A bűnözés tíz éve stagnál Magyarországon – nyilatkozta lapunknak adott interjújában dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa, pedig a lakossághoz képest nálunk magasabb a rendőrök száma, mint Európában.
– Hogy fest ma a magyar bűnözési térkép?
– A Duna választóvonal: attól nyugatra a vagyon elleni, keletre pedig az erőszakos bűnözés jellemzőbb. Nem véletlenül: a szegényebb vidékeken a gyakori, indulatos konfliktusok miatt több az erőszak, míg a gazdagabb térségekben az eltulajdonítható nagyobb értékek miatt több az alkalom is a vagyon elleni bűnözésre, így ott az jellemzőbb. Az pedig már a magas útiköltség miatt is ritka, hogy valaki a szegényebb keleti szegletből menjen lopni Nyugat-Magyarországra. A könnyen elemelhető mobiltelefonok, i-podok korát éljük; a technikai fejlődés is növeli a vagyon elleni bűnözést ott, ahol ilyenekből sokaknál, sok van.
– Mennyire szoros a kapcsolat az elszegényedés és a bűnözés között?
– Közvetett az összefüggés: aki elszegényedik, az rosszul integrálódik a társdalomba. Elveszti a közösségi kapcsolatait, a szélre sodródik, s nincs sem közösségi, sem anyagi, sem morális erő, ami visszatartaná a bűnözéstől. A jobb társadalmi helyzetűek azért is követnek el ritkábban ilyesmit, mert jóval többet veszíthetnek: megbecsülést, állást, kapcsolatokat. Az ismertté vált bűnelkövetők döntő többsége a világon mindenütt rossz társadalmi helyzetű: jellemzően olyan fiatal férfi, aki nagy családban, zsúfolt lakáskörülmények között él, alacsony az iskolai végzettsége, a munka- és a jövedelmi viszonyai is elégtelenek. Nekik lehetőségük sincs, hogy a lopásnál, rablásnál nagyságrendekkel nagyobb károkat okozó, úgynevezett fehérgalléros bűncselekményeket – mondjuk milliárdos bankcsődcsalást – kövessenek el. A laikusok mégis inkább a rossz helyzetű bűnözőket ítélik el, hiszen azt közvetlenül érzik, ha megkárosítják őket, míg az áfacsalás következménye áttételes az emelkedő árakon, adókon keresztül.
– Miként védekezik a lakosság a terjedő bűnözés ellen? És milyen sikerrel?
– Egyénileg zárral, lakattal, ráccsal, a tehetősebbek hatalmas kerítésfalakkal, kamerákkal. A gárdisták behívását vagy azt, ha a vaskerítésbe áramot vezetnek, már többnek tartom a szimpla védekezésnél: ez szükségtelenül gerjeszti a társadalmi konfliktusokat. Arra pedig, hogy mi lenne a jó megoldás, tökéletes példa a jásziványiaké: ott a közösség védekezik. Nem is kell hozzá mindenkinek polgárőrré válnia: elég, ha a szomszédok megismerkednek és figyelnek egymásra.
– Az elmúlt húsz évben a statisztikai adatok szerint nőtt a bűncselekmények száma, a bűnfelderítés viszont stagnál. A belügyminiszter elrettentő stratégiát dolgozott ki a bűncselekmények számának visszaszorítására. Lehet ennek hatása?
– A rendszerváltás táján hirtelen megugrott a bűncselekmények száma, de a növekedés már a nyolcvanas évek második felében kezdődött. A bűnözés tíz éve stagnál, de a rendszerváltás előttihez képest így is kétszer-háromszor több bűncselekményt követnek el. Most valamivel jobban állunk, mint egy átlagos nyugat-európai ország. A büntetőjogi jogalkotási dömping azonban azt sugallja, mintha a bűnözés hullámai az egekig érnének, és a szabálysértések kezelésének szigorítása még ijesztőbbé teszi a dolgot.
