A bűnözés tíz éve stagnál Magyarországon – nyilatkozta lapunknak adott interjújában dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa, pedig a lakossághoz képest nálunk magasabb a rendőrök száma, mint Európában.
– Hogy fest ma a magyar bűnözési térkép?
– A Duna választóvonal: attól nyugatra a vagyon elleni, keletre pedig az erőszakos bűnözés jellemzőbb. Nem véletlenül: a szegényebb vidékeken a gyakori, indulatos konfliktusok miatt több az erőszak, míg a gazdagabb térségekben az eltulajdonítható nagyobb értékek miatt több az alkalom is a vagyon elleni bűnözésre, így ott az jellemzőbb. Az pedig már a magas útiköltség miatt is ritka, hogy valaki a szegényebb keleti szegletből menjen lopni Nyugat-Magyarországra. A könnyen elemelhető mobiltelefonok, i-podok korát éljük; a technikai fejlődés is növeli a vagyon elleni bűnözést ott, ahol ilyenekből sokaknál, sok van.
– Mennyire szoros a kapcsolat az elszegényedés és a bűnözés között?
– Közvetett az összefüggés: aki elszegényedik, az rosszul integrálódik a társdalomba. Elveszti a közösségi kapcsolatait, a szélre sodródik, s nincs sem közösségi, sem anyagi, sem morális erő, ami visszatartaná a bűnözéstől. A jobb társadalmi helyzetűek azért is követnek el ritkábban ilyesmit, mert jóval többet veszíthetnek: megbecsülést, állást, kapcsolatokat. Az ismertté vált bűnelkövetők döntő többsége a világon mindenütt rossz társadalmi helyzetű: jellemzően olyan fiatal férfi, aki nagy családban, zsúfolt lakáskörülmények között él, alacsony az iskolai végzettsége, a munka- és a jövedelmi viszonyai is elégtelenek. Nekik lehetőségük sincs, hogy a lopásnál, rablásnál nagyságrendekkel nagyobb károkat okozó, úgynevezett fehérgalléros bűncselekményeket – mondjuk milliárdos bankcsődcsalást – kövessenek el. A laikusok mégis inkább a rossz helyzetű bűnözőket ítélik el, hiszen azt közvetlenül érzik, ha megkárosítják őket, míg az áfacsalás következménye áttételes az emelkedő árakon, adókon keresztül.
– Miként védekezik a lakosság a terjedő bűnözés ellen? És milyen sikerrel?
– Egyénileg zárral, lakattal, ráccsal, a tehetősebbek hatalmas kerítésfalakkal, kamerákkal. A gárdisták behívását vagy azt, ha a vaskerítésbe áramot vezetnek, már többnek tartom a szimpla védekezésnél: ez szükségtelenül gerjeszti a társadalmi konfliktusokat. Arra pedig, hogy mi lenne a jó megoldás, tökéletes példa a jásziványiaké: ott a közösség védekezik. Nem is kell hozzá mindenkinek polgárőrré válnia: elég, ha a szomszédok megismerkednek és figyelnek egymásra.
– Az elmúlt húsz évben a statisztikai adatok szerint nőtt a bűncselekmények száma, a bűnfelderítés viszont stagnál. A belügyminiszter elrettentő stratégiát dolgozott ki a bűncselekmények számának visszaszorítására. Lehet ennek hatása?
– A rendszerváltás táján hirtelen megugrott a bűncselekmények száma, de a növekedés már a nyolcvanas évek második felében kezdődött. A bűnözés tíz éve stagnál, de a rendszerváltás előttihez képest így is kétszer-háromszor több bűncselekményt követnek el. Most valamivel jobban állunk, mint egy átlagos nyugat-európai ország. A büntetőjogi jogalkotási dömping azonban azt sugallja, mintha a bűnözés hullámai az egekig érnének, és a szabálysértések kezelésének szigorítása még ijesztőbbé teszi a dolgot.
