Bosszú, politika, pénz

– Bevallom, azt hittem, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijával – vagy volt főrabbijával, ezt mindjárt tisztázzuk – készített interjú után megcsodálhatom újra az épületet. Ehhez képest itt ülünk kétszáz méterre a zsinagógától – egy kávézóban. Miért itt beszélgetünk? Már nincs is irodája?

– De van, a Síp utca 12.-ben, a Dohány utcai templomkörzet elöljáróinak a székhelyén. Csak hát kedd délelőtt a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója letiltotta a belépőkártyámat.

– Be sem engedik az épületbe?

– Azért bejutok, a személyes holmijaim is ott vannak, és nem is akarom elhozni, hiszen enyém az iroda.

– Magyarázza el, kérem, hogyan lehet egy főrabbit elbocsátani? A budapesti hitközség világi vezetője főnöke a vallási vezetőnek? Ha a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) vezetése kiáll ön mellett, hogy írhatja ezt felül a budapesti hitközség?

– El tudom képzelni, mekkora kavarodást okoz ez a helyzet. Kezdjük akkor az elejéről. A MAZSIHISZ-t önálló taghitközségek alkotják, ebből a legnagyobb, a BZSH, de jogilag ugyanolyan tag, mint például a debreceni, a győri vagy a pécsi hitközség. Ugyanakkor a zsidó hitéletben is van munkáltató és munkavállaló, mint bármelyik munkahelyen. A rabbi a munkavállaló, a BZSH pedig a munkáltató. A rabbi és a főrabbi között csak két betű a különbség, nincs hierarchia közöttük. Több mint 5 év után kérelmezheti a körzet, hogy főrabbi lehessen az illető, de akkor sem lesz több jogköre, mint bármelyik rabbinak. De hogy még bonyolultabb legyen: a MAZSIHISZ képviseli a zsidó felekezetet, ennek vallási vezetői a rabbik és a főrabbi, azaz a kollégáim és én. A BZSH nem önálló egyház, tehát nincs, nem is lehet önálló rabbija. A BZSH alapszabálya szerint viszont – amelyre nagyon kényes az engem kirúgó ügyvezető úr – a körzetek és a taghitközségek választják a rabbikat, ellenben a munkáltatói jogokat a BZSH ügyvezetője gyakorolja a MAZSIHISZ-szel egyetértésben.

– Bár elmagyarázta, érthetőbb aligha lett. De a lényeg: önt kirúghatja a BZSH ügyvezetője?

– Nem.

– De hiszen megtette.

– Jogszerűtlenül. Engem megválasztott a templomkörzet, ennek engedelmeskedve pozícióba helyezett a BZSH. A körzettel és az elöljárókkal egyetértésben lehet csak meneszteni a főrabbit. A Dohány utcai zsinagóga közössége egyhangúlag megszavazta: engem tekintenek rabbinak. Vallásjogi értelemben és a BZSH alapszabálya szerint tehát én vagyok a Dohány utcai főrabbi, ez nem munkajogi kérdés. Az országos rabbitanács, a rabbinátus állásfoglalásukban az engem ért vádakat rágalmaknak nevezték, s megerősítettek a pozíciómban. A közösségem engem támogat, a zsidó vallásban nincs ez ellen apelláta. Hogy a munkajog mit mond, azt a jogászok majd eldöntik.

– Lesz dolguk, miután ön feljelentette a BZSH ügyvezetőjét, Schwezoff Dávidot, amiért önt és a feleségét eltávolította a Dohány utcai zsinagóga éléről.

– Azt tehetem jogilag, hogy a BZSH mint szervezet ellen munkajogi pert indítok. De a szívem ezt nem engedi, hiszen ők a hittestvéreim és nem is ők döntöttek így. Egy ámokfutó ügyvezető igazgató a forrása mindennek, ezért én őt perelhetem, de csak magánemberként. De most nem magánemberként beszélek önnel, hanem főrabbiként.

– És főrabbiként mindezek után mit tesz?

– Azt, amit eddig. Bemegyek a templomba, tanítok, foglalkozom az emberekkel, a szószékről prédikálok, írásmagyarázatokat tartok, istentiszteleteken részt veszek. Ehhez nem kell iroda, csak a templom.

