Pontos adatok hiányában csak megbecsülni lehet, hogy mennyi diák esik ki a magyar felsőoktatásból, de egyes képzéseket épphogy a hallgatók fele fejezi be. Az egyetemek azzal szembesülnek, hogy az új generációk kevesebb ismerettel és rosszabb szövegértési, logikai kompetenciákkal érkeznek a felsőoktatásba. Márpedig a diplomások számának növekedése elemi érdeke az országnak.
A felsőoktatás nyitottságát, eredményességét általában azzal mérjük, hogy egy-egy tanévben mennyien jelentkeznek és közülük mennyi embert vesznek fel a magyar egyetemekre. Ha ezeket a számokat nézzük, az látszik, hogy a jelentkezők és a felvettek száma is csökken: idén az általános eljárásban 105 800 jelentkezőből kicsit több mint 72 700 került be az egyetemekre. Ez tavalyhoz képest is visszaesés, ám a csökkenés mértéke akkor a leglátványosabb, ha a Fidesz felsőoktatási intézkedései előtti utolsó évet, 2011-et nézzük, amikor még közel 141 ezer jelentkezőből több mint 98 ezer fiatalt vettek fel. Ezt a különbséget pedig csak részben indokolja, hogy a fiatal generációk létszáma egyre kisebb.
Riasztó adatok
Van viszont egy tényező, amelyről keveset tudni, pedig nagyban befolyásolja, hogy végül mennyi diplomással gazdagodik az ország, ez pedig a lemorzsolódás. A szakemberek becslése szerint átlagosan a diákok jóval több mint harmada kopik ki a felsőoktatásból, de egyes területeken ennél rosszabb az arány. Dr. Rajcsányi-Molnár Mónika,a Dunaújvárosi Egyetem rektorhelyettese az intézményen belül és a Magyar Rektori Konferencia munkacsoportjában is foglalkozik a kérdéssel. Az egyik legfontosabb támpontnak az Oktatási Hivatal 2015-ben készült felmérését tartja, amely azt vizsgálta, hányan végeznek az eredeti szakjukon. Ebből az derült ki, hogy az alapképzésben közel 50 százalék a lemorzsolódás, a mester- és a doktori képzésekben valamivel jobb az arány. Viszont ebben az adatban még nincsenek benne azok a fiatalok, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem tudják átvenni az oklevelüket. Vagyis kijelenthető: a magyar felsőoktatásban magasnak tekinthető a hallgatók lemorzsolódása, bár nemzetközi összehasonlításban ezzel valahol a mezőny közepén vagyunk.
Tehát ezzel a problémával a világon szinte mindenhol küzdenek, és a volt szocialista országok különösen érintettek – hívja fel a figyelmet dr. Temesi József, a Corvinus Egyetem tanára, a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója, aki szerint azért is érdemes a felvettek száma mögé nézni, mert közülük körülbelül 10 százalék eleve be sem iratkozik az intézményekbe. Közülük vannak, akik más egyetemre mennek vagy csupán halasztanak egy évet, így nem biztos, hogy a felsőoktatás végleg elveszíti őket.
Kritikus első év
Lemorzsolódónak azokat a diákokat tekintik, akiket végleg törölnek egy egyetem rendszeréből (ettől még előbb-utóbb felbukkanhatnak máshol, név szerint viszont nem lehet őket követni, és a „visszatérők” száma valószínűleg nem számottevő). Ennek legtöbbször az az oka, hogy elcsúsznak a tanulmányaikkal, nem képesek teljesíteni a követelményeket, ugyanakkor az is előfordul, hogy a költségtérítéses diákok nem tudják fizetni a tandíjat, vagy munka mellett próbálják teljesíteni a követelményeket, és ez nem sikerül.
Az, hogy mennyien adják fel a tanulmányaikat, attól is függ, hogy milyen típusú képzésekre járnak – a legtöbb kihulló diák a műszaki, agrár- és természettudományos képzéseken van, kevésbé érintettek a bölcsész és művészeti szakok. „A kritikus időszak az első év, ha a hallgató ekkor sikeresen veszi az akadályokat, utána nagy valószínűséggel előbb-utóbb diplomát szerez” – mondja Rajcsányi-Molnár Mónika, hozzátéve: kulcskérdés, hogy a diák részt vesz-e az órákon, előadásokon. „Ez hiába tűnik evidenciának, a felsőoktatásban még mindig nagy a hallgatók szabadsága, sok intézményben nem kötelező bejárni az előadásokra, pedig a jelenlét egy nagyon fontos tényező, ha valaki nem jár be, nagyobb eséllyel bukik meg a vizsgákon. A kudarcélmények pedig könnyen elveszik a kedvüket a tanulmányok folytatásától” – szögezi le a rektorhelyettes.
