Céklafőzelék a plafonon

– A közigazgatás nekem rettentő száraz tudománynak tűnik, de ön mintha már a bölcsőben tudta volna, hogy ott a helye. 

– A bölcsőben még nem, de a gimnáziumban már tudtam, hogy közigazgatással szeretnék foglalkozni, mert az iskolába menet az Egyetem téren mindennap elsétáltam az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara előtt, és nagyon vonzott. Szerintem az államigazgatás egyáltalán nem száraz. Az emberi események minden lényeges pontja – a születés, a párkapcsolat, a halál – hozzá kötődik, és a fejlődés iránya az, hogy egyre több emberi viszonylatot (adó, anyakönyv, lakcím-, föld-, gépkocsi-nyilvántartás, útlevél, vezetői és forgalmi engedély) szabályoz az államigazgatás. Persze a szabályok egy része túlbürokratizált politikai termék, más részük azonban fontos, mert az emberek konfliktusokba keverednek, tehát szükséges a szabályozás. 

– Amikor eljegyezte magát az államigazgatással, gondolta volna, hogy ez a terület idővel a politikai csatározás terepe lesz?

– 1977-ben kerültem a közigazgatásba, ami akkor már nem volt a politika játékszere. Évtizedekig a legrosszabb álmaimban sem jutott eszembe, hogy újra azzá válik. De, ahogy változott a környezet, változtam én is. Megtanultam kiállni, ellent mondani, következetesen képviselni elveket. 

– A rendszerváltáskor felső utasításra részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, ahol Tölgyessy Péter nemes egyszerűséggel „kormány közeli szakértőnek álcázott komenistának” nevezte. Utána tizenöt éven át vezető állásokat töltött be, pozíciót kapott a Horn-kormányban, az első Orbánkormányban, és Medgyessy Péter idején is. Most viszont nyolc éve ellenzékben van. Nem fáradt bele?

– Nem, de az illúzióimat elvesztettem. Ugyanakkor Károlyi Mihály óta tudjuk, hogy van hit illúzió nélkül. Egyébként azért nem fáradtam bele, mert a közélet annyira fontos eleme az életemnek, hogy nem akarok, nem is tudok belőle kiszállni. Én akkor is választási szakértő vagyok, ha ebben az értelemben leírtak. Tizenhat évig oktattam az ELTE-n, 2014-ben onnan is kirúgtak, egy fideszest tettek a helyemre. Ezt megsirattam… De folyton keresek olyan utakat, amelyek kifelé mutatnak, és értelmes elfoglaltságot nyújtanak, többek közt ezért tettem le a kirúgás után az európai szakácsvizsgát. Mindig szerettem főzni. Már kisgyerekkoromban sokat lebzseltem a konyhában, fölálltam a hokedlire, onnan figyeltem, mit csinál anyám. De otthon csak öt évig főztem, amíg az öcsém beteg volt. Akkor kezdtem el újra, amikor megszülettek a gyerekeink, mert úgy egyeztünk meg a feleségemmel, hogy az viszi a háztartást, akinek kisebb a jövedelme. Ő akkor a televízióban dolgozott filmvágóként három műszakban, és sokkal többet keresett, mint én. Az első bébiételem életre szóló élmény maradt. Céklafőzeléket csináltam csirkehússal, és amikor beleöntöttem a tűzforró pépet a cumisüvegbe, fölrobbant az üveg. Hiába meszeltük le többször, évekig nem tudtuk eltüntetni a céklát a plafonról.

– Ha tudott főzni, mihez kellett a szakácsvizsga? 

– Egyszer már majdnem szakács lettem. 1989-ben kaptam egy fülest, hogy veszélyben van a székem a Belügyminisztériumban. Még aznap jelentkeztem szakácstanulónak a Vendéglátóipari Szakiskolában. Az igazgató belenézett az irataimba, látta, hogy jogász a végzettségem, a belügy alkalmazásában állok – ezt nem tudta feldolgozni. Végül azzal rázott le, hogy túlkoros vagyok. Huszonöt évvel később ebben az iskolában képeztek ki. Korábban az én főzőtudományomban négy szál keveredett: sváb származású édesanyám mindent tejjel főzött, apám a Viharsarokban született, ahol a liszt, hagyma, zsír, pirospaprika szent négyese dukált, anyósom a francia konyha híve, a menyem pedig gasztroenterológus. Az iskolában sok újat tanultam a modern konyháról, a bablevesembe például nem teszek rántást, a megfőtt bab egy részét turmixolom, azzal sűrítem. A főzés roppant kreatív dolog, az asszonyok nagy része ért hozzá. Nálunk cirka húsz ételt főz a feleségem, a szakácskönyvemben egész fejezetet szenteltem az ő receptjeinek. Közel tízféle rakott krumpli szerepel az étlapon, a két alaptípus a legényes és a leányos. A  legényesbe füstölt kolbász kerül, a tejfölbe Erős Pistát keverek, a leányost kefirrel és rengeteg reszelt sajttal bolondítom meg. A többi rakott krumpli zöme az unokák kreációja, mert mindegyiknek sajátos igényei vannak. Flóra csak a tojás sárgáját eszi meg, Sára meg csak a fehérjét. Megesik, hogy egy nagyobb családi bulira nyolcfélét főzök, de szívesen teszem.

– Hivatalosan is szakácskodik vagy az oklevél csak hab a tortán? 

A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!