Fiatal, középosztálybeli, az átlagnál jobban élő, legalább érettségivel rendelkezik és külföldi munkavállaláson töri a fejét – ha róluk hallunk, a legkevésbé sem a szélsőség jut az eszünkbe. Pedig a Társadalmi Riport legújabb kötetében megjelent tanulmány szerzői szerint ma így fest egy átlagos szélsőjobboldali szavazó. Juhász Attilával, a tanulmány egyik szerzőjével, a Political Capital vezető elemzőjével a radikalizálódás okairól beszélgettünk.
– A Zsidó Világkongresszus is azért ülésezik Magyarországon, mert úgy vélik, az antiszemitizmus egyre erősebb. Tényleg ennyire súlyos a helyzet?
– Ennyire egyértelműen azért nem rossz. Tény, hogy van olyan nemzetközi kutatás, ami az antiszemitizmus erősödését mutatja ki Magyarországon. Mi viszont Kovács Andrásnak, a CEU kutatójának évről évre elkészített méréseit használjuk, ő ilyen nagymértékű, szélsőséges antiszemitizmust nem igazol. Ellenben jelzi a Jobbik-hatást: a párt erősödésével párhuzamosan, 2007- től egyre nyíltabbá, bevallottabbá válik az antiszemita érzület. már nincs miért szégyellni, hiszen az látható, hallható, érezhető lett a politikában, a közbeszédben, a médiában is. Ha azonban leomlanak a gátak, megszűnik a belső kontroll, akkor növekedhet a zsidóellenesség.
– Jobbik-hatásról beszél, pedig a radikalizálódás a rendszerváltozás idejére datálódik. Igaz, akkor közélet túlnyomó többsége még elhatárolódott például Csurka István egyes kijelentéseiről. Ami akkor botrány volt, ma mintha megszokottá kezdene válni.
– A határok kétségkívül kitolódtak. A MIÉP soha nem volt olyan támogatott, mint most a Jobbik. Fénykorában volt nagyjából 250 ezer szavazója, akkor tartottak látványos, százezres gyűléseket, de nagyjából ebben ki is merült a szélsőjobb akkoriban. 2002-ben már nem jutottak be a parlamentbe, és ekkor megtörtént a magyar szélsőjobb összeomlása. Ezután váltott a Fidesz radikálisabb hangnemre, jöttek a Polgári Körök, és ezzel a szélsőjobb szavazóinak egy része is elhagyta a MIÉP-et. 2006 őszén pedig megkezdődött a politikai szélsőjobb újraszerveződése. 2007-ben létrejött a Magyar Gárda, a Jobbik látványosan megerősödött. A gyors növekedésbe nyilván belejátszott az adott időszak rossz kormányzása, és a politikai beszédmód eldurvulása is. Nem alapvető ok, de fontos tényező Magyarország gazdasági helyzetének romlása, ami már 2006-ban elkezdődött, de 2008-ban a világgazdasági válság ezt még fel is erősítette. Ez mind kedvezett a szélsőjobboldali eszmék terjedésének.
– Mennyire tekinthetjük a szélsőjobboldali érzelműeket biztos Jobbik-szavazóknak?
– A Jobbik elég jól integrálta a korábban nagyon heterogén radikális tábort, és sok olyan szavazójuk is van, aki valamilyen okból a pártra szavaz, de egyébként nem nevezhető szélsőségesnek. Ha pártpolitikai szempontból nézem, akkor szerintem a Jobbiknak még van pár százezres tartaléka, amely jelenleg elsősorban a Fidesz táborát erősíti. Értük folyik a versengés a két párt között, ezért veszi át gyakran a Fidesz azokat a szimbolikus ügyeket, amikkel a Jobbik is foglalkozik.
– Kik tehát a szélsőjobboldaliak, és mivel szólíthatóak meg?
– Az, amit ma is sokan vallanak, hogy a szélsőjobb szavazótábora a legelesettebb, leglecsúszottabb rétegekből, elsősorban Észak-Magyarországról kerül ki, nem igaz. Ha a Jobbik szimpatizánsait nézzük, a többi párthoz képest felülreprezentáltak a férfiak és a fiatalok. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy a fiatalok többsége jobbikos. A párt táborában nem a legképzetlenebbek, hanem a középfokú végzettségűek vannak többen, anyagi helyzet tekintetében sem a legszegényebbek, inkább a közepes, közepesnél kicsit jobb helyzetben lévők. Azok táplálnak szimpátiát a szélsőjobb iránt, akinek még van féltenivalójuk, akik tartanak a lecsúszástól. Úgy érzik, hogy a felemelkedésben erősen korlátozva vannak, ezért kialakul bennük az irigység azok iránt, akik jobban élnek náluk. A feljebb lévőket pedig szimbolikusan nagyon sokszor a zsidókkal azonosítják. Az alattuk lévőktől pedig megkülönböztetik magukat azzal, hogy őket élősködőknek, érdemteleneknek, alacsonyabb rendűnek tekintik. Őket pedig rendszerint a cigányokkal azonosítják. Fontos egyébként megjegyezni, hogy a cigányellenesség számottevően nem nőtt az elmúlt két évtizedben, itt is arról beszélhetünk inkább, hogy nyílttá, a Jobbikkal pedig a politika részévé vált.
– Innen a radikalizálódás két fő iránya. Van azonban más is: tanulmányukból kiderül, az intézmények elutasítása is nagyon magas a szélsőjobboldaliak körében.
– Fontos jellemzője ennek a rétegnek a bizalmatlanság. Nem csupán az intézményekkel, de embertársaikkal szemben is bizalmatlanok. Hiányoznak a közösségek, és éppen ez az, amit a szélsőjobboldali szubkultúra, ami a Jobbik körül kialakult, pótolni tud számukra. A Jobbik személyes kapcsolattartása a választókkal sokkal aktívabb, mint a többi párté. A többi párt ebből a szempontból nagyon sokat tanulhatna tőlük.
– Ellentmondásos helyzet: a szélsőjobboldali eszmék híveinek nemzeti elköteleződése igen erős, mégis közöttük a legmagasabb a külföldi munkavállaláson gondolkodók aránya.
– Mert sok köztük a fiatal. Az általuk fenyegetettként megélt társadalmi helyzetüket a Jobbik gyakorlatban megoldani nem tudja, tehát természetes, hogy az előrelépést külföldön keresnék. Rengeteg ilyen ellentmondás van, ezek azonban nem okoznak különösebb fejtörést a szimpatizánsoknak, nem okoz bennük feszültséget, nem is keresik rá a magyarázatot. Szélsőjobboldali fiatalokkal végzett fókuszcsoportos vizsgálatokból kiderül, hogy nagyon fontos az a tényező, hogy nincs, vagy nem volt közösségük ezeknek a fiataloknak. Egyszerűen nincs más hely, ahol eltölthetnék az idejüket. Ezért lehet az, hogy a fiatalok inkább választanak egy ilyen közösséget, mint a magányt. Alternatíva viszont nincs, hiszen például baloldali ifjúsági közösségek hiteltelenné váltak, és a rendszerváltás után még nem épültek újjá.
– Tehát a Jobbik szívja fel a magányra ítélt fiatalokat?
– A fiatal generációknál mindenütt jelen lévő radikalizálódási hajlam kiélésére nálunk jelenleg a Jobbik az egyetlen lehetőség.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!