Nem bízhatunk mindent a természetfeletti erők szeszélyére! A szállóigévé lett Bulgakov-idézetet – „kézirat sosem ég el” – is illik némi fenntartással kezelni, még ha Woland jóvoltából vissza is kerül a Pilátus-regény szerzőjéhez
A Mester és Margaritában. Napjainkban a technológia használata jelenti az egyik legnagyobb kihívást az íróknak: valóban maradandó művet kell létrehozniuk. Úgy, hogy se a szöveg ne vesszen el, se az alkotás „helyszíne”, a számítógép. Mert ha mégis, hiába kívánja pokolba a nem megfelelően működő/ működtetett digitális adathordozót vagy az azt lenyúló tolvajt, a legtöbb esetben már csak az ördögi szerencsében bízhat a szerző: ha előkerül regényének kézirata, nem kell elölről kezdenie a munkát.
Digitális paranoia
„A becsületes megtalálót magas jutalomban részesíteném, ha a laptopomat visszaszolgáltatná számomra” – írta ki Facebook-oldalára kétségbeesetten Cserna-Szabó András, miután múlt péntek virradóra egy budapesti szórakozóhelyen eltűnt mellőle a számítógépe. Készülő „Nagy Pacal Könyvének” egyetlen kézirata is a winchesteren rejtezett.
A Sömmi szerzője ígéri, a becsületes megtaláló a jutalmon kívül a gasztrofilozófiai panteonba is bekerül, mivel nem hagyja veszni a sokak által kedvelt étekhez fűződő megannyi érdekes gondolatot.
A lába kélt, „egyetlen kéziratokat” rejtő laptopok szaporodó száma különleges előrelátást igényel manapság az íróktól.
Majd’ egy éve történt, hogy A fehér király írója, Dragomán György elszunyókált a bécsi vonaton, így lehetőséget adva egy tolvajnak, hogy gondjaiba vegye az író hátizsákját, benne a laptopját. Ám a rideg valóságra ébredő szerző nem ejtett túl sok könnyet tízéves munkakapcsolatukat gyászolva, mivel már „digitális paranoiája” (áramszünet, elromlik a gép, ellopják, leég a ház stb.) okán évekkel korábban felfedezte magának a Spideroak nevű internetes szolgáltatást, ami nem a gépére, hanem a felhőbe menti a begépelt szövegeket. Így az újonnan megvásárolt laptopra feltelepítve a szoftvert, pillanatokon belül a saját adattárát szemlézhette.
Nem véletlen, hogy költő felesége, Szabó T. Anna kéziratai is nagy biztonságban vannak. Anna gépe egyiptomi tartózkodása alatt mondta be az unalmast, ám míg a költő hazafelé repült, a Finnországban(!) ösztöndíjjal időző György sikerrel élesztette fel a fagyhalál küszöbéről a programokat.
„Pár éve a kocsim csomagtartójában hagytam a laptopom, s mire visszatértem, csak hűlt helyét leltem. Később megtudtam, hogy átvilágítják a kocsikat, s ahol elektronikus eszközt észlelnek, azt felpattintják és meglovasítják, mire észbe kapsz, már a harmadik viszonteladónál van a cucc, szóval nem tudod visszaszerezni. Sajnos a félkész írásaim elvesztek, s azóta sem volt erőm újraírni őket” – osztja meg velünk történetét Háy János, aki ma már szintén a neten tárolja szövegeit, mivel a laptoplopáson túl is vesztek már el írásai. Rosszul klikkelve tűnt tova Dzsigerdilen című regényének első 150 oldala, s mivel nem akadt senki, aki elővarázsolta volna a winchester mélyéről, újraírhatta az egészet.
Felhők között
Az újraírás persze nem mindig válik egy szöveg kárára.
Vámos Miklós meséli, hogy egyszer annyira belemelegedett atyai barátjával egy parkolóban megejtett beszélgetésbe, hogy csak nagy sokára vették észre, Gáll István tömött aktatáskája kámforrá vált. Mivel tévedésből nem a saját autója tetejére tette a félig kész kisregény és a háromnegyedig megírt hangjáték kéziratát tartalmazó pakkot… A kárvallott lakonikusan csak annyit jegyzett meg: mindegy, úgyis mindent újraírok.
Ez jutott eszébe Vámos Miklósnak, mikor notebookja egy alkalommal a földön landolt, s ő kétségbeesett, mi lesz a szövegeivel. „Ha valamit újraírunk, biztosan jobb lesz, és ami fő: rövidebb” – csatlakozott az előtte szólóhoz, de biztos, ami biztos, azóta ő is Dropboxba és/vagy külső winchesterre menti, ami menthető.
Írói körökben a biztonsági mentés bagatellizálása az új mumus. Kondor Vilmosnak ennek negligálása miatt már „elszállt” egy regénye, amit a szerző utólag már nem sajnál, viszont azóta kínosan ügyel, hogy minden lehetséges módon elmentse kéziratait, korábban floppyra, ma már felhőkbe és külső meghajtóra. Centaurira is igencsak rájárt a rúd, mikor Jákob botja regényét írta. Első alkalommal tízívnyi szövege tűnt el a bekrepált számítógép jóvoltából, majd miután újra- és továbbírta, a PC-je ismét megtréfálta. Csak egy számítógépes guru tudta hiánytalanul megjeleníteni újra a dokumentumot. „Mázlid volt” – nyugtatta meg a szívbaj kerülgette szerzőt.
------------
Erről a témáról írt Podmaniczky Szilárd is "Amiről soha nem beszéltem" címmel. Az írás az október 15-i Vasárnapi Hírekben található.
Mentés másként
Darvasi László Könnymutatványosok című regényének első 40-50 oldalát tüntette el az író számítógépe.
Gerlóczy Márton semmit nem bíz a véletlenre: két laptopon, két pendrive-on, egy külső winchesteren és a levélfiókjában őrzi a fontosabb jegyzeteit, szövegeit.
Grecsó Krisztiánnak húszoldalnyi szövege szállt el, mikor a Megyek utánad színpadi változatát írta és lefagyott a gépe. Az írás lendületében megfeledkezett a mentésről.
Márton László még nem vesztett el szöveget! 2008-ig betűkaros írógéppel írt, azóta golyóstollal füzetekbe, onnét másolja be a gépbe a szövegeket.
Térey Jánosnak 1989 őszén egy barátja egy utcai telefonfülkében felejtette a költő versekkel teli dossziéját, amit olvasásra kapott. „Szerencsére mindenből volt másodpéldányom” – kommentálja A Legkisebb Jégkorszak szerzője, hozzáfűzve: ahogy ma is!
Závada Pál már a vonaton ülve, az emlékezetéből rekonstruálta a palermói szállodaszoba asztalfiókjában hagyott novelláját 1990 nyarán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!