Országos elmegyógyintézet alapításának a gondolata már 1791-ben, II. Lipót uralkodása alatt felmerült, ám a tébolyda szinonimájaként használatos közkeletű „Lipót” elnevezés Göpp Lipót budai molnár nevéből keletkezett, akitől a magyar kormány megvásárolta az intézet építésére alkalmasnak kinézett telket a már akkori Lipótmezőn. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, vagyis a Lipót 1868 decemberében fogadta először betegeit. Élt 139 évet. Pedig milyen nagy volt a felháborodás 2007-ben az akkori ellenzéki padsorokban, mikor a kormány a bezárás mellett döntött. Az utcán kóválygó hajléktalanná vált elmebetegekről, az OPNI-hoz továbbra is visszajáró, a rácsokat verő, gyógyszerért könyörgő volt lakókról beszéltek a parlamentben is, és nagy volt a fogadkozás, ha kormányváltás lesz, OPNI is lesz újra. Lett kormányváltás, mi pedig elmentünk és megnéztük, mi lett az OPNI legendás épületéből.

Belopóztunk, mert a több ezer férőhelyes hodály és az azt körülölelő negyvenhektáros őspark hozzáférhetetlen a nagyközönség számára.

A Hűvösvölgyi útról rátekintve a hatalmas területre fel sem tűnik, hogy megállt az idő a Lipótban. A kapun belépve azonban síri csend fogad minket. Zajok egyedül a Vadaskert Alapítvány kertjéből szűrödnek ki, ahol pár tucat kisgyerek élvezi a napsütéses délelőttöt. A tekintélyt parancsoló monumentális épület még fényes nappal is félelmetes, szinte beleszédülünk a hatalmas terekben való bolyongásban. A végeláthatatlan folyosókból több száz szoba nyílik, melyek ablakait függönyként nőtték be a liánná erősödött növények. A kórtermekben csak egy-egy tollal készített falfirka emlékezik meg egykori lakóiról.

Az orvosi szobák ajtaján felejtett névtáblák, a betegfogadási rend már csak a szellem pácienseket igazítja el. Néhány teremben csövek, hatalmas fémhuzalok, szellőző rendszerek, csempeberakások, beépített gyógyszeres vitrinek jelzik, itt egykor kezelések folytak. Az épület közepén álldogáló kápolna sem fogadja már a reményt kereső híveit. Az üveg nélküli ablakkeretekből az udvarra látni, ahol az egykori disznótenyészet volt: az intézet önellátó gazdálkodást folytatott annak idején. A falakról a téli fűtés hiánya miatt vastagon válik le a fényes kórházi máz. Az omladozó teraszon a bezártságérzetet némiképp enyhíti a hegyekre néző panoráma. Bő órás sétánkat az intézményt körülölelő erdőben folytatjuk. Egy kívülről hangulatosnak tűnő kis épületbe botlunk. Itt volt egykor a hullaház. Nem vitás: az egész létesítmény, amely fénykorában több ezer beteget fogadott, sorsát tekintve egy az egyben a proszektúrára került.

Egy 2009-es számítás szerint hatmilliárd forintot ér ez a hatalmas épület, és mindaz, ami körülveszi. A tulajdonos az állam, pontosabban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amely csak az őrzésre elkölt havonta mintegy négymillió forintot. Tavalyi hír volt, hogy a vagyonkezelő értékesíti az épületet. Idei hír nincs a sorsáról. Vizsgálatok, szakmai, politikai vélemények születtek a megszűnés okáról, a – mindenért – felelősök kereséséről. A hogyan tovább kérdésére azonban még mindig homályos a válasz és az Országos Pszichiátriai Intézet újjászervezésének ügye sem haladt egy lépést sem előre.

Az újrahasznosítás sajátos formája volt, mikor 2010-ben Bolondok Haza címmel összművészeti fesztivált és egész éjszakán át tartó zenés-táncos partit rendeztek az épületben. A rendezvényt a Facebookon hirdették november 26–27-re és körülbelül tízezer meghívót küldtek szét. Nemcsak a kihalt objektum vált zajossá egy rövid időre, de az egészségügyi államtitkárság is zengett média­szerte.

A tavaly elfogadott Semmelweis Terv külön is említi az OPNI újraszervezésének szükségességét, egy, a kormánynak írt előterjesztés szerint az OPNI-t a Nyírő Gyula Kórház bázisán, Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) néven tervezi újraszervezni a kormány, melynek költségei 5,5 milliárd forintra tehetők. Lapunk felkereste a NEFMI-ből átalakult Emberi Erőforrások Mi­­nisz­tériumát, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az új intézet kialakítására – ellentétben a sajtóban akkor napvilágot látott, 2012. júliusi határidőtől – csak 2012 júliusa után kerülhet sor, a végleges helyszínről a minisztérium még nem döntött. Arra, hogy rendelkezésre áll-e az ehhez szükséges forrás, nem akartak, vagy nem tudtak válaszolni.

Lapunk felkereste a Magyar Nemzeti Vagyon­kezelőt (MNV) is az OPNI értékesítési terveinek kapcsán. Ellentétben a korábbi hírekkel, az MNV azt nyilatkozta, hogy mivel az OPNI területe védőerdőt is magában foglaló műemlék, mely az erdőtörvény alapján nem forgalomképes, az értékesítés kizárt, és nem is áll az MNV Zrt. szándékában. Az ingatlan hasznosításával kapcsolatban az MNV visszapasszolta a labdát az erőforrás tárcának, mondván: mivel kizárólag egészségügyi és ahhoz kapcsolódó funkció helyezhető el a területen, ez ügyben a minisztérium hivatott dönteni. Az MNV papírokat gyárt: a fővárosi és kerületi önkormányzattal való egyeztetések után „2012 második felében” készülhet el az ingatlan hasznosítási koncepciója.

Az átalakítás ideje alatt az enyészet zavartalan.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!