– A társadalom igényli a szigort…
– Nem gerjeszteni kell a bűnözési félelmet, hanem tájékoztatni. Most ott tartunk az emberölésben, ahol a hetvenes években. A hazai erőszakos és életellenes bűncselekmények többsége nem nyereségvágyból, hanem triviális konfliktusokból kezdődik: két ember összevitatkozik a kocsmában, és az egyik leszúrja a másikat. Nem tudjuk megoldani a konfliktusainkat, ami egyszerűen siralmas. Komoly probléma a verbális erőszak, már a gyerekek között is.
– Miért nem teszünk ellene?
– Teszünk, csak rosszul. Mindig a legegyszerűbb megoldásokat választjuk ki: szigorítjuk a Büntető törvénykönyvet, még több rendőrt vezénylünk az utcára, meg még több kamerát szerelünk a lámpaoszlopokra. A lakossághoz képest nálunk már magasabb a magyar rendőrök létszáma, mint Nyugat-Európában. De az emberek biztonságát, biztonságérzetét nem így lehet növelni. Ha valahol sűrűn jár a rendőr, ha ott a kamera, akkor tolvajok odébb állnak, oda, ahol lazább az ellenőrzés: a bűnözés csak helyet változtat.
– Az ítéletek szigorúsága sem növeli a biztonságot?
– Felülről egy hihetetlenül leegyszerűsítő gondolkodásmód felé nyomják az embereket, nem akarnak bonyolult összefüggéseket a tudomásukra hozni. Pedig kellene, mert a bűnözés oksági rendszere bonyolult. Ha azt kérdezik, hogy mit érdemel egy gyilkos, mindenki rávágja, hogy kötelet. De ha azt kérdezzük, hogy mit érdemel az a kamasz fiú, aki leszúrta a nevelőapját, mert az tíz évig naponta verte az édesanyját, a testvérét, kint éjszakáztak a fagyban, és végül elszakadt nála a cérna, akkor senkinek eszébe sem jut a kötél. Minden eset egyedi. A politikusoknak is be kellene látniuk, különösképp azoknak, akik enyhének tartják a büntetéskiszabási gyakorlatot, hogy a bíró nem a törvényt, a bűnelkövetőt, hanem Nagy Józsit látja, aki ott áll előtte. És a körülmények értékelése már nem olyan egyszerű dolog.
– Pedig így is szépen telnek a börtönök.
– Igaz, csakhogy zömmel ugyanazokkal az elkövetőkkel. Mert a kezdő bűnözőkből profikat nevelő börtönegyetem helyett kellene a helyreállító igazságszolgáltatás: felkelteni a tettes felelősségérzetét, beláttatni az elkövetővel, hogy amit csinált, az helytelen, a megbotló fiatal jóváteheti, amit elkövetett, megtérítheti a másnak okozott kárt. Valamit azokkal is kezdeni kellene, akiknek nincs se végzettségük, se megélhetésük. Ha az elkövető olyan közegbe kerül, amelyik megtartja, figyel rá, akkor nem esik vissza többé. A börtönbüntetés meggyengíti a családi kapcsolatokat: kezdetben még sűrűn bejárnak az elítélthez, aztán elmaradoznak, végül már egyáltalán nem jönnek. Így nem lehet visszailleszkedni a társadalomba, egyedül nem lehet újrakezdeni egy életet, így aztán jön a következő bűncselekmény. Az emberi kapcsolatok óvnak leginkább a bűntől.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
Leváltotta nemrég Polt Péter legfőbb ügyész az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóját, Virág Györgyöt, és helyettesét Kerezsi Klárát, akitől természetesen megkérdeztük az okokat. „Azt közölték, hogy ügyészség átszervezi az intézetet, s ezért vonták vissza a megbízásunkat. A várható szervezeti átalakítások ügyében az új igazgató, Vókó György professzor úr illetékes. Én többféle állásajánlatot is kaptam, közte azt is: maradhatok itt beosztott kutatóként. Kriminológus vagyok és kutató – ezt választottam” – mondta Kerezsi Klára.