– A társadalom igényli a szigort…
– Nem gerjeszteni kell a bűnözési félelmet, hanem tájékoztatni. Most ott tartunk az emberölésben, ahol a hetvenes években. A hazai erőszakos és életellenes bűncselekmények többsége nem nyereségvágyból, hanem triviális konfliktusokból kezdődik: két ember összevitatkozik a kocsmában, és az egyik leszúrja a másikat. Nem tudjuk megoldani a konfliktusainkat, ami egyszerűen siralmas. Komoly probléma a verbális erőszak, már a gyerekek között is.
– Miért nem teszünk ellene?
– Teszünk, csak rosszul. Mindig a legegyszerűbb megoldásokat választjuk ki: szigorítjuk a Büntető törvénykönyvet, még több rendőrt vezénylünk az utcára, meg még több kamerát szerelünk a lámpaoszlopokra. A lakossághoz képest nálunk már magasabb a magyar rendőrök létszáma, mint Nyugat-Európában. De az emberek biztonságát, biztonságérzetét nem így lehet növelni. Ha valahol sűrűn jár a rendőr, ha ott a kamera, akkor tolvajok odébb állnak, oda, ahol lazább az ellenőrzés: a bűnözés csak helyet változtat.
– Az ítéletek szigorúsága sem növeli a biztonságot?
– Felülről egy hihetetlenül leegyszerűsítő gondolkodásmód felé nyomják az embereket, nem akarnak bonyolult összefüggéseket a tudomásukra hozni. Pedig kellene, mert a bűnözés oksági rendszere bonyolult. Ha azt kérdezik, hogy mit érdemel egy gyilkos, mindenki rávágja, hogy kötelet. De ha azt kérdezzük, hogy mit érdemel az a kamasz fiú, aki leszúrta a nevelőapját, mert az tíz évig naponta verte az édesanyját, a testvérét, kint éjszakáztak a fagyban, és végül elszakadt nála a cérna, akkor senkinek eszébe sem jut a kötél. Minden eset egyedi. A politikusoknak is be kellene látniuk, különösképp azoknak, akik enyhének tartják a büntetéskiszabási gyakorlatot, hogy a bíró nem a törvényt, a bűnelkövetőt, hanem Nagy Józsit látja, aki ott áll előtte. És a körülmények értékelése már nem olyan egyszerű dolog.
– Pedig így is szépen telnek a börtönök.
– Igaz, csakhogy zömmel ugyanazokkal az elkövetőkkel. Mert a kezdő bűnözőkből profikat nevelő börtönegyetem helyett kellene a helyreállító igazságszolgáltatás: felkelteni a tettes felelősségérzetét, beláttatni az elkövetővel, hogy amit csinált, az helytelen, a megbotló fiatal jóváteheti, amit elkövetett, megtérítheti a másnak okozott kárt. Valamit azokkal is kezdeni kellene, akiknek nincs se végzettségük, se megélhetésük. Ha az elkövető olyan közegbe kerül, amelyik megtartja, figyel rá, akkor nem esik vissza többé. A börtönbüntetés meggyengíti a családi kapcsolatokat: kezdetben még sűrűn bejárnak az elítélthez, aztán elmaradoznak, végül már egyáltalán nem jönnek. Így nem lehet visszailleszkedni a társadalomba, egyedül nem lehet újrakezdeni egy életet, így aztán jön a következő bűncselekmény. Az emberi kapcsolatok óvnak leginkább a bűntől.
Leváltotta nemrég Polt Péter legfőbb ügyész az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóját, Virág Györgyöt, és helyettesét Kerezsi Klárát, akitől természetesen megkérdeztük az okokat. „Azt közölték, hogy ügyészség átszervezi az intézetet, s ezért vonták vissza a megbízásunkat. A várható szervezeti átalakítások ügyében az új igazgató, Vókó György professzor úr illetékes. Én többféle állásajánlatot is kaptam, közte azt is: maradhatok itt beosztott kutatóként. Kriminológus vagyok és kutató – ezt választottam” – mondta Kerezsi Klára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