Kell nekik a támogatás
Fontos és megoldásra váró tényezője a lemorzsolódásnak, hogy sok diák érkezik alacsony tudásszinttel a felsőoktatásba, vagyis nincsenek meg azok az alapjai, ismeretei, amikre az egyetem felépítette a képzését.
„Egyre gyakrabban kell felkészítő, szintre hozó kurzusokat szervezni matematikából, fizikából, informatikából. Azzal is szembesülünk, hogy sokan nem tanultak meg tanulni, ezért tanulás-módszertani képzéseket is kell tartani” – mondja Rajcsányi-Molnár Mónika. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezért a jelenségért a felsőoktatás „tömegesedése” okolható, és a megoldás a nagyobb szelekció lenne, vagyis kevesebb, de jobb tudásszintű diákot kellene beengedni a felsőoktatásba.
Ez viszont hosszú távon biztosan káros, mivel az ilyen típusú szelektálás elsősorban a hátrányos helyzetű, szegényebb családok gyerekeit hozza nehéz helyzetbe, és a nemzetközi trendeknek is ellentmond – emeli ki Temesi József. Abban ugyanis a szakértők egyetértenek, hogy minél több a diplomás egy országban, annál erősebb a gazdaság, így a világ minden táján arra törekszenek, hogy emelkedjen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Az EU célkitűzése, hogy 2020-ra 30 százalékra nyomják le a lemorzsolódási arányt, emellett 40 százalékra emelkedjen a diplomások aránya a népességen belül. Magyarország ebből 30 százalékot vállalt, vagyis, van hova javulni.
„Nem merném kijelenteni, hogy ma tömegképzés folyik a felsőoktatásban, mert a pontszámok kifejezetten magasak, minimum 70 százalékos érettségi eredményekkel lehet bekerülni, ami az országos átlaghoz képest magas. Vagyis a probléma máshol van, de nehéz megmondani, hogy pontosan hol. A középfokú oktatásban dolgozók az általános iskolákra mutogatnak, ők pedig azt mondják, már a családban sok minden eldől. Tény, hogy a hallgatók ismereti szintje sok területen alacsonyabb, mint korábban volt, különösen az olyan kompetenciák terén vannak hiányosságok, mint a szövegértés vagy a logikai gondolkodás” – mondja Rajcsányi-Molnár Mónika, aki azt is hozzáteszi: a mai generációk ugyanakkor sok olyan készséggel rendelkeznek, amivel a korábbiak kevésbé, például nagyon kreatívak.
A személyes problémák is nagy szerepet játszhatnak az egyetemi sikertelenségben, éppen ezért egyre több helyen kortárs segítő hálózat vagy mentorrendszer működik.
A Dunaújvárosi Egyetem például olyan rendszert működtet, amelyben a szakmentorok hasonló szerepet töltenek be, mint a közoktatásban az osztályfőnökök, a diákok akár személyes tanácsadást is kérhetnek az oktatótól, de fordulhatnak diáktanácsadókhoz is. Emellett nyelvi program is működik, hogy minél kevesebb diák kerüljön abba a helyzetbe, hogy nyelvvizsga hiányában nem tudja megszerezni a diplomáját.
Létrehoztak egy online felületet is, ahol a diákok személyre szabottan látják, hogy a különböző kurzusokon éppen milyen feladatok állnak előttük az adott héten, erre az online avatárjuk állapota is figyelmezteti őket. A legtöbb intézményben ezeket az információkat több helyről kellene összeszedniük.
„A felsőoktatásnak folyamatosan meg kell újulnia, hogy képes legyen hatékonyan átadni a tudást, és megtartani a fiatal generációkat” – von mérleget Rajcsányi-Molnár Mónika.
A lemorzsolódókon kívül több tízezren vannak azok, akik nyelvvizsga hiánya miatt nem tudják megszerezni a diplomájukat, 2014-es adatok szerint 2006–2013 között mintegy 50 ezer oklevél „ragadt benn” emiatt, az utóbbi három évben további 30 ezerrel növekedett a számuk. A kormány a helyzet megoldására indított számukra ingyenes nyelvtanfolyamokat Diplomamentő Program néven, amelyen a tavaly év végi lezárásig körülbelül 10 ezren vettek részt, de csak 6363-an szereztek nyelvvizsgát. Szintén rengetegen vannak azok, akik bár megszerzik az abszolutóriumot, nem írják meg a diplomamunkájukat, nem tesznek záróvizsgát. A tanulmányaikat 2005 előtt kezdettek számára a kormány ultimátumot adott: nekik már csak egy évük van a diplomájuk megszerzésére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!