Ha a cél mindössze – amint azt kommunikálja is a kabinet – a vízfejű, Budapestre koncentrálódó államigazgatás fellazítása, már akkor is sok problémát felvet a minisztériumok vidékre költöztetésének terve.
Talán nem véletlen, hogy mindeddig a fővárosban volt található mindegyik intézmény, hiszen legyen bármily kicsi Magyarország, még mindig egyszerűbb egyik helyről a másikra sétálni, mint városok közt ingázni. Az új kormányzati negyedet álmodók is tudták ezt, például a kiadásokat meglehetősen nagyvonalúan kezelő Gyurcsány-kormány is figyelt a költséghatékonyságra. Így egy helyre terelte volna a mozdítható intézményeket.
A 2007-es kalkuláció szerint a 13 minisztériumi ingatlan üzemeltetésére évente 13 milliárd forintot kell költeni – az összebútorozással 8,5 milliárd forintot lehetett volna ebből spórolni. Persze ehhez 142,5 milliárd forintért fel kellett volna húzni azt a mintegy 160 ezer négyzetméteres komplexumot, amelybe mindenki beköltözhetett volna – ennek fedezetére természetesen az eladott egykori minisztériumi ingatlanokból befolyt összeg is rendelkezésre állt volna, de még így is jelentős mértékben kellett volna költekezni. Végül 450 milliót vertek el a tervezésre, a Nyugati pályaudvar mögött azonban továbbra is csak a fű nő.
Az akkori tanulmányokból azért az kiderült, hogy költözni nem olcsó és nem egyszerű, viszont az átlátható, egyszerűsített működést egyértelműen segítette volna a „közös akol”. Ezt a gondolatot egyébként (bár kevésbé hangsúlyosan) osztotta az a Zoboki Gábor is, akit már az első Orbán-kormány is megbízott: álmodja meg, hol lenne méltó helyen a miniszterelnök. A Sándorpalota volt a kiszemelt épület. A 2002-es kormányváltás ugyan elsöpörte a terveket (bár a felújítás méltó módon megtörtént), tavaly Zobokiék ismét megtervezték az államapparátus költözésének forgatókönyvét
– Lázár János megrendelésére. A több kiszemelt helyszín mellett a szándék egyértelműen kitűnt a dokumentumból: függetlenül költségektől, elvektől és ésszerűségi szempontoktól a Miniszterelnöki Hivatalnak a budai Várba kell költöznie.
„A Miniszterelnökség hivatalának Budára költözése a végrehajtó hatalom két alternatív hatalmi központjának kiépülésével járna. Feltehető, hogy az elhelyezés több minisztérium Budára költözését, vagy ennek szándékát is maga után vonná, ami beláthatatlan elhelyezési feladatokkal járna, szétzilálódhat a pesti oldalon kialakult közigazgatási negyed, a Várban pedig teljesen átalakulna a funkciórendszer az elhivatalosodás irányába” – így értékelték Zobokiék a Sándor-palotába való költözést. Végül (természetesen) arra a megállapításra jutottak, hogy mégis ez lesz az ideális hely Orbán Viktornak és közvetlen munkatársainak. Akkor is, ha így meglehetősen messze kerül egymástól jó néhány, az államigazgatásban fontos szerepet játszó intézmény.
Hasonló ellenérveket hozott fel az építészcég a minisztériumok elhelyezése kapcsán – több lehetséges helyszínt vizsgáltak a fővárosban, ahová (és ez minden esetben egyértelmű volt) szándékaik szerint nagyjából egy tömbbe költöztették volna az összes minisztériumot. Zobokiék tanulmánya még így is óvatosan (és nagyon feltételes jövő időben) fogalmazott a lehetséges helyszínekről. Sőt, olyan javaslatokat fogalmazott meg, miszerint a könnyebb átjárhatóság érdekében nem ártana megépíteni az 5-ös metrót, vagy más, közlekedésrendészeti változást bevezetni. Arra törekedtek, hogy néhány utcánál többet biztosan ne kelljen sétálni két épület között.
Most nem utcákról, hanem városokról van szó, a szétköltözés pedig a hatalmas költségek mellett más kérdéseket is felvet. Foglalkoztatásbővülésről beszélt például a héten Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, amikor bejelentette, hogy a Földművelésügyi Minisztérium náluk talál új otthonra.
Ami viszont az egyik helyen új munkahely, az a másik helyen elbocsátás – arról nem szól a fáma, mi lesz azokkal, akik jelenleg a minisztériumokban dolgoznak, de egy esetleges költözés megfosztja őket a munkájuktól.
Ráadásul félő, hogy a tárcák legjobb munkatársai Budapesten maradnak – egyszerűen azért, mert őket felszívják a magáncégek. Hogy hány embert érintene ez a probléma, azt nem tudni.
Ahogy egyelőre azt sem: valóban megvalósul-e ez a nagyszabású, városok életét évekre felforgató terv. Sokan már most úgy vélik, hogy mindez csupán figyelemelterelés, hiszen amíg a többség azon sopánkodik (vagy éppen örül neki), hogy a minisztériumok az ország legkülönbözőbb pontjaira költöznek, addig ennél sokkal fontosabb dolgokról nem esik szó. (Igaz, egyes esetekben egyszerű kényszerről van szó – Lázár János vidékfejlesztése például szimpla helyhiány miatt kerülhet Kecskemétre. Más esetekben viszont maguk a minisztériumok sem ambicionálják vidékre helyezésüket, így valószínűleg kihasználják a miniszterelnök által engedélyezett 2 éves átköltözési időt, hátha közben változik még az elgondolás.
Aminek persze a minisztériumi munka láthatja kárát…) Mások viszont értelmezni próbálják az elképzelést: leginkább úgy tűnik, a vidék felé tett gesztusról van szó, hiszen nem szólhat mindig, minden a fővárosról. Ha ez így van, akkor viszont egyértelműen ki lehet mondani: drága lesz ez a gesztus.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
