Nem volt eddig olyan kormány, amelyik ne akarta volna csökkenteni a hivatalok számát és egyszerűsíteni az ügyintézést. A gyakorlat azonban azt mutatja: ez (is) olyan dolog, amibe mindenkinek beletörik a bicskája.

Lehetne jobban?

Két vitás fél, egy elírt név és egy késői zárolás – mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy egy hagyatéki tárgyalás végén az örökös egy kifosztott lakás, egy fél autó és némi jelzálog „boldog” tulajdonosa legyen.

„És akkor arról még nem beszéltünk, hogy hányszor kellett megjelenni a közjegyzőnél, ahol több mint 100 ezer forintot hagytam ott, kisebb-nagyobb tételekben. Meg az idegőrlő várakozásról, a 30 napos fellebbezési határidőkről, a pótvégzésekről, amik közt tényleg volt olyan, amit csak azért kellett beadnunk, mert a közjegyző elírta a nevem egy darab papíron. És bár a közjegyző zárolta a lakást, de maga a zárolás csak két héttel később történt meg, ezalatt az idő alatt a kulccsal rendelkező volt élettárs pont kipakolta az egészet és minden értéket elvitt belőle” – meséli a panaszos örökös.

Csaknem másfél évbe telt, mire a valóban elég zűrös ügyet sikerült lezárni. És utána következett még az összes szolgáltatónál a név átíratása – mindenhol személyesen kellett megjelenni, fizetni a másfél éves díjhátralékokat, késedelmi kamatokkal, visszakapcsolási díjakkal, egyebekkel.

Ez a procedúra szintén hónapokig tartott. És bár ez egy bonyolult eset, de nagyjából jól mutatja a rendszer hiányosságait. Túl sok helyre kell személyesen bemenni, túl sokat kell várakozni, és (talán ez bosszantja az embert a legjobban) túl sokszor kell eljárási díjat fizetni. Jobb lenne erre előre felkészülni?

A hivatalok nagy része egyáltalán nem közli, pontosan mit is várnak tőlünk. És ha mégis, akkor sem biztos, hogy megértjük, mit is akarnak.

Nyelvi akadályok

„Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a pótlékmegállapítás során – jogszabályi előírás alapján – a késedelmi pótlék alapját csökkentettük az esedékesség időpontjában más adóval kapcsolatban fennálló túlfizetés összegével (nettó pótlékszámítás).”

Ha bárkinek bármi kétsége lenne afelől, hogy a NAV-val levelezni őrjítő foglalatosság, talán a fenti példa rávilágít a lényegre. A bürokrácia nyelve ugyanis szigorúan zárt világ, amelyben szakkifejezések és többsoros, összetett mondatok zavarják össze az embert. Az ilyen típusú problémák könnyen megoldhatóak lennének, ha a hivatalokban a leveleket szakértők segítségével „lefordítanák” hétköznapi magyar nyelvre is – vagyis legalább lábjegyzetben segítenék az ügyfeleket a terminus technicusok (szakkifejezések) megértésében. Akkor talán nem rándulna görcsbe minden egyes NAV-levél kézbesítésekor a gyomrunk: mi tartozunk nekik vagy ők tartoznak nekünk?

Az államra utalva

„Az egész magyar bürokrácia, államapparátus a gyanakvásra, a sikeresség elgáncsolására, a megregulázásra és a megfélemlítésre van fölépítve”
– Lázár János, 2015. március 12.

A magyar polgár nem igazán bízik meg az államapparátusban, talán nem véletlenül. Pedig a bürokrácia elválaszthatatlan része a demokráciának. Csak nem mindegy, milyen minőségű. Sok feltétele van annak, hogy a bürokrácia valóban a polgárt szolgálja. Az első és legfontosabb talán ez: transzparencia, azaz átláthatóság. „Ahhoz, hogy a polgárok javát szolgálja, az intézményeknek és a hivataloknak átláthatóan kell működniük.

Ebben Magyarország jelenleg nagyon rosszul teljesít – elég csak megnézni a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) legújabb jelentését, amelyben hazánk a tavalyi 60. után az idén 140 ország közül a 63. helyen végzett a versenyképességi listán. Egészen elszomorító, hogy a szabályozási terheket illetően Magyarország a világ országai közül a 128. helyen áll, a kormánypolitika átláthatósága tekintetében pedig a 119. helyet foglalja el, míg a kormánytisztviselők kivételezése vonatkozásában a 128. pozícióra csúszott le. Mindez számszerűen is mutatja, hogy a túlterebélyesedett magyar állam nem képes elhárítani a korrupciót” – magyarázza Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. A közgazdász úgy véli, a mostani rendszerben különösen erős az államtól való függőség. „A jelenlegi kormány hangsúlyozza, hogy szinte mindentől meg tudja védeni a polgárait, s ezzel olyan magatartásmintát sulykol, hogy érdemes magunkat kiszolgáltatni az államnak. Olyan államkapitalista rendszer van születőben, ahol a kormány az embereknek közvetett vagy közvetlen függést ajánl, miközben több területen gátolja a piaci versenyt és az érdemalapú társadalom kialakulását. Ahol nagy a bürokrácia, ott nagy a kísértés a korrupcióra. Az átláthatóság alapfeltétele lenne a versenyképesebb gazdaság kialakulásának” – véli Martin József Péter.

