Nem a szomorkodásról szólt a péntek az ELTE Bölcsészettudományi Karán, pedig lett volna ok rá.
Az Oktatói Hálózat tagjai szerveztek Értékmegőrző Szabadegyetem címmel konferenciát, amelyen a drasztikus forrásmegvonásoknak áldozatul esett, nyártól nyugdíjba küldött oktatók tartottak előadásokat. Az előadók sem azért jöttek, hogy sajnáltassák magukat, az aktuális helyzet kissé ironikus kritikája csak egy-egy megjegyzésben, vagy nyelvészeti példamondatban bukkant fel. Ki-ki olyan témát választott, amely dióhéjban leginkább összefoglalja több évtizedes szakmai munkásságát. Az első előadó, Tverdota György Kosztolányi és József Attila kapcsolatáról és nyelvhez való viszonyáról beszélt, egy olyan témáról, amiről soha sehol eddig még nem adott elő. Margócsy István irodalomtörténész Petőfi kultuszáról adott elő. Azzal érzékeltette Petőfi helyét a magyar irodalomban, hogy nemrégiben a Székelykeresztúri Múzeum több mint kétszáz oldalas könyvben dolgozta fel a költő településen töltött körülbelül nyolc órájának történetét. „Petőfi életében összesen nyolc nap van, amikor nem tudjuk mit csinált. Persze egyesek ezt is tudni vélik, csak nem tudják bizonyítani” – mondta el a Petőfi életművet kutató Margócsy. Szó esett a nyelvészetben végbement paradigmaváltásról, a mondatszerkezet és a világszemlélet összefüggéséről is, a látszólag száraz témáknál érezhettük csak igazán, mit jelent egy nagyszerű előadó, aki szenvedélyesen szereti a témát, amiről beszél, mint Havas Ferenc és Kálmán László. Joó Mária előadásában azt is bemutatta, milyen különbségek vannak nők és férfiak között a tudományos életben, hogyan folytatódnak a nemi játszmák ezen a színtéren is. A legnagyobb meglepetést azonban Galicza Péter a Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet oktatója okozta, aki borotválkozni kezdett a pulpituson. „Nemcsak gyönyörűséges leszek, de felkínálok maguknak értelmezési lehetőségeket: hogy miért csinálom?” Ezek után jó pár híres film jelenetét idézte, rámutatva, hogy egy borotválkozás hányféle jelentéssel bírhat. Az előadások reggeltől egészen estig folyamatosan zajlottak, tanárok, professzorok, és náluk valamivel kevesebb diák jelenlétében. Nem volt könnyes búcsú, de azt mindenki érezte, ezeket az elméket helyettesíteni talán igen, de pótolni nem lehet majd. Ennek pedig nem csak a jövő bölcsészei látják majd kárát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!