Rosszul cseng Magyarország neve - aki járt felénk, abból Calais-ban is előtörnek az emlékek.
"Dzsungelharc a La Manche partján" címmel közöltük a friss Vasárnapi Hírekben munkatársaink képes riportját a Calais-nál kiépült menekülttáborból.
Szűcs Ágnes és fotóriporterünk, Németh András Péter a La Manche túloldára átjutni próbáló ezrek közé látogatott el - riportjukból kiderül, hogy a Nyugat-Európába özönlő emberek között könnyű olyat találni, akinek sokat mond Magyarország neve.
A nagy riport bevezetője szerint:
„Terv nincs. Csak cél. London” – mondja fura félmosollyal. Száz méterre villódznak a rendőrautók lámpái.
A szürkületben még látszik az elszánt tekintete. Olyan ez a Calais-ban összegyűlt menekültek számára, mint valami
vallás. Magától értetődő, természetes. Bármi áron el kell jutni Nagy-Britanniába. És pont. A város határában százak
várják, hogy a rendőrök megunják a kergetőzést, és ők elgyalogolhassanak a La Manche alatt húzódó vasúti alagút
kapujához, átmásszanak a kerítésen, és végül felugorjanak egy kamionra. Minden este hattól másnap reggel hatig.
Hónapokon át.
A teljes riport az augusztus 8-i Vasárnapi Hírekben olvasható.
Ajánlónkban egy-két Magyarországra vonatkozó beszélgetést idézünk.
Mussza, aki négy éve indult el Eritreából. Két évet töltött Görögországban, ahol megtanult programozni. Onnan a Balkánon át, Magyarországot érintve érkezett meg körülbelül hat hónap alatt Calais-ba.
A szudáni Hasszan így kiáltott fel, amikor munkatársaink elmondták, honnan jöttek:
„Magyarok vagytok? Jaj, ne! Alig értem az országotokba, máris bilincsbe vertetek!” "Azért behív a sátorba. Percekig gondolkozik, de nem jut eszébe a település, ahol az őt és húsz társát szállító furgont a rendőrök megállították néhány kilométerre a szerb határtól. „A rendőrök megvertek és mocskos négernek neveztek – el is játssza, ahogy ütötték a vállát. – Aztán visszazsuppoltak Szerbiába. Horvátországnak mentem. Onnan Szlovénia, Olaszország, Franciaország.” Közben elkészül a vacsora. Nekünk, a vendégeknek szednek először a bográcsból. Cukros tejben főzött apró tészta."... Búcsúzóul Hasszan még megkérdezi: „Magyarországon mindenki utálja a feketéket?”
"Magyarországról az a három szír férfi sem tud jót mondani, akik a rendelőintézet előtti téren cigarettáznak. A szószóló egy kerek arcú, borostás srác, baseballsapkában, kapucnis felsőben. Nagyon vagány. A nevét nem árulja el, és fényképet sem lehet készíteni róla."
(...)
Egyik barátja "kicsit köpcös. Összehúzza fekete gombszemeit, annyira figyel, hogy megértse a társalgást. A Gombszemű ügyintézőként dolgozott egy szállítmányozási vállalattal, gyümölcsöket exportáltak-importáltak. Kitűnően tud görögül. A balkáni útvonalon jött. Magyarországon letartóztatták. A Vagány egyszer csak elröhögi magát: „Igaz, hogy ha a Gombszeműtől nálatok ujjlenyomatot vettek, akkor hiába megy Angliába, a magyar kormány visszakéri?” Igaz. „De a kormányotok utálja a menekülteket. Akkor minek?” Az uniós jog kötelezi. A Vagány remekül szórakozik, mert ő persze úgy jött át az országon, mint kés a vajon. Az a fajta."
A "Dzsungelharc a La Manche partján" című riport Németh András Péter fotóival az augusztus 8-i VH-ban olvasható.
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és a nyitva tartó árusoknál vasárnap is megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
