Botka László elment. Miniszterelnök-jelöltként is követte a kormányfők lelépési hagyományát, súlyos mondatokat hagyott maga után, olyanokat, amelyek belső árulásról szóltak, meg arról, hogy a Fidesz mozgatja az MSZP-t. Hasonlóan drámai kijelentéseket Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc távozása után is évekig magyarázott az MSZP. Ráadásul, ami az utóbbit illeti, kimutatható némi hasonlóság az egykori miniszterelnök és a jelenlegi jelölt tartalmi-kommunikációs gyakorlata között: mindkettő arra hivatkozott, hogy a szocialista közép- és felsővezetők kötik gúzsba, de majd a tagsággal és a szavazókkal összefogva beteljesítik küldetésüket. Az egyik pártot szakított, a másik visszalépett. A kérdés az, van-e MSZP Botka után. Pontosabban érdemi választási és válaszható erőként él-e túl a szocialista párt.


Kőkemény kongresszust!

„Ha kétségeink lettek volna arról, hogy működik-e a Botka-projekt, akkor elegendő azt megvizsgálni, milyen össztűz zúdult az MSZP miniszterelnök-jelöltjére. Bajnai Gordon 2012-es színre lépése óta senki nem váltott ki ilyen indulatokat. Laci mégis beleállt, és kitartott. Egészen addig, amíg a sajátjai hátba nem lőtték” – indokolja lapunknak Ujhelyi István, miért protestált alelnöksége visszaadásával a Botka László távozását előidéző okok (és személyek) ellen. Azonban a közösséget nem hagyta el, „radikális európai demokrataként” továbbra is hiszi, hogy fel kell építeni egy modern baloldali pártot, és ezt az MSZP-ből kell megcsinálni, nem másból. A kérdés az, hogyan. Ujhelyi érti ugyan Molnár Gyula pártelnök és Hiller István választmányi elnök „haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló” típusú kármentő nyilatkozatait, de úgy véli, most egy kőkemény, a pártviszonyokkal őszintén szembenéző kongresszusra (a testületnek kell új miniszterelnök-jelöltet választania) van szükség. „Az MSZP-nek el kell döntenie, hogy azok viszik-e továbbra is a politikát, akik most Botka Lászlót véreztették ki hátulról, korábban pedig Bajnai Gordont” – állítja élére a kérdést Ujhelyi István.

Emlékeztetőül: Botka László korábban kezdeményezte, hogy induljon valamiféle etikai vizsgálat Molnár Zsolt elnökségi tag ellen, derüljön ki milyen szerepet játszott Lattmann Tamás nemzetközi jogász „szocialista miniszterelnök-jelöltségében”, illetve milyen kapcsolatot ápol a Tarjányi Péter fémjelezte Magyar Progresszív Mozgalommal, amelyiknek deklarált célja Botka háttérbe szorítása volt. Az elnökség azonban úgy döntött, hogy nem támogat semmilyen vizsgálatot. Amennyiben – emeli meg a tétet Ujhelyi – a kongresszus is rezignáltan tudomásul veszi, hogy Molnár Zsolt hátba szúrta Botkát, akkor irtózatos a baj, mert az azt jelenti, hogy bárkivel, bármikor meg lehet ezt tenni. „Hogy a római jog alapkérdését citáljam: kinek az érdeke?

Kinek az érdeke, hogy amikor megjelenik egy erős ember, azt elgáncsolják? És miért lenne másképp ez a jövőben?” – fogalmaz keserűen a lemondott MSZP-s alelnök. Aki nem tagadja: Botka László két politikai hibát biztosan vétett. Az első az volt, hogy nem készült fel rá, miképp tarthatja a tartalmi kérdéseket napirenden. Amíg a szocialista párt a Botka-programról beszélt, addig emelkedett – az MSZP jelöltjét tavasszal például még a választók 44 százaléka látta volna szívesen miniszterelnökként, mára ez a szám 33 százalékra szelídült. Ugyanis miután Botka az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé lett, a kispártok – saját pozíciójukat javítandó – ellenében határozták meg magukat, így a nyár és a média a baloldal belviszályairól szólt. Ekként esett, hogy augusztus végétől a terv szerint az MSZP minden héten egy új arcot, egy szakpolitikust/témafelelőst mutatott volna be, ám a külső és belső nyomás miatt erről szó sem lehetett.

