annyira háborodjon fel, hogy másoknak is elmesélje a történetét, így aztán azok se vegyék ellenszolgáltatás nélkül igénybe az adott szolgáltatást. A szolgáltató, mivel nem tud mindenkit ellenőrizni, nagyon sokszor ráfizet az utaztatásra, ezért a normál jegyárat is úgy állapítja meg, hogy amellett még megérje szolgáltatni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy minden szabályozást, ami ilyen sok embert érint, valamiféle egyeztetésnek kellene megelőzni. A közigazgatásban is alapvetés, hogy amikor jogszabályt alkotunk, akkor előfelmérést vagy hatásvizsgálatot készítünk. Meg kell tudnunk, hogyan reagálnak rá az emberek: ki fogják-e játszani vagy be fogják tartani? Ezt a szolgáltatóknak is le kell játszaniuk előtte, ez a saját érdekük is. Nem manőverezhetik magukat olyan helyzetbe, hogy perek tucatjai után végül ne szedhessenek bírságot.
– A mostani esetben – lásd keretes írásunkat – tehát létezett egy szerződés az utas és a BKK között, amelyet elvben mindkét fél elfogadott. A végén aztán kiderült, hogy egyikük mégsem, és perre ment.
– Ez félreértés. Nem a bliccelő perelt, hanem a közlekedési társaság, mert az utas nem akarta kifizetni a bírságot. Aztán az eljárásban került elő az aránytalanság kérdése. Ez is mutatja, nem baj, hogy vannak ilyen ügyek, mert ilyenkor buknak ki az anomáliák. Viszont azt is látni kell, hogy egy-egy ügyfél magában semmire nem megy a rendszer ellen. Bármilyen ítélet szülessen is – mint ahogy első fokon most a bíróság ki is mondta az aránytalanságot és a túlzott mértéket –, ez csak egyedi ügy, amelynek nemigen lesz hatása a szolgáltatókra. Az ilyen, sok embert érintő ügyekre találták ki az úgynevezett közérdekű keresetet, amit az ombudsman, a fogyasztóvédelmi hatóság vagy például az ügyészség indíthat. Ennek az az előnye, hogy nem az alapfokú bíróságon kezdődik, hanem azonnal a törvényszéken. Azaz mindjárt szakbíróság foglalkozik a kérdéssel, és a döntés hamarabb juthat el a Kúriáig. Ami azért fontos, mert az itt született jogerős döntésekből alakul ki az egységes jogértelmezés. Egy kúriai határozat számos szolgáltatót serkentene arra, hogy felülvizsgálja korábbi gyakorlatát. Egyébként ez a mostani ügy csak a BKK-ról szól, miközben évek óta küzdünk a különböző parkolási társulások különböző büntetési gyakorlatával. Ahány város vagy kerület, annyiféle felfogás. És ugyanez érvényes bizonyos közlekedési szabályok betartására is. Láthattuk az óbudai esetet, amikor az volt a kérdés, hogy szabad-e bírságolni a kamerakép alapján. Az egyik kerület egy olyan jogszabályra hivatkozik, amely azt mondja, hogy csak a helyszínen, hatóság által megfogott szabálysértőt lehet megbüntetni, a másik pedig egy olyanra, amely szerint elég a felvétel. Problémás, hogy ilyenkor a főpolgármester vagy a belügyminiszter állásfoglalása a mérvadó. Tessék olyan jogszabályokat alkotni, amelyek egységes hatásúak! A főpolgármesternek és a belügyminiszternek az is a dolga, hogy szorgalmazza az egységes jogalkotást, hogy a vidéki vagy kerületi szervezeteknek ne kelljen önállóan értelmezniük azonos eseteket, amikor a jogszabályt alkalmazzák.
– Ha ez a mostani per végül mégis eljut a Kúriáig, vagy egy közérdekű keresetet követő ítélet arra kötelezi a szolgáltatót, hogy mérsékelje a bírságait, akkor az az utas, akit a per idején megbüntettek, visszakövetelheti-e a túlzott mértékű bírság összegét?