– A hírek szerint a Dohány utcai zsinagóga beléptetőrendszere körüli tisztességtelen pályáztatás áll a kirúgása mögött. Mindazok alapján, amit a hitközségi rendről elmondott, mi köze egy főrabbinak a beléptető kapuhoz?

– Annyi csak, hogy a saját híveim és a templomunk iránt is érzek felelősséget. Ezért 2013-ban elkezdtük átalakítani a beléptetőrendszert, ugyanis nagyon elavult, 19 éve működött már, olyan is volt. Kerestünk hozzáértő embereket: turisztikai és biztonsági szakembereket, építészeket. Ma már nem csak papír alapú jegyek vannak, okostelefonnal vesznek a világban belépőket, ehhez kell alkalmassá tenni a rendszert. Nálunk még mindig csak a helyszínen lehetett papír alapú jegyet venni, ami nonszensz. Ráadásul kiemelt európai helyszínné lehetne tenni a zsinagógát, ehhez európai szabványra van szükség, tehát mindenképp modernizálni kellett.

– A vád szerint mutyiban adták ki a munkát ismerősöknek.

– Ez rágalom. Pályázat volt.

– De meghívásos.

– Mi más lehetne egy zsinagóga esetében? Szükséges magyaráznom, hogy a zsinagóga kiemelt kockázatú épület? Ha nyílt pályázat lett volt, bárki jöhetett volna, körbejárja az épületet, megismeri a biztonsági eljárásokat és akár vissza is élhet ezekkel. Nem véletlen, hogy állami eljárások esetében is ismert, hogy nemzetbiztonsági kockázat esetén felmentést lehet adni a nyílt eljárás alól. Mi is mérlegeltünk, és úgy döntöttünk, nem vállaljuk egy nyílt eljárás kockázatát. Schwezoff úr, a BZSH ügyvezetője talán igen?

– Azt én nem tudom, de azt igen, hogy ezen a gondosan mérlegelt meghívásos pályázaton önök azt a céget hozták ki nyertesnek, amelynek székhelye megegyezik Kunos Péternek, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatójának titkárnőjének lakhelyével. Ráadásul a cég csak a pályázat lezárta után alakult. Mindez sokakban okkal kelthet gyanút, nem?

– Akkor tisztázzunk néhány dolgot: mindenki a saját ismeretségi köréből szerez szakembereket. Mi is körbenéztünk és egészen véletlenül találtunk egy embert, aki a Dohány utcai zsinagógába jár, ott volt az esküvője, ráadásul C típusú nemzetbiztonsági átvilágítással rendelkezik és biztonságtechnikával foglalkozik. Kell ennél jobb referencia? Valóban, ennek az embernek köze van Kunos Péter titkárnőjéhez. De Kunos úr 2014 nyarán lett megválasztva, mi pedig egy évvel korábban kezdtük el a tárgyalásokat ezzel az illetővel. A terveinkről tudott Schwezoff és Kunos úr is, és egyetértettek a lépésekkel. Csakhogy amikor összeállt a projekt, s mindent a vezetőség elé akartunk tárni, akkor Schwezoff úr kitalálta, hogy meg kell pályáztatni az egészet. Azt mondtuk, rendben. Mi ajánlottuk ezt a céget és jött még két másik. Az általunk preferált cég egy projektcég, azaz erre a munkára alakult, s bár bekerülésében drágábban végezte volna a munkát, de az üzemeletetésből csak néhány százalékot kért volna, a másik cég olcsóbban dolgozott volna, de minden jegy eladásából 65 forintra tartott igényt. A gazdaságosabb megoldást választottuk.

– Van itt még vád. Több százmillió forintos hiányról szólnak a pletykák: a regisztrált belépők száma és az elszámolt belépti díjak között sehogy sem jön ki a matek. Mindezt szintén önhöz és feleségéhez, Frölich Katalinhoz kötik. Tényleg, a feleségének mi köze ehhez az egészhez?

– A zsidó közösségben a rebecen, azaz a rabbi felesége majdnem ugyanolyan fontos szereplő, mint a rabbi, hiszen ő foglalkozik a nőkkel, a gyerekekkel. Nincs, aki a feleségemnél jobban ismeri a Dohány utcai zsinagóga épületét. Mondhatnám, szinte jobban szereti, mint engem. (nevet) Naponta többször végigjárja, nézi, van-e javítani való, óvja és védi. De a lényeg: a több százmillió egy nagy humbug. A jelenlegi rendszer lukas, mivel elavult, ezért akartuk a jegyértékesítést modernizálni. A BZSH ügyvezetője a hasára ütött és azt mondta, ennyi a bevétel és ennyit lopnak el. De ez nem igaz.

