Egy nehézsúlyú postás, aki békében él önmagával, miniszoknyát és tűsarkút hord. Tiszta sportot választott, amelyben nincs mellébeszélés. Makai Erika, a magyar női szumó legnagyobb alakja küzd, tanul, kézbesít és sajtot készít.
A szumóban két fő szabály van. Akinek bármelyik testrésze – a talpán kívül – először a földre kerül, az veszít. Akinek bármilyen kis része a körön kívül kerül, veszít. A többi csak a show része. Mint ahogy a mavasi szentsége is. A mavasi az az öv, amelyet a szumósok maguk köré tekernek. Kitekert állapotában a mavasi egy tűzoltótömlőre emlékeztet, a rikisi (versenyző) testén viszont leginkább babapelenkára. Minél szorosabb egy mavasi, annál nehezebb fogást találni a viselőjén. Egy dolgot nem szabad a mavasival: átlépni: állítólag elviszi a rikisi szerencséjét.
Nyomtatásban 130
Makai Erika tiszteletet parancsoló jelenség, semmi pénzért nem lépném át a mavasiját. Annak a kazah srácnak, aki egyszer megpróbálta, máig hasogat a dereka időváltozáskor. „Mondtam neki, hogy ne lépje át, de nem hallgatott rám. Egy pillanatig azt hittem, megölöm, de aztán csak egy kicsit megfenyítettem” – meséli a magyar női szumósport legendás alakja. Erika szolnoki, mi mégis a fővárosban, egészen pontosan egy kispesti birkózóteremben találkozunk. Itt készül a magyar válogatott a nyári világjátékokra. A világjátékokon azok a sportágak vesznek részt, amelyek nem szerepelnek az olimpián. Például a szumó. Miközben az interjúra készülök, azt latolgatom, meg merjem-e kérdezni, hány kiló? Anyukámtól azt tanultam, hogy nőtől ilyesmit illetlenség. (Igaz, anyukám akkoriban még nem hallott női szumósokról.) Szerencsére Makai Erika nem az sértődős fajta, úgyhogy nevetve válaszol.
„Ha nyomtatásban is megjelenik, akkor 130, ha köztünk marad, akkor 140.” Hogy miért olyan fontos tíz kiló ide vagy oda, nem derül ki, de a lényeg, hogy a testsúlya csak a versenyek előtt központi kérdés az életében. És akkor sem úgy, ahogy gondolnánk. „Meg kell találni azt az ideális állapotot, amikor az ember már elég nehéz, de még elég fürge is. Nekem olyan akaraterőm van, én akkor is tudok enni, ha nem vagyok éhes!” – avat be némi szarkazmussal a kulisszatitkokba.
Az amatőr szumósok legtöbbször valamelyik másik küzdősportból érkeznek. (A japán profikat versenyistállókban képzik, szigorú rend szerint.) Erika teljesen véletlenül keveredett ide. Tizenhat évvel és hetven kilóval ezelőtt egy napfényes délutánon azért ment le a szolnoki terembe, mert ott volt a városban egyedül faltól falig birkózószőnyeg. És Erika úgy gondolta, négyéves, hiperaktív fia végre kitombolhatja magát. Arra nem számított, hogy a város éppen akkor készül az első olyan országos szumóbajnokságra, amelyiken már nők is indulhattak. A 24 éves Erika először nagyot nevetett a „pelenkás” pasikon, akik egymást gyűrték, de aztán azon vette észre magát, hogy ő is beöltözik. Na jó, előtte három hónapig győzködték, mondván: nehogy már éppen Szolnokot ne képviselje egyetlen lány sem a nagy versenyen. Persze abban, hogy végül beadta a derekát, közrejátszott az is, hogy Erika párja világbajnok, nehézsúlyú szumós volt, de az már egyedül az ő érdeme, hogy élete első versenyén két ezüstérmet szumózott össze. Ezt azóta több Európa- és világbajnoki érem, számtalan magyar bajnoki cím követte.