És ez a másik politikai hiba, miszerint a miniszterelnök-jelöltnek a feszültség ellenére sem lett volna szabad hagynia, hogy – bár ő nyilván jobbról várta a pofonokat – a balról érkező gáncsoskodás végül visszalépésre késztesse. Akkor sem, ha tavasszal még egyértelmű volt, hogy ő Orbán esélyes kihívója, ám őszre ez a meggyőződés „elrongyolódott” a pártcsatákban. Többek között az a tanulsága – magyarázza a szocialista politikus – Donald Trump győzelmének is, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét, hiszen a kampány közben már többször temették a jelenlegi amerikai elnököt is.

Ujhelyi szerint Botka borzasztóan hiányozni fog a kampányból. Szerinte ugyanis Orbán Viktor titka az, hogy noha csapnivalóan kormányoz, az emberek elhiszik róla, hogy döntésképes – és emiatt még a korrupciót is elnézik neki. A belső mérések azt mutatták, hogy egy sikeres nagyváros vezetőjeként bizonyító Botkáról szintén elhitték, hogy kormányzóképes, miközben senki másról a baloldalon. Márpedig enélkül a hit nélkül a szocialista politikus szerint borzasztó nehéz bármilyen jelöltet felépíteni.

És pont a kormányzóképesség hitelessége hozhatott volna egy csomó pluszszavazatot a demokratikus ellenzék pártjainak, amennyiben csak Botka, Vona Gábor Jobbik- elnök, illetve Orbán Viktor mérkőzött volna miniszterelnök-jelöltként.


Reálisabb a kormányváltás

A „mi lett volna ha…” típusú kérdésekre Hiller István nem pazarol időt. Az MSZP legfontosabb valósága számára a december 9-i kongresszus, ami szentesíti az MSZP-programját, illetve rábólint a választási pártlistára.

Bár a választmányi elnök (egyben az Országgyűlés alelnöke) hallja azokat a hangokat, miszerint a kongresszuson tisztújítást is kellene tartani, biztos benne, hogy a többség elutasítja ezt a törekvést. Szerinte egyszerűen azért, mert nincs purgálási vágy a tagságban és az MSZP testületeiben – és ez akkor is igaz, ha Botka László „jelölti zárszavában” politikai maffiózókról beszélt és arról, hogy a Fidesz belelóg az MSZP-be.

Ezeket a mondásokat Hiller nem érdemi, hanem érzelmi megnyilvánulásnak tekinti – egy olyan ember kifakadásának, aki őszintén hitt az általa felvázolt megoldás helyességében és célravezető voltában.

Csakhogy a választmányi elnök szerint Botkának éppen azért kellett mennie – mert az élet bizonyította be, hogy konstrukciója nem működik. Ha azt játsszuk, hogy a múlt hét csak a szombatból állt, azaz semmi nem történhetett hétfő és péntek között (emlékeztetőül: a „munkanapokon attól volt hangos a sajtó, hogy miképp megy párton belül szembe Molnár Zsolt Botkával, akit aztán a Magyar Progresszív Mozgalom is betámadott), akkor sem volt tovább. Hiszen a szegedi polgármester kezdettől fogva azt mondta: közös lista, közös jelölt az egyéni választókerületekben, közös miniszterelnök-jelölt, mínusz Gyurcsány. És mindezt úgy kívánta elérni, hogy először az LMP-vel köt megállapodást, aztán a kis pártokat is szövetségbe tömöríti, az így létrejövő „ellenzéki ligába” pedig a DK is kénytelen lesz betársulni, hiszen ha kimarad, azt kockáztatja, hogy szavazói az „erőhöz pártolnak”.

