A sokkból, amit a szélsőjobboldal választási sikere okozott, még most sem ocsúdott fel Németország. A nacionalista, populista Alternatívát Németországnak (AfD) a Bundestag harmadik legerősebb frakcióját alakíthatja, hacsak belső ellentétei szét nem szakítják. Az egykori NDK-ban különösen bejött az idegenellenes kampány.
Évtizedek után újra szélsőjobbos képviselők masírozhatnak be a Reichstag berlini épületébe, amely ma a parlament alsóházának, a Szövetségi Gyűlésnek (Bundestag) a székhelye. A múlt vasárnapi választás hatályon kívül helyezte a második világháború óta élő íratlan törvényt: a keresztény–konzervatív uniópártoktól (CDU/ CSU) jobbra nincs, nem lehet szalonképes parlamenti erő az NSZK-ban.
Ám a 2013-ban alapított AfD (Alternative für Deutschland) 12,6 százalékával könnyedén átlépte az 5 százalékos bejutási küszöböt, és a becsléseket (60-80) messze felülmúlva 94 mandátumot szerzett az új törvényhozásban.
A „példátlan politikai földrengés” egyik oka a keleti végeken keresendő: a volt NDK területén 22,5 százalékot kaptak (szemben a nyugati tartományok 11 százalékával), magyarán minden negyedik-ötödik keletnémet rájuk szavazott. Három egyéni választókörzetben is nyerni tudtak: mindhárom az ország délkeleti csücskében, Szászországban van, a lengyel, illetve a cseh határon. Ebben a tartományban az AfD holtversenyben a legerősebb párt lett.
Az iszlámellenes kampány tehát ott volt a leghatásosabb, ahol gyakorlatilag nincsenek muszlim bevándorlók – a NER-kommunikáción edzett „magyar megfigyelőt” ez már meg sem döbbenti. Összesen több mint 5 millióan voksoltak a német szélsőjobbra. Vérbeli protestpártként az AfD 1,2 millió korábban nem szavazó németet tudott mozgósítani, akik a „rendszeren kívüli” erő támogatásával fejezték ki frusztrációjukat.
A jobbközépről több mint egymillió, a szocdemektől csaknem félmillió választót hódítottak el. És a hab a tortán: 400 ezren őket támogatták azok közül is, akik legutóbb még a kommunista utódpártra szavaztak. Mintha csak igazolni akarták volna a francia mondást: les extremes se touchent, a szélsőségek összeérnek. (Csakhogy ennél azért árnyaltabb a kép, ezt a „magyar megfigyelő” tudja a legpontosabban, hiszen az MSZP-szimpatizánsok is százezrével igazoltak át a Jobbikhoz. A miért nem titok, a szélsőjobb és -bal ideológiájának közös metszete a biztonság és a mélyszegénység visszaszorításának ígérete.)
Apropó, mennyire szélsőséges párt az AfD? A kampányban szemlátomást igyekeztek visszafogni magukat, de nem mindig sikerült. Egy-egy megnyilvánulásukból kiderült, hogy a náci múlthoz való viszonyuk legalábbis ellentmondásos. Alexander Gauland például azt találta mondani, hogy a németek büszkék lehetnek katonáikra, akik a világháborúban harcoltak. Björn Höcke a berlini Holokausztemlékmű ellen uszította hallgatóit. Frauke Petry pedig újra használatba vette a hitleri idők rossz emlékű szavát (völkisch, népi), amelyet jó ízlésű német nem ejtett ki a száján 1945 óta – és ő még a mérsékeltek közé tartozott (lásd keretes írásunkat).
Különösen elkeserítő, hogy a populista szélsőjobb akkor érte el az áttörést, amikor a német gazdaság kimondottan jó passzban van. Stabil a növekedés, és ami ebből a szempontból különösen fontos, tartósan alacsony a munkanélküliség (3,7 százalék).