Nekifutnak, megint

Egy közbeszerzési pályázat megírásához ma mindenhova személyesen kell elmenni és kikérni a megfelelő papírokat, majd azokat sok kiírás esetében két példányban fénymásolni és elektronikus formában is elküldeni a megfelelő hatóságokhoz. Miért kell egy pályázónak rohangálnia a saját adataiért? Miért nem tudják azt a hivatalok egymással megosztani? Ezek felesleges körök, időt, energiát, pénzt emésztenek fel.

Hogy mit kínál Lázár, azt nehéz átlátni. Hogy eddig milyen eredményei voltak a kormány korábbi, bürokráciacsökkentő kísérleteinek, az viszont beszédes: mert miközben 2010 óta nőtt a bürokraták száma, az intézményrendszer pedig többek közt épp emiatt sok szempontból átláthatatlanná vált, tavaly év végéig 228 eljárásban csökkentek a lakosság adminisztratív terhei, a vállalkozók ügyintézésével kapcsolatban pedig 96 intézkedést hajtottak végre december végéig – legalábbis a kormány saját elszámolása szerint. Van, akinek feltűnt?

Pedig megvolt ennek is a maga útja. 2009-ben nálunk is készült egy felmérés az EU ajánlása alapján, ennek segítségével pontosan meg lehet mondani, mely jogszabályi előírások rónak túlzott terhet a vállalatokra és milyen adminisztrációs kötelezettségeket lehetne kitörölni a rendszerből. Ez a felmérés azt találta, hogy Magyarországon indokolatlanul magas az adminisztrációs teher, a GDP körülbelül 6,8-7 százaléka.

Vagyis nemzeti szinten többet költünk adminisztratív ügyekre és kötelezettségek teljesítésére, mint az egészségügyre vagy a közoktatásra. És ez a szám azóta növekedett, mostanra az OECD adatai alapján a GDP 9 százaléka (vagyis tavaly 2600 milliárd forint) megy az állam működési kiadásaira.

Hogy ez tarthatatlan, azt a kormány is felismerte, neki is veselkedett már egyszer a racionalizálásnak. 2010-ben született egy program, a Széll Kálmán Terv 1. része, ami a fentebb említett, 2009. évi felmérés alapján kezdte meg a bürokrácia csökkentését.

„Ebben voltak jó elképzelések. Csak az az egy probléma van, hogy bár tavaly áprilisban a Nemzetgazdasági Minisztérium jelezte, véget ért a Széll Kálmán Terv első fejezete, és óriási eredményeket értek el, 500 milliárd forintot spóroltak. A mai napig nem tudjuk pontosan, hogy a kormány intézkedési tervében megjelenő vállalások közül hány valósult meg, milyen formában, és pontosan mennyivel is csökkentették a számszerűsített (forintköltségekbe átszámolt) bürokratikus terheket. Ilyen elemzéseket ugyanis már nem mutatott fel a kormány” – figyelmeztet Reszkető Petra, a Budapest Intézet kutatója.

Márpedig hatékony bürokráciacsökkentő programot csak így lehet végigvinni: megfelelő előzetes hatásvizsgálatok elvégzésével, évenkénti és nyilvánosan jelentésekkel arról, hogyan is áll a terv, és egy erős, központi akarattal, ami még akkor is végigviszi a programot, ha számos minisztérium vagy hatóság ellenállásába ütközik.

„Ebből a szempontból most bizakodó vagyok, hiszen Lázár János a Miniszterelnökség élén lehet ilyen erős akarat. Korábban az volt a gond, hogy gazdasági és a közigazgatási minisztériumok a velük egy szinten lévő többi minisztériummal szemben nem tudták érvényesíteni a központi vállalásokat. Talán erre most több lehetőség lesz. A másik, ami viszont fontos lenne: nem kell mindent egyszerre, több száz vállalással végigvinni. A korábbi bürokráciacsökkentő programok is itt buktak el. Nem volt olyan, ami ne 100 intézkedés fölötti tömegben akart volna azonnal mindenen változtatni. Aztán hogy ezekből mit tudtak megvalósítani meg mit nem, mi volt hatékony és mi nem, sosem tudtuk meg. Ne legyen 100 intézkedés, legyen csak 10. De akkor azokhoz ragaszkodjanak, és vigyék is végig őket” – véli a szakértő.

Mitől ilyen bonyolult?

