Az alapelvek szintjén sokat ígér, mégsem valószínű, hogy minőségi változást hoz majd az új Nemzeti Alaptanterv (NAT). A mindennapos testnevelésből, a hit- és erkölcstanból, valamint a tananyag mennyiségéből, úgy tűnik, nem enged a kormány.
Vagyis éppen a gyerekeket és pedagógusokat érintő legégetőbb problémán, a túlterheltségen nem enyhít az oktatási vezetés. Már önmagában a kudarc beismerésével ér fel, hogy a kevesebb mint öt évvel ezelőtt bevezetett NAT után újat kell alkotni.
Az új NAT pedagógiai koncepciója elismeri, hogy a 21. század „kulcsfogalmai” a tanulni tudás, a gondolkodni tudás és a problémamegoldó gondolkodás, valamint rugalmasságot ígér, ugyanakkor nem szól arról, hogy a kevesebb mint öt éve bevezetett tanterv miért nem volt képes mindennek megfelelni. A nemzeti identitás megerősítését továbbra is fontos célként jelöli meg, másfelől korszerű alapelveket is megfogalmaz.
Az oktatási kormányzat továbbra is a „baráti” szervezetekkel, vagyis a Köznevelési Kerekasztallal tárgyal, a kritikus hangok most sem valószínű, hogy elérik a döntéshozókat.
A „Versenyképesség, értékteremtés, méltányosság” című dokumentum, amely a Népszava birtokába került, a nevelési célok között a nemzeti identitás megerősítését, a mindennapos testnevelést, az etika, hit- és erkölcstant említi. Emellett az életvezetési készségek fejlesztését, a művészettel és művészetre nevelést, valamint az új ismeretek integrálását tűzi ki célul. Az első három pontban nincs meglepetés – ezek a jelenleg érvényes, 2012 szeptemberében bevezetett NAT-ban is nagy hangsúlyt kaptak, és úgy látszik, ezekből nem enged a kormány. Az viszont már az öt évvel ezelőtt bevezetett tanterv kudarcának beismerésével is felér, hogy kiemelt feladatként nevezik meg többek között a stabil szövegértési és matematikai alapkészségek kialakítását, a természettudományos oktatás megújítását, az idegen nyelv készségszintű használatát, vagy éppen a különböző tantárgyak tartalmának integrációját. A szöveg sok szempontból előremutatónak tűnik, fontosnak tartja például, hogy az oktatás kapcsolódjon a mindennapokhoz, rugalmas, tanulóra fókuszáló iskolát is ígér, viszont kevés konkrétumot tartalmaz. „Be kell vinnünk az iskolába a világot, és ki kell vinnünk az iskolát a világba” – szól a az egyik célkitűzés.
Az akár bizakodásra is okot adó alapelvek mellett viszont a szülők, gyerekek és szakmabeliek egyik legfontosabb problémáját lesöpri. „Bár gyakran elhangzik a tananyagcsökkentésre vonatkozó követelés, annak megvalósítása lehetetlen, s szakmailag nincs is értelme” – írja a Csépe Valéria által jegyzett koncepció, amely szerint a tananyagot inkább „súlyozni” kell, más, nem kronologikus struktúrában kell tanítani. Végül könnyen előfordulhat, hogy hiába az „iskolát használók” folyamatos panasza a fáradt pedagógusokról, akik hatalmas mennyiségű tudást próbálnak a túlterhelt gyerekek fejébe tuszkolni, a tananyag mennyisége nem változik.
Sok múlik azon, hogy az egyelőre leginkább lózungokkal teletűzdelt koncepcióból pontosan mi valósul meg, ez pedig nagyban függ az előttünk álló szakmai és társadalmi egyeztetéstől. Ennek fontosságát a szerző is elismeri, mert egyeztetés hiányában „a meg nem értés és az ellenérdekeltség kockázati tényezőként jelenik meg”. Egyelőre nem tudni, hogy a kritikus szervezeteket is odaengedik-e az új tanterv közelébe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!