Újra megnyíltak a száz vagy a még annál is élemedettebb korú fővárosi házak kapui a hétvégén a BUDAPEST 100 rendezvényén, hogy ezúttal rajtuk keresztül – nem ott lakókként – rakpartok közeli történetekbe, egykor volt életekbe és pikáns anekdotákba csöppenhessünk Pesten és Budán.

 
 
 

Ott van mindjárt a Batthyány tér (anno Bomben Platz) 4-es számú háza – rokokó csipkékkel díszített homlokzatán évtizedeken át az Antikvitás – Optikus – Casanova fényreklámtrió ékeskedett, ám mostanság a kalligrafikus betűkből már csak egy piros Virág felirat maradt. Hajdanában, valamikor a 18. század elején a híres Fehér Kereszt vendégfogadó üzemelt benne, melyet a Tirolból Budára települő Falk család bizonyos Hochenreüther János György kőművestől örökölt. A Fehér Kereszt Buda egyik legkedveltebb vendéglátóhelye volt, innen indultak a Bécsbe tartó postakocsik, és itt tartották az első budai színielőadásokat is az 1760-as évek végén. Ezek főként rögtönzött, alkalmi darabok voltak, részben gyermekszereplőkkel, részben marionettbábukkal. Farsangi időszakban rendszeresen álarcosbálok helyszínéül szolgált, melyek bevételét ugyan megcsapolta az állam a szegénygondozók részére beszedett adókkal, de a táncmulatságok még így is jól jövedelmeztek Falk Ferenc József számára. 1810 és 1812 között még a budai lottóhúzásokat is itt rendezték meg. A Falk fi egyébként igen tekintélyes vagyonra tett szert élete során: ő bérelte például 1767-től a Pestet és Budát összekötő hajóhidat, ahol olyan vámot szedett, hogy mindkét város, de még a vármegye is panaszt tett miatta a Királyi Kamaránál. A hídvám kocsisoknak 12 krajcárba, gyalogosoknak 4 krajcárba került, nemesember és katona viszont nem fizetett. A pár perc alatt szétbontható építménynek, melynek közepén Nepomuki Szent János aranyozott szobra állt, csodájára jártak a világ, de legalábbis Európa minden tájáról. Falk Ferenc József bármibe is kezdett, megadta a módját – ad hoc nagyvonalúságáról legendák zengenek. Amikor például II. József osztrák császár és magyar király már második alkalommal tette tiszteletét a fogadóban, a könnyekig hatódott tulajdonos, utódja nem lévén, végrendeletében négyszázezer forintos vagyonából százezret a királyra, ötvenezret a királynéra, újabb ötvenezret pedig a napóleoni háborúkban megrokkant katonákra hagyományozott.

A fogadó illusztris vendégeiről egyébiránt több mendemonda is kering. Az egyik szerint itt tartotta titkos szerelmi légyottjait Mária Terézia és Grassalkovits Antal herceg, egy másik történet pedig Giacomo Casanova budai szálláshelyének mondja az épületet. Amikor a kalandor 1782-ben megszökött az inkvizíció velencei börtönéből – útban a mai Csehország felé –, Budán állt meg, hogy a rabságban szerzett betegségeit, leginkább köszvényét, a budai hévizekkel gyógyítsa. Egyes vélekedések szerint épp a Fehér Kereszt fogadóban szállt meg, majd távozásakor megszöktette a fogadós leányát, ám annak vőlegénye utolérte őket, és alaposan helybenhagyta az idős csábítót.

