Brutálisan vissza
lehetne vágni a rezsit
- Harmadával kevesebbet fizethetnének a gázért
a kis- és átlagos fogyasztású otthonok
- Tóth Bertalan a magas hatósági árakon (azaz a háztartásokon)
nyerészkedő állami cég profitjából csökkentené a gázárat
- A kormányt hidegen hagyja, mennyit kell fizetni az embereknek: Paks
nemcsak nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de bitang drága is lesz
Nem volt olcsó, de Bulgária felmondta a Roszatom egyik leánycégével kötött szerződést, és kihátrált az atomerőmű-építésből. És ugyan kifizetett mintegy 180 milliárd forintnyi bánatpénzt, ám így is jobban járt, mintha végigviszi a projektet – magyarázza Tóth Bertalan, hogy igenis megálljt lehet parancsolni a paksi bővítésnek. Az MSZP-s frakcióvezető szerint az Alkotmánybíróság sem hagyott más lehetőséget a kontraktusból való kiugráson kívül, amikor deklarálta: az ügyben nem lehet népszavazást tartani, mivel nemzetközi szerződés rendelkezik róla. Márpedig népszavazás mindenképp szükséges, hiszen – figyelmeztet Tóth Bertalan – a Paks II-vel kapcsolatos Orbán– Putyin-paktum nemcsak több évtizedre jelent egyoldalú függőséget, hanem gazdaságpolitikai értelemben egy időzített bomba. Így a frakcióvezető szerint előbb szerződésbontás, aztán referendum. Idő van rá, hiszen ellátásbiztonsági probléma nincs, és a jelenlegi blokkok a 2030-as évek közepéig biztosan működnek. És ha az emberek úgy döntenek, hogy legyen atomerőmű, hát legyen: de csak akkor, ha mindenki számára világos, milyen nemzetbiztonsági és gazdaságpolitikai kockázatokat rejt ez.
Orosz hitelpórázon
Az, hogy mintegy 5-6 ezermilliárd forintot kell törleszteni – az orosz hitel és kamatai –: érdemi nemzetbiztonsági kockázatot jelent. (Arról nem beszélve, hogy évi mintegy 260 milliárd forinttal terheli meg a büdzsét, így értelemszerűen kevesebb jut többek között egészségre és oktatásra.) És ebben az összegben nincs benne az erőmű működtetésére estlegesen költendő pluszpénz. „Ez a beruházás nem villamos energetikai, hanem gazdaság- és biztonságpolitikai kérdés, emellett a megtérülés kockázatai miatt egy újabb eladósodás felé löki Magyarországot. Mivel a szerződés titkos, mi történik, ha a magyar fél nem fizet? Milyen kötbért kell pluszban törlesztenie? Szélsőséges esetben kinek a tulajdonába kerül az erőmű?” – sorolja kétségeit Tóth Bertalan.
Ár nem számít
Arról nem beszélve, hogy a gazdasági függőség igencsak drága lesz: 2017–18-ra az áramtőzsdén egy megawattórányi energia ma 24-25 euróért kapható. A kormányzat azt ígéri: ez az erőmű ezt a mennyiséget 55 euróért állítja majd elő. A kritikusok már 70 euróval kalkulálnak. Ám a jelek szerint a kormány csöppet sem árérzékeny, legalábbis, ha a lakosság zsebéről van szó. Ezt mutatja még a rezsicsökkentés is. A 2010-es 115 forintos köbméterenkénti gázárat a kabinet 2012-re 136 forintra emelte, majd három lépcsőben – a beszerzési költségek csökkentésével – mérsékelte 101 forintra. Azaz a szocialista kormányok alatt érvényes tarifához képest nem egészen 14 százalékkal kurtította az árat. És egységesen, azaz a medencét és villát fűtő jómódúak, akik az átlagfogyasztás három-négyszeresét elégették, sokkal többet spóroltak, mint azok, akik épphogy ki tudták fűteni otthonaikat.
Azóta azonban a kőolaj és földgáz importárak 50-60 százalékkal csökkentek, a lakosság mégis ugyanazt a magasan tartott tarifát fizeti, mint 2014-ben. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen arányban lehetne mérsékelni a tarifát, hiszen a gázár több tételből áll össze: a beszerzésen kívül tartalmazza például a hálózat-karbantartási, -használati költségeit.) A beszerzési költségek csökkenésével a Magyar Földgázkereskedő Zrt. 2016-ban 50,9 milliárd forint pluszbevételre tett szert a lakossági célú gáz értékesítéséből – mivel azt a kormány által mesterségesen magasan tartott hatósági áron adhatta el. Ezt a summát Tóth Bertalan szerint rezsicsökkentésre lehetne fordítani.
Úsznak a tartozásban
Az MSZP-s frakcióvezető a „visszaforgatásnál” a társadalmi igazságosság szempontját érvényesítené: kapják sokkal olcsóbban az energiát az átlagfogyasztású, vagy annál kisebb fogyasztással rendelkező családok. Ez hatásában azt is jelentené, hogy az átlagfogyasztás felett mindenki azonos összegű megtakarítást érne el, és igazságosabb megoldás lenne annál, mint mikor minél többet fogyaszt valaki, annál több kedvezményt élvez. A törvényjavaslat szerint mindenki 32 százalékkal olcsóbban kapná évente az első 1200 m3 gázt (átlagfogyasztás) – ez háztartásonként évi több tízezer forint megtakarítást jelent. Amire égető szükség is van, hiszen több mint 1,8 millió ember halmozott fel durva díjhátralékot, amelynek összege együttesen majdnem 62 milliárd forintra rúg (lásd táblázatainkat).
Díjhátralékos fogyasztók száma
2009–2016 (ezer fő)
Összes díjhátralék összege
2009–2016 (M Ft)
42000
forintot spórolhat egy „átlagos gázfogyasztó” háztartás, ha elfogadja az Országgyűlés Tóth Bertalan MSZP-s frakcióvezető javaslatát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!