A kormányablakok rendkívül hasznosak – már ha az ember pontosan tudja, hogy mit akar csinálni, arra a tevékenységre milyen szabályok érvényesek, és milyen ügytípus alá sorolják őket. Csak egy példa: amennyiben Ön „Lakáscélú állami támogatás-visszafizetési kötelezettségének felfüggesztését” szeretné kérni, az ügycsoport, amiben ezt a menüpontot megtalálja, a „Természet és épített környezet” fejléc alatt található. Ha szeretne, tehet bejelentést és panaszt is a rendőrségnél és a NAV-nál is, csak nehogy összekeverje a kettőt. De arra jobb, ha felkészül, hogy ezt Budapest 8 kerületén, Pest megyén és Hajdú-Bihar megyén kívül máshol nem teheti meg úgy, hogy előzetes időpontot foglal az interneten. Ha netán Baranya megyében szeretne a Pécsváradi Járási Hivatalban állatkiállítási engedélyt kérni, ne keseredjen el, de a „súlyos hiba történt” feliratot fogja látni. Inkább telefonáljon. Vagy menjen be személyesen.

„A modern közigazgatásban van egyfajta túlbiztosítási törekvés, hogy minden olyan esetet lefedjen az állam, ami gondot okozhat” – véli Draskovics Tibor. A kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős egykori tárca nélküli miniszter szerint ennek is megvan a maga értelme.

„A West Balkán-tragédia világít rá jól a helyzetre. Nem sokkal korábban változott a rendszer, és ahelyett, hogy a hatóságok vizsgálták volna, hogy egy-egy vendéglátó-, szórakozóhely megfelel-e az előírásoknak, a tulajdonosnak kellett nyilatkoznia arról, hogy minden a megadott szabályok szerint van-e. Ez meggyorsította az ügymenetet – de visszaélésekre is lehetőséget teremtett, aminek tragikus következménye lett. Ha valami baj van, sokan vélik úgy, hogy ha a hagyományos »mindenhez engedély kell, az állam mindent ellenőrizzen«-elv érvényesült volna, akkor nem történik baj. Pedig dehogynem. Tehát egyszerre akarunk egyszerűbb szabályt és erős, bár formális állami kontrollt. Ezek együtt nem mennek” – mondja a volt miniszter.

Hogyan lehet egy lassú és bonyolult rendszert egyszerre gyorsítani és egyszerűsíteni? Adná magát a válasz: informatikai fejlesztéssel.

„Még mindig papíralapon gondolkodunk. Ha nem a legközelebbi hivatalba gyalogolnánk be, hanem elektronikusan intéznénk az ügyek többségét, sokkal egyszerűbb és hatékonyabb lenne az ügyintézés. Csakhogy a magyar társadalomban van egyfajta bizalmatlanság az Ügyfélkapu iránt. Ezen viszont legfeljebb akkor lehetne változtatni, ha úgymond lenyomnánk az emberek torkán az elektronikus ügyintézést” – magyarázza Draskovics Tibor.

A harmadik fontos változás az lenne, ha az állam venne egy nagy levegőt, és nem egyes ügyek bizonyos pontjait rendszabályozná meg, hanem folyamatokat vizsgálna.

„Meg kell nézni, hogy egy ügy folyamán hány felesleges megálló van, és ezeket kell kiiktatni. Így tettünk a Gyurcsány-kormány idején, sikerült is bevezetni a 60 perces cégbejegyzést” – összegez a volt miniszter.

A magyar közigazgatási eljárások menete még a Bach-korszakban jött létre, azóta legfeljebb toldozzák-foltozzák a jogszabályokat. Így nem csoda, hogy néha összeakad a rendszer. A bürokráciacsökkentést az alapoktól kell kezdeni. Erre tett kísérletet Kósa Lajos, akit épp egy évvel ezelőtt állítottak rá a feladatra: nyálazza át az összes eljárást, jogszabályt és végrehajtási utasítást, és szűrje ki a feleslegeseket. Hogy haladt-e vele, nem tudni, mert egy szót sem szólt eltörölt jogszabályokról… viszont kinevezték a Fidesz frakcióvezetőjének.

Ha Kósa körmére rá is égett a feladat, Lázár János most nagyon elszántnak látszik. A kormány egyetlen önálló politikai arcéllel rendelkező tagja mintha afféle személyes politikai programjának tekintené a bürokráciacsökkentés ügyét. Össze is gyúrt egy salátatörvényt, 110 ponton módosíttatná a szabályokat a parlamenttel. A tervek szerint megszűnnének eljárási díjak, egyszerűsödnének az adóeljárások, gyorsulna az ügyintézés.

Három évet adott magának Lázár a program végrehajtására, pont ennyi idő van hátra a választásokig. Már csak az a kérdés, ezek közül mi fog megvalósulni. Mert emlékeznek még a plebejus kormányzás szlogenre? És arra, hogy egy söralátét méretű papír elegendő lesz az adóbevalláshoz?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!