– Mennyi a bevétel és mennyi a hiány?

– Fogalmam sincs, én nem foglalkozom a pénzügyekkel. Pont azért nem, hogy ne lehessen semmi olyannal vádolni, rágalmazni, amivel most az ügyvezető próbálkozik. Egyébként a jegyárak a MAZSIHISZ- hez és a BZSH-hoz folynak be, ez utóbbi oszt belőle valamennyit a Dohány utcai körzetnek.

– A vitába nyílt levél formájában „beleszólt” az ortodoxia is, azt kérve, ne szedjenek belépődíjat, amíg nem tisztázódik a helyzet.

– Nem az ortodox rabbi, hanem Oberlander Baruch, a Chábád Lubavics vagy más néven az EMIH rabbija írta, aki csupán tetszeleg az ortodox rabbi szerepében. Antikollegiális módon támadott engem a levélben, amikor azt írta, a rabbi legyen olyan, mint az angyal. Ma Magyarországon nincs hivatalosan ortodox rabbi, ketten képviselik az ortodoxiát, az elnök és a főtitkár, utóbbi rabbi diplomával is rendelkezik. Ennek ellenére a két legfontosabb tevékenységet ők látják el: a kóser hússzéket és a mikvét üzemeltetik.

– Van még csavar a történetben: az ön felesége és Schwezoff Dávid közötti telefonbeszélgetés hanganyaga valahogyan a Magyar Nemzetnél landolt. Ki rögzít ilyen beszélgetést, hogy kerül a Magyar Nemzethez?

– Vélelmezhetően az ügyvezető rögzítette a beszélgetést, hogy miként került a Magyar Nemzethez, tőle kellene megkérdezni. De a krimi csak most jön. Kunos Péter szólt nekem december elején, hogy azonnal meg kell hallgatnom valamit. Egy hangfelvételt mutatott. Az derült ki belőle, hogy volt egy cég, amely a BZSH-val a Zsidó Nyári Fesztivál szervezése kapcsán került kapcsolatba, ők Schwezoff úr aláírására vártak, addig ugyanis nem kapták meg a nekik járó pénzt. Mikor rákérdeztek, hol késik a jóváhagyás, az ügyvezető tanácsadója azt mondta nekik, 6 milliót kér Schwezoff a szignóért cserébe. Leesett az állam. Ez nem maradhat annyiban, gondoltam, ezért ezzel a bizonyítékkal Kunos úrral együtt bementünk az ügyvezetőhöz, és épp az ő érdekében javasoltuk, hogy azonnal távolítsa el a tanácsadóját. Ő erre azonban nem volt hajlandó. Ezt követően kaptam egy telefonos fenyegetést a tanácsadótól: ha nem hagyom abba az ellehetetlenítését, velem lesz tele a sajtó. Másnap e-maileket kaptam hangfelvételekkel, amelyeken a feleségem beszélget az ügyvezetővel és velem. Ezt pedig ugyebár zsarolásnak hívják. A felvételek miatt a felségem írt Schwezoff úrnak, hogy őt lehallgatták, emiatt pedig vége az eddigi barátságnak. Erre jött a válasz: feljelentést tesz a rendőrségen ismeretlen tettes ellen a lehallgatás miatt. Erre január 5-én a Magyar Nemzet online-nál ott vannak ezek a hangfelvételek és az ügyvezető ezekre hivatkozva, korrupció vádjával kirúg minket, holott ő maga tette ezen felvételek ügyében a feljelenést. Abszurd.

– Tisztázzuk még egyszer: az ön tudtával nem történt visszaélés a beléptetőrendszer kapcsán?

– Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy soha nem merült fel korrupció, de még annak gyanúja sem, sem nálam, sem a feleségemnél. Huszonöt éve vagyok rabbi, tiszta a kezem, a lelkem és a könyvelési papírok is ezt igazolják.

– Most mégis mintha „útban lenne”. Sokan pályáznak a helyére?

– Vannak néhányan. Többek tyúkszemére léptem rá mostanában, mert nagyon erős az igazságérzetem.

– Azt mondja, bosszúból rúgták ki?

