Beszédes évforduló

Ki szivárogtatta ki a sajtónak az őszödi beszédet? A magyar közélet egyik legnagyobb rejtélye ez. A titkok természete, hogy előbb-utóbb kiderülnek, mégis, immár ötödik éve, hogy meg-megújuló rendszerességgel látnak napvilágot különféle összeesküvés-elméletek az ügyben. Az alábbi írásnak nem célja, hogy bekéredzkedjen az ilyen elméletek sorába. Csupán a 2006 júliusa és októbere közötti eseményeket szedi sorba egyfajta logika szerint. A végére mégis szép kis teória kerekedik belőle: mintha az öt évvel ezelőtti történések egy jól kimunkált politikai stratégia elemei lennének. Lehet, hogy nem is a sajtóhoz került először a hangfelvétel?

Májusban, már a választási győzelem után, de még a kormányalakítás előtt gyűlt össze az MSZP parlamenti frakciója zárt tanácskozásra a balatonőszödi kormányüdülőbe. A frissen megválasztott képviselők győzelmi hangulatban gyülekeztek az üdülő főépületében lévő tanácsterembe, hogy meghallgassák az újraválasztott miniszterelnök elképzeléseit. Az ominózus beszéd a második Gyurcsány-szónoklat volt aznap, ez zárta az aznapi megbeszélést. De mi történt május és szeptember 18-a, a beszéd nyilvánosságra kerülése között öt évvel ezelőtt.

Sólyom László köztársasági elnök 2006. július 11-én tűzte ki az önkormányzati választás időpontját, az év október elsejére. Ilyenkor eldördül a startpisztoly, a pártok ráfordulnak az önkormányzati kampányra, megkezdik a felkészülést. Hosszabb hallgatás után, talán a választási vereség után először, július végén lépett a nyilvánosság elé a Fidesz elnöke, Orbán Viktor. Szokásos tusnádfürdői programjára ment. Józan számítás szerint ott vagy a határon túli magyarokhoz beszél, vagy elindítja az önkormányzati kampányt. Egyiket sem tette, hanem közzétette az azóta feledés jótékony homályába merült Jó reggelt, Magyarország! című felhívást. Beszé­dében a kampányban megszokott hevességgel, de addig nem hallott szókinccsel kezdi vádolni a kormányt. Ott, Tusnádfürdőn hangzik el először a kormánnyal szembeni legfőbb vádpont: a hazugság. Az Orbán-beszéd idejére időzített felhívásban jelenik meg először a „szervezett és nyílt politikai hazugság” vádja a kormánnyal szemben. Ilyeneket írtak benne: „most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg”, továbbá „mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politika nem mentes a tömegkommunikációs és reklámeszközök használatától, ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek a jelenségek az európai demokráciákban sehol nem léphetik át a hazugság határait”. A kiáltványban a hazugságok elleni tiltakozásul nagygyűlésre hívtak szeptember 23-ra. Vagyis, egy júliusi kiadvány hív egy szeptemberi nagygyűlésre. Mondjuk úgy, szokatlan. Ma már tudjuk: szeptember 23-a az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő hétvége. Ha valaki ma egymás mellé helyezi az őszödi beszéd szövegét és ennek a kiáltványnak a szövegét, nehezen szabadul a gondolattól: a kiáltványnak szinte minden sora a beszédre reagál – két hónappal annak nyilvánosságra kerülése előtt.

Szeptember legelején Orbán Viktor írássorozatot közöl az akkor még ellenzéki napilapban, mintegy a júliusi kiáltvány indoklásaként. A vízválasztó című cikkben azt írja: „az igazi probléma, amellyel ma az országnak szembe kell néznie nem gazdasági, hanem politikai természetű. Nevezetesen a hazugság és a felhatalmazás nélküli politika”. Meg azt is, hogy „a hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. (…) A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak”. A káoszt vizionáló orbáni mondatok akkor még szinte érthetetlenül durvának tűntek. Ma már látnokinak. A cikk szeptember 9-én jelent meg, szombaton. A következő hétvégén nyilvánosságra került az őszödi beszéd.
A többit ismerjük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!