A ház földszintjén 1965-ben megnyílt Casanova bárban napjainkig emléktábla hirdeti, hogy „Korabeli feljegyzések és szájhagyományok szerint a vendégfogadót neves személyek is látogatták, többek közt II. József császár, József nádor, valamint a roccoco kor legendás alakja, Giovanni Jacopo Casanova”. A Casanova- anekdotát már akkor sem vitathatja el senki az épülettől, ha a történetre maga a rokokó szívtipró is másként emlékszik: szerinte, amikor Budán járt, akkor a tabáni Hadnagy utcában, a Rác fürdő vendéglősénél, Kosztjics Péternél szállt meg, és az ő lányát, Szávát szöktette meg. Messze azonban nem jutottak, mert egy csapat legény már a Gellért-hegy oldalában elkapta Casanovát és szinte agyonverte…

Az épületet Falk Ferenc József hagyatékának árverésén, 1816. január 16-án 52 600 forintért vásárolta meg Diestinger József budai ácsmester és neje, Wichstl Erzsébet – körülbelül ekkorra tehető a fogadó lakóházzá válása. Az 1838-as, majd az 1876-os árvíz idején – korabeli fényképek tanúsága szerint – az épület udvarán csónakáztak a lakók. 1839-ben az ingatlan 55 000 forintért Jakobsohn Károly ácsmester tulajdonába került. A később csődbement ácsmestertől a házat 1852-ben Fischer Jakab bőrgyáros, Víziváros egyik legtekintélyesebb és legvagyonosabb polgára vásárolta meg 22 775 konvenciós, vagy másképpen rajnai forintért. Fischer úr azonban nem sokáig élvezhette az ingatlant, mert 1855-ben elhunyt, egy özvegyet és négy gyermeket hagyva hátra, akik közül Sándor, akit édesanyja egy negyvennyolcas honvéddel neveltetett, neves irodalmár lett: műfordítóként németre fordította Az ember tragédiáját, és megírta Petőfi Sándor életrajzát németül és magyarul. Az állítólag igencsak beszédes Fischer Sándor 1888-ban hunyt el, a rossz nyelvek szerint nyelvrákban, de tragikus véget ért József nevű öccse is, aki belügyminisztériumi tisztviselő volt, és fiatalon öngyilkos lett. Nagyjából ekkor vált a sokak által irigyelt rokokó kúria elátkozott házzá.

A 20. század elején közel 80, többnyire mindenfajta komfortot nélkülöző, egyszobás lakással volt tele, melyek lakói szörnyűséges körülmények között tengették mindennapjaikat és ugyancsak hasonlóan szörnyűséges körülmények között vetettek véget tengődésüknek. 1910-ben Nánási Zsófia cselédlány megmérgezte magát, 1925-ben Bakos Jánosné napszámos levetette magát az emeletről, 1934-ben pedig Csádi Jenőné varrónő ivott heresóoldatot (rozsdafoltok tisztítására szolgáló sav) öngyilkossági szándékkal. 1935-ben Ábrahám Jenő pincér el akarta hagyni élettársát, Tóth Áronné mosónőt, aki ezt nem bírta elviselni, így amikor a férfi összecsomagolta holmiját, hogy elköltözzön, a nő maró hatású lúgkőoldatot öntött az arcába. És ha mindez nem lett volna elég, 1937-ben Kerepesky János festőművész egy az elvált feleségével való vitát követően a függőfolyosón, a lakók szeme láttára vágta fel az ereit egy borotvával.

A rontásra és az elátkozott hely szellemére fogta az 1908-tól itt működő Budai Közművelődési Kör is, hogy érdeklődés hiányában rendre elmaradtak, majd rövid időn belül meg is szűntek „Az erkölcs tartalma és jelentősége a mai társadalomban” című és típusú előadások. Mindennek fényében az, hogy pályája elején itt, az épület földszintjén a ’60-as években megnyílt Casanova bárban kezdett énekelni a király, akarom mondani, Zámbó Jimmy, már-már determinisztikusan sorsszerűnek tűnik. Vice versa.



 

A Budapet100 programja
http://budapest100.hu/


A Batthyány tér 4. számú épületben a BUDAPEST
100 hétvégéjén, 22-én, szombaton a Katona József Színház
színinövendékei idézik meg az elmúlt
250 viharos esztendőt, 23-án, vasárnap pedig
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola diákjai énekelnek
spirituálékat. Kamara formációban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!