– A jogalkotások általában a jövőre vonatkoznak. A jogalkalmazás viszont más. A bíróság hozhat olyan döntést, amely a folyamatban lévő ügyre is hatással van. Erre is volt példa: egy telefonszolgáltatóval pereskedtünk, mert tisztességtelenül határozta meg a hűségidőt és a szerződéshez kötött adatforgalmi mennyiséget. Nyertünk, és minden felhasználó visszakapta a pénzét.
– Amióta létezik közösségi média, egyre gyakoribb, hogy egy-egy hasonló eset után megszaporodnak a polgári engedetlenségre buzdító bejegyzések. Jogászként mit gondol, érdemes figyelembe venni ezt a lehetőséget is?
– Semmiképp sem szeretnék állást foglalni ebben a konkrét esetben, de – magánemberként – úgy gondolom, hogy ha a túlzott bírságolás miatt az emberek két hétig nem szállnának villamosra vagy nem fizetnének az utazásért, akkor egy idő múlva becsődölne a cég, és akkor sem utazhatnánk villamoson, amikor vasútállomásra kellene mennünk három bőrönddel.
De még egyszer mondom: ha a kérdés továbbra is napirenden marad, akkor a szolgáltatónak el kell gondolkodnia azon, hogy megfelelő volt-e az előzetes egyeztetés és hatásvizsgálat.
Az európai bírságolási gyakorlat nagyon eltérő. Berlin bizonyos tekintetben olcsóbb, mint Budapest. A vonaljegy 2,80, de a pótdíj csak 60 euró. Ez csak 21-szeres büntetés. Rómában viszont 1,50 a busz- és a metrójegy, a potyautasnak 54,90-et kell fizetnie, viszont öt nap után ez már 104,90, vagyis nagyjából annyi, mint a harminc napon túli fizetés a BKK-nál. Svédországban 130 euró is lehet a bliccelő büntetése, aminél csak Londonban rosszabb a helyzet. Aki ott egyszer lóg, annak ez csaknem ötveneurónyi fontjába kerül, de ha három héten belül nem fizet, a tarifa ennek a kétszerese. A bűnismétlők bíróság elé is kerülhetnek, és akkor a bírság akár ezer font – 1100 euró – is lehet. A londoni bliccelés bűncselekménynek számít. Mellesleg egy buszjegy ára ott másfél font, szóval egy notórius potyautas több mint hatszázszoros büntetést fizethet.
Meglepő ítéletet hozott nemrég a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság: egy utasra kiszabott bírságot tisztességtelen mértékűnek nevezett, és az utasnak adott igazat, aki nem fizette be a büntetést. Az utast 2015 őszén bírságolták meg a BKK ellenőrei. A közlekedési cég csaknem egy évig nem törődött a büntetéssel, majd hirtelen fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett. A férfi ügyvédje két dologra alapozta a védelmet: az elévülésre és a büntetés tisztességtelenül magas mértékére.
A BKK jelezte: nem mérsékli a pótdíjait, és fellebbez az elsőfokú határozat ellen. Álláspontja szerint nem tisztességtelen a 92-szeres pótdíj, egy ítélet pedig nem tekinthető következetes bírói gyakorlatnak.
„A budapesti tömegközlekedés viteldíjait, a pótdíjakat és a díjalkalmazási feltételeket a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény alapján a Fővárosi Közgyűlés állapítja meg – írják a laphoz eljuttatott közleményükben. – A pótdíjak mértékének meghatározásakor az alapvető cél, hogy az összeg önmagában visszatartó erőt jelentsen a jegy vagy bérlet nélkül utazás tilalmán kívül, a pótdíjak összege arányban álljon a bérletekárával, ösztönözze annak minél hamarabbi rendezését, valamint, hogy összhangban legyen a magyar és a nemzetközi gyakorlattal.
A pótdíjak összege utoljára 2012-ben változott, az a gyakorlat pedig,hogy a 30 napon túl befizetett pótdíj mértéke kétszerese a 30 napon belül befizetett összegnek, 1966óta változatlan.” Hozzátéve, hogybár idehaza Budapesten valóban magasabbak a pótdíjak, mint vidéken, „de nem ezek a legmagasabbak az országban”, külföldi összevetésben pedig a középmezőnyben van a főváros.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!