Csinos postásnő Hongkongban
A szumó férfi sport. Ha egy japánt kérdezel, talán nem is fogja érteni a „női szumó” szóösszetételt. A szumó macsó voltára jellemző, hogy nők nem érinthetik a lábukkal a dohjót (annak a hagyományosan agyagból készült körnek a neve, amelyben a két versenyző egymásnak feszül), még maga a japán császárné sem mehet a közelébe. Ha mégis megesik a csúfság, akkor addig nem versenyezhetnek rajta, amíg újra fel nem szentelik. Előfordult, hogy amatőr versenyeken a japán fiúk tüntetően hátat fordítottak a dohjónak, amikor egy lány csapattársuk versenyzett. És Erika ebbe a sportba szeretett bele, végzetesen. „A társaság volt az oka – meséli –, én még nem találkoztam olyan sportággal, ahol ennyire családias lett volna a hangulat, mint a szumósoknál. A dohjón életre-halálra küzdünk, de amikor lejövünk, olyanok vagyunk, mint a testvérek. Volt, hogy kirántottam szegény Kálló Gyöngyi kulcscsontját, de ami a versenyen történik, az ott is marad. Gyöngyi azóta is a legjobb barátnőm.”
És ami minden más sportoló rémálma, Erikának meghozta a boldogságot. Annyit ehetett, amennyit akart, és közben nem kellett lemondania semmiről.
„Nagyon sok sovány, csinos nőnek van problémája saját magával. Nekem nincs. Én így tetszem magamnak.
És hiszek abban, hogy az igazi férfi sem azt nézi, hogy most tíz kilóval több van-e rajtam, mint kéne, hanem a jelenségbe szeret vagy nem szeret bele. És ez a jelenség én vagyok. Voltam már 65 kiló is, és rosszul éreztem magam a bőrömben. Az a fontos, hogy mit látsz a tükörben, és hogy tetszel-e úgy magadnak. Most minden a helyén van az életemben, és ha majd fogyni akarok, akkor le fogok fogyni.”
Az is gyorsan kiderül, hogy száz kilón felül is létezik divat. Sőt! Csak tudni kell viselni. „Imádok öltözködni, és amit felveszek, az nekem jól is áll” – mondja büszkén, és mesél a hongkongi záróbankettről, amelyikre testhez tapadó türkiz ruhát, miniszoknyát és tűsarkút vett fel. Előveszi a mobilját és mutatja azt a bizonyos ruhát. És valóban. Valószínűleg abban az időben nem volt nála csinosabb postásnő Hongkongban.
A legerősebb
Apropó, posta! Erika végigjárta a ranglétrát: volt kézbesítő és pénztáros, most egy szolnoki postahivatalban dolgozik. És közben a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán tanul közgazdaságtant. Mellette pedig sajtot készít. Tudniillik a szumó drága sport, különösen, ha az ember külföldi versenyekre jár. Márpedig a világversenyekre ott lehet kvótát szerezni. Erika már van akkora alakja a magyar szumósportnak, hogy a Világjátékokra vagy a világbajnokságra a szövetség utaztatja, de szegény az eklézsia, úgyhogy a kisebb versenyeket legtöbbször magának kell állnia. A sajt pedig jó üzlet. „Anyósomék családi gazdaságában foglalkoztak tejjel, túróval, a sajt az én ötletem volt. Elvégeztem egy tanfolyamot, azóta mindenféle tehénsajtot készítünk: hagymásat, fokhagymásat, kaprosat, csiliset.”
A sajtból számos verseny, a versenyekből pedig érem lett. Erika ma negyvenéves (ezt se titkolja, csinálja utána, aki tudja!), és az utóbbi években többször nekiállt, hogy végleg abbahagyja. „Jönnek a fiatalok. Erősek, ügyesek, és készülnek rám. Ismerik a fogásaimat, és csak egy dolog hajtja őket: le akarnak győzni. Ilyen voltam én is annak idején, úgyhogy teljesen megértem őket.” De most éppen nem akarja abbahagyni, tudniillik a nyári, wroclavi Világjátékokra készül. És ha ott jó helyezést érne el, kijuthatna a legnagyobb amatőr versenyre, a perui Combat Gamesre, a harcművészetek világjátékára. Magyar sajtkészítő postás még sosem jutott ilyen messzire.
Addig meg keményen edz, főleg fiúkkal, mert idehaza nemigen van nála erősebb szumós lány. Kell is a tréning, mert a nagy ellenfelek, az oroszok és ukránok állami pénzből, profi körülmények között készülnek.
Ő meg sajtkészítésből. De nem baj. Ha nem sikerülne ez az utolsó nagy megmérettetés, akkor sem lenne szomorú. Mert – ezt a Monty Python óta tudjuk – boldogok a sajtkészítők. És nálunk a szumózó postások is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!