Ez pedig felidézi azt a baljós helyzetelemzést, amelyet Niklas Frank adott a BBC-nek még jóval a választások előtt, áprilisban. (Az idős német író Lengyelország náci főkormányzójának, a Nürnbergben elítélt és kivégzett háborús bűnös Hans Franknak a fia.) A náci múlt hagyatékáról elmélkedő Frank dicsérte hazájának a menekültválságban játszott szerepét, ugyanakkor komoran figyelmeztetett: nem szabad túlbecsülni a német társadalom demokratikus elkötelezettségét, mert ha jön 5-10 év gazdasági válság, „a mocsár megint elnyel mindent”.
JAMAICA BERLINBEN. A szélsőjobb jó szereplése alaposan megnehezíti Angela Merkel kancellár dolgát, aki kudarccal felérő választási győzelme után negyedszer is kormányt alakíthat – ha tud. Az eddigi koalíciós partner szociáldemokraták már a választások éjszakáján közölték, ellenzékbe vonulnak. A két szélsőségesnek titulált párt, az AfD és a keletnémet kommunista utódpártból alakult Baloldal eleve szóba sem jöhet társként.
Maradnak tehát a liberálisok (FDP) és a Zöldek, csakhogy a parlamenti többséghez egyszerre kellene mindkét frakció támogatása (lásd ábránkat). A három párt hagyományos színe (fekete-sárga-zöld) megegyezik a jamaicai trikolórral, ezért a kormányszövetséget Jamaica-koalíciónak keresztelték el a német sajtóban. Két tartományban már kísérleteztek ezzel a furcsa hármassal: Saar-vidéken megbukott a Jamaica-koalíció, Schleswig-Holsteinben nyáron alakítottak kormányt. Az együttműködést számos nézetkülönbség nehezíti, de nagy a felelősség az érintetteken. Ha nem tudnak kormányt alakítani, akkor új választást kell kiírni, és a válsághelyzetben a szélsőjobb minden bizonnyal tovább erősödik.
Frauke Petry, az AfD társelnöke kilépett a pártból, egyéni mandátumával független képviselő lesz, és új mozgalom alapítását fontolgatja.
A 42 éves, ötgyermekes asszony mérsékeltebb és szalonképesebb irányt szabott volna a pártnak, hogy koalícióra léphessenek a jobbközép Unióval, de alulmaradt. Vele együtt távozik férje, Marcus Pretzell, az AfD Észak-Rajna-Vesztfália tartományi szervezetének elnöke – és nem kizárt, hogy még néhány képviselő a frakcióból. A dieblauen.de (A Kékek) domaint már le is védették, ami új szervezet létrehozására utal.
Alice Weidel a populista párt egyik legismertebb arca lett a kampányban.
A 38 éves, szigorú tekintetű közgazdász nagy német hazafi létére a kedvezőbb adózású Svájcban él. Vállaltan leszbikus, ezzel személyesen demonstrálta, hogy az AfD nem homofób párt. Az már mulatságos körülmény, hogy svájci állampolgárságú élettársa Srí Lanka-i bevándorló. A pár két fiúgyermeket nevel. A Zeit oknyomozó riporterei kiderítették, hogy Weidel feketén foglalkoztatott egy szíriai menekült asszonyt takarítónőként, de népszerűségét ez sem zavarta.
"Ne bízzatok bennünk, németekben. Ameddig a gazdaságunk nagyszerű, ameddig pénzt csinálunk, minden nagyon demokratikus, de ha jön 5-10 év súlyos gazdasági problémákkal, akkor a mocsárból tó lesz, tenger lesz, és megint elnyel mindent”
– Niklas Frank író, a náci háborús bűnös Hans Frank fia
MIT ÍGÉRT AZ AfD?
•A tömeges bevándorlás megállítását.
•A német márka (DM) újbóli bevezetését az euró helyett.
•Az EU reformját, vagy ha ez sikertelen, akkor Németország kilépését.
•Az állandó határellenőrzés újbóli bevezetését.
•Az egész arcot és testet elfedő burka betiltását.
•Az imámok átvilágítását, a külföldről támogatott mecsetépítések leállítását.
•A politikai korrektséget „a történelem szemétdombjára hajítják”.
7%
Az átlagnál jóval kevesebben szavaztak a szélsőjobbra a 70 év fölöttiek közül. Ez az a korosztály, amelyik gyermekfejjel még átélte a nácik uralmát és a háborút.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!