– Igen, bosszúról, politikáról, meg pénzről szól az egész.

– Mégis, kicsoda Schwezoff Dávid? Azt tudjuk, hogy kántor is volt, transzvesztita műsorban is fellépett, de mondanak még róla mindenfélét, hogy a Fidesz küldte, hogy verje szét a MAZSIHISZ-t és a BZSH-t, a volt elnök, Zoltai Gusztáv közreműködésével.

– Pletykákat hallottam én is, de nem vagyok híve a konspirációs elméleteknek. A BZSH ügyvezetője James Bondnak feltűnő jelenség lenne, de az lehet, hogy beépített ember. Kalandos előélete ismert. Női ruhás énekes múltjáról már ügyvezető elnöki megválasztása előtt is tudott mindenki. Én és a Dohány körzet persze ő ellenében a mi jelöltünkre, Kunos Péterre szavaztunk, de amikor megválasztották Schwezoffot BZSH-ügyvezetőnek, együtt akartam működni vele. Hiszen a munkáltatómhoz lojálisnak kell lennem, ha rá szavaztam, ha nem. A vállalhatatlan az, hogy már betért zsidóként katolikus kántor volt, ez védhetetlen, s ezt – amikor a tudomásomra jutott – neki is elmondtam.

– Jövő csütörtökre rendkívüli közgyűlést hívott össze a BZSH egyik elöljárója, ám az ügyvezető szerint ez okafogyott és nem is szabályos.

– Legitim közgyűlés lesz, amely leváltja Schwezoffot. Ugyanis az alapszabálynak ellentmondva hónapok óta nincs BZSH-elnök, innen is látszik, az ügyvezetőnek csak akkor fontos az alapszabály, ha az ő érdekeit szolgálja.

– Ki lesz a BZSH új ügyvezetője?

– Bárki. A jelenleginél rosszabb nem lehet.

– Ez a több hónapja zajló és egyre dagadó, szélesedő botrány igen mélyre süllyeszti az egész zsidó vallási közösséget. Pont akkor, amikor sok ügyben lenne szükséges az egységes fellépés. Nehéz lesz visszaszerezni a „jó hírnevet”.

– Pedig valamennyiünknek ez a dolga és érdeke. A hitközség új, világi vezetőinek békével, tisztességgel kell a munkájukat végezniük. A rabbiknak is jó lecke volt az elmúlt néhány „háborús” hét: gyakrabban kell megszólalnunk, ha azt tapasztaljuk, nem jó irányba mennek a dolgok. A budapesti zsidóknak is gyakrabban kell megjelenniük a templomokban és a közösségekben. Egységfront alakult az utóbbi idők botrányai miatt: akik távolabb vannak a hitközségektől, szintén érintve érzik magukat és osztoznak a szégyenben. Ez ellen együtt kell tennünk, mégpedig úgy, hogy erős közösségérzetet kell sugároznunk, hiszen amúgy ilyenek vagyunk. A tisztesség és a becsület a tettekben kell, hogy megmutatkozzon, nem szavakban.

– A hitközség megnövekedett szerepére és felelősségére utal, hogy februári magyarországi látogatásakor Angela Merkel is tervezi felkeresni a MAZSIHISZ vezetőit. Úgy hírlik, a német kancellár a Dohány utcai zsinagógában fog találkozni velük. Most már csak az a kérdés, ki fogja várni a kapuban?

– Én.

– Bekíséri és körbevezeti a zsinagógában?

– Igen.

– És jót beszélgetnek majd?

– Sajnos nem tudok németül.

– Meg tudja bárki akadályozni, hogy ön legyen a „házigazda”?

– Csak a jóisten. De vele később tervezem a találkozást.

– Teszünk egy próbát?

– Mire gondol?

– Itt ülünk szemben a zsinagógával. Mi lenne, ha besétálnánk?

– Menjünk.

(Átsétáltunk. Frölich Róbertnek tisztelettudóan köszöntek a bejáratnál, mintha mi sem történt volna. Mikor a fotós kérésére a szószékhez áll, egyszer csak a zsinagóga túlvégéről taps hallatszik. Frölich megilletődötten int vissza a tapsolóknak.)

– Mintha megszervezte volna.

– Dehogy. Ez csak egy gesztus volt a főrabbi védelmében,
higgye el, sok ilyet kapok.

----------------------------------

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!