Csakhogy az előző szombaton az LMP kongresszusa deklarálta: a párt nem közösködik senkivel listán és címerfigurán, majd a DK is kimondta ugyanezt. Azaz, teszi ki a pontot a Botka-történet végére Hiller, annak a váltásnak a lehetősége, amiben a szegedi polgármester hitt, elenyészett. Így Botka vasárnap délután tájékoztatta szándékáról az MSZP néhány vezetőjét, és egy nappal később visszaadta mandátumát. Mindez Hiller szerint a pártot sokkhatásként érte, de ezt nem követte pánik: összezártak.

Aminek részben az volt az oka, hogy az MSZP bázisa alapvetően együttműködést akart – és előbb-utóbb világossá vált, hogy ennek az együttműködésnek a gátja Botka László, aki elvi alapon se megbontani, se korrigálni nem volt hajlandó javaslatcsomagját.

Hogy miként tovább, annak kapcsán Hiller István bizakodó, mondván: a kormányváltáshoz szükséges tömeg adott.

Csakhogy ez nem elég, figyelmeztet a választmány elnöke, ugyanis létre kell hozni azt a politikai struktúrát, amiben/aminek segítségével a választók jó szívvel fejezhetik ki véleményüket/elégedetlenségüket.

Ez annyit tesz, hogy az együttműködésnek különböző szintű, akár párhuzamos formáit kell kiépíteni. Az első lépés Hiller szerint, hogy a választókerületekben kell közös egyetlen jelöltet találniuk a demokratikus ellenzék pártjainak az egyéni választókerületekben.

Ha ez megvan, akkor Hiller szerint könnyebb lesz együttműködési szintet lépni, és szó kerülhet a listá(k)ról.

Ennek kapcsán a választmányi elnök nem akar találgatni, mindössze annyit mond: az új felállásban reálisabb az esély a kormányváltásra.


A jelölt hozhatja el a listát

Az egyre népszerűbb vélekedés szerint mindenesetre két listával (egy MSZP– DK, illetve az új pólus pártjai) lehetne maximálni az ellenzékre leadott voksokat. Hogy a közös lajstromok összekalapálásra van-e esély, arról csak találgatni lehet. Molnár Zsolt például úgy érzi, igen.

Igaz, az MSZP elnökségi tagja szerint ehhez egy előfeltételnek (ami egyben a kormányváltás legfontosabb kritériuma is) teljesülnie kell – közös miniszterelnök- jelöltet kell találni. Az MSZP elnökségének tagja azt reméli, hogy a decemberi kongresszusra megtalálják a megfelelő embert, akit más pártok mellett a DK is támogat.

Ez pedig – Molnár Zsolt interpretációjában – megkönnyítheti, hogy végül legyen egy közös lista. Vagy maximum kettő. A vágy ellenére a valóság az, hogy a DK deklarálta különindulását – igaz, Molnár Zsolt szerint a DK türelmesen várt októberig, és csak most döntött a különindulás mellett. Molnár erősen reméli, hogy ez az elhatározás megváltoztatható.

Ami pedig az új embert, azaz az esetleges közös jelöltet illeti, Molnár csupán annyit mond: biztos benne, hogy a pártelnök, a választmányi elnök és a frakcióvezető megtalálja a legjobb aspiránst. Hogy mi válik valóra a pesszimista, illetve az optimista jóslatokból, azt egyelőre nehéz megítélni. A minimálprogram (egyéni jelöltek koordinált indulása) erősen valószínűsíthető. Egyelőre az MSZP-nek a 106 választókerület alig több mint felében van meg az embere – Botka búcsúja után kéthárom helyen szállt ki jelölt.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!