Nem várt fordulatot hozott a múlt hét végi iraki parlamenti választás. A nagy esélyesének tartott hivatalban lévő kormányfő a nemzetközi támogatás és az Iszlám Állam fölött aratott katonai győzelem ellenére súlyos vereséget szenvedett. Radikális síita erők végeztek az élen, Muktada asz-Szadr hitszónok került királycsináló helyzetbe. A „trón” biztos, az viszont kevésbé, hogy az Irakként ismert országot hosszú távon egyben lehet tartani.
A korrupcióellenesség és a kiábrándultság győzött a múlt szombati iraki parlamenti választásokon. Szaddám Huszein bukása (2003) óta, amerikai nyomásra rendeznek szabad és titkos választásokat Irakban, amelyeken még soha nem volt ilyen alacsony a részvétel, mint most. Korábban 60 és 70 százalék fölött alakult, idén viszont csupán a választók 44 százaléka élt szavazati jogával, így tiltakozva az ellen, hogy az országot fojtogatja a korrupció, a nyomor, a felekezeti-etnikai feszültségek, hogy másfél évtizede ugyanazok az arcok-erők vannak előtérben, de ígéreteik ellenére minden égető probléma tovább él.
Kiszorítósdi a romokon
A 2014 júniusától 2017 decemberéig zajló, Iszlám Állam (IS) elleni háború még komolyabb gazdasági nehézségeket okozott. Több millió belső menekültet eredményezett, az ország jó része pedig romokban hever. A legóvatosabb becslések szerint is 88 milliárd dollár szükséges csak a lerombolt infrastruktúra újjáépítéséhez, aminek sikerét igencsak kétségessé teszi, hogy Irak a Transparency International 180-as korrupciós listáján a 168. helyet foglalja el. Ennek köszönhető a korrupció visszaszorítását zászlajára tűző radikális síita hitszónok mögötti tömörülés választási győzelme.
Korrupcióellenes hívószóval a világon szinte bárhol tömegeket lehet megmozgatni, ellenfeleket egy táborba terelni. Irakban azonban mindeddig a legfontosabb rendezőelv a felekezeti-etnikai hovatartozás volt. Ezért nem is volt kérdéses, hogy a legnagyobb mérsékelt, demokratikus, vagy legalábbis formálisan demokratikus, „Nyugat-barát” síita erő kerül hatalomra, akár önállóan, akár koalícióban. Most azonban mindkét élen álló tömörülés radikális és vezetőiket szoros szálak fűzik, illetve fűzték Iránhoz. Abban vélhetően nem lesz változás, hogy a többségi síiták adják a miniszterelnököt, az államfő kurd nemzetiségű, a parlament elnökét pedig a kisebbségi szunniták választhatják. A látszólag demokratikus tisztségleosztás nyilván ugyancsak amerikai nyomásra honosodott meg, akárcsak a szabad választás, és bár minden bizonnyal valamelyest enyhítette is a feszültséget, feloldani nem tudta. Minden síita kormányzat módszeresen kiszorította a szunnita kisebbséget az államigazgatásból és a hadseregből rendfenntartó erőkből egyaránt.
Nem szűnik a szembenállás
Amikor 2014-ben Moszulba győztesként vonulhatott be a kalifa fekete hadserege, mert a város szunnita többsége felszabadítóként fogadta a terrorcsoportot, Amerika nyomására menesztették Nuri al-Maliki kormányfőt, és a szunniták irányába nyitottabbnak ígérkező Haider alAbadi vette át a helyét. A miniszterelnök a mostani kampányban is (az iraki szabad választások történetében elsőként) felekezetek fölötti jelöltként pozicionálta magát, csakhogy ezzel elveszítette a síita többség támogatását, a szunnitákét pedig nem tudta megszerezni.
Ami nem véletlen, hiszen az országban január óta zajlanak a terrorista perek, két, külön erre a célra létrehozott bíróságon. Az áprilisig kimondott több mint 300 halálos és több száz életfogytiglani ítélet között több olyan is van, amely nem valamely IS-terroristát, hanem annak családtagját sújtja „együttműködésért”. (Az IS szunnita terrorcsoport, amely szent háborújának első számú célpontja a síita közösség.) A szunniták elsősorban síita radikális milíciáktól tartanak, amelyek a terror elleni háborúban aktívan kivették a részüket ugyan a harcokból, de a felszabadított területeken számos megtorlást hajtottak végre az IS-sel együttműködőnek tartott szunnita lakosság ellen. A választásokon diadalmaskodó két pártszövetség egy-egy síita milíciához kötődik, így kétséges, hogy orvosolni tudnák Irak legsúlyosabb problémáját, a felekezeti-etnikai szembenállást.
Washington is bólintott
Asz-Szadr nem lehet miniszterelnök, mert nem jelöltette magát, de így is ő került királycsináló helyzetbe. A végleges eredmények ismerete előtt el is kezdte a kormányalakítási tárgyalásokat. Egyelőre csak annyit jelzett, szakértői kormányt szeretne, azt, hogy ebbe netalán szunnitákat is bevonna, arról nem volt szó. Kormányalakítása elé senki sem gördít akadályt, Washington jelezte, elismeri a választások eredményét. Ezt maga James Mattis védelmi miniszter mondta el, aki az amerikai tengerészgyalogosok parancsnokaként szolgált Irakban és akinek épp Szadr milíciája volt legfőbb ellensége.
Hogy valóban békegalambbá lett-e Irak héjája, a 44 éves Muktada az-Szadr, az hamarosan kiderül. Volt ő már minden – vallási vezető, Amerika-ellenes harcos, az utóbbi időben pedig a korrupcióellenesség zászlóvivője. Most viszont Irak tényleges vezetőjévé lett, az ország belső békéje és egysége attól függ, képes lesz-e békejobbot nyújtani a szunniták és kurdok irányába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
