Modellek és celebek sora, s még Welsz Tamás is feltűnik a magyar „Dubai-perben”.
- A könnyű pénz és címlapfotózás ígéretével csábították a 18–25 év közötti lányokat.
- A prostitúció hazai társadalmi és jogi megítélésének példája a bíróságon.
Rosszkor volt rossz helyen – így védekezik Répás Lajos, a hazai szépségkirálynő-választás, a Miss Hungary egykori főszervezője, aki ellen 61 rendbeli kerítés és kitartottság vádjával zajlik büntetőeljárás. A számos hírességet felvonultató per koronatanúja az egy éve rejtélyes körülmények között elhunyt Welsz Tamás volt, ám a per nemcsak emiatt érdekes, hanem mert példája a prostitúció hazai jogi és társadalmi megítélésének.
„Szó szerint könyörögtek, hogy szerezzek nekik valami pénzesebb melót, én pedig szereztem. De ez nem volt sem rendszeres, sem nyilvános, sem pedig előre kialkudott tarifájú munka, így a prostitúció büntetőjogi kategóriája nem áll meg” – magyarázta a Vasárnapi Híreknek a Miss Hungary szépségversenyeket 1998-tól 2011-es letartóztatásáig szervező, közel tízezres névlistával büszkélkedő modellügynökséget is vezető Répás Lajos.
A szépségipari vállalkozó telefonbeszélgetéseit 2011 áprilisától hallgatta le a Nemzeti Nyomozó Iroda, majd kerítéssel és kitartottsággal gyanúsítva vették őrizetbe a szervezett bűnözés elleni nyomozók. Répás fél év előzetes letartóztatás után szembesült azzal, hogy Palácsik (a filmügyi kormánybiztossal kötött házassága után már Vajna) Tímea éppúgy szerepel a lehallgatottak sorában, mint a legfrissebb Miss Hungary, Kovács Kinga, illetve a bulvárlapokban gyakran szereplő Kustánczi Lia, az egykori valóságshow-szereplő Baukó Éva, a Playboy-modell Lévai Adrienn vagy a 15 perces hírnévre és az ezzel járó celeb státusra szert tevők közül „VV” Dóri és „Éden” Szandra.
„A vádiratban végül mindössze 70 beszélgetés szerepel, amelyből csak öt leiratát kaptuk meg” – említ egyet a furcsaságok közül a 63 éves vádlott, akinek ügye háromévnyi nyomozás és közel kétszáz tanúkihallgatás után tavaly ősszel került a bíróságra. Elmondása szerint valaki – akit az első két tárgyalási napon túljutott per miatt nem nevezett meg – feldobta őt a rendőröknek.
Könnyű pénz és fotózás
Répás úgy meséli történetét, hogy bár korábban sosem járt a Közel-Keleten, 2011 tavaszán több modelljével az Egyesült Arab Emírségekbe utazott, hogy részt vegyen egy exkluzív hoszteszkonferencián. Dubaiban találkozott – a pesti éjszakában túlélt fejlövése nyomán ismert – Kutasi Zoltánnal, aki ellen a Nemzeti Nyomozó Iroda akkor már üzletszerűen elkövetett kerítés miatt folytatott nyomozást.
A gyanú szerint Kutasi társaival magyar lányokat közvetített az Egyesült Arab Emírségekbe, Marokkóba, Libanonba, a Seychelles-szigetekre, valamint több európai országba is. A rendőrök szerint Kutasiék nemcsak a könnyű pénz, hanem ismert férfimagazinok címlapfotózásának ígéretével érték el, hogy a zömmel 18–25 év közötti fiatal lányok – köztük modellek és szépségversenyek résztvevői – vállalják a prostitúciós munkát. A peranyagból az derül ki, hogy a Kutasiék által külföldre közvetített lányok alkalmanként 1200–1500 eurót kerestek, állítólag a szexuális szolgáltatásokért ezen felül fizettek még nekik jelentős összeget.
Répás elmondása szerint, bár a nyomozati szakasz elején még őt is „dubajozással” gyanúsították, később sikerült elérnie, hogy a két ügyet külön kezeljék.
„A szokásossal ellentétben, védencem sosem tagadta, hogy ismerőseit összehozta modellügynökségének lányaival, akik az önként vállalt szolgáltatás bevételéből olykor le is adtak valamennyit neki, de sem kényszerről, sem pedig rendszerességről nem volt szó, ráadásul a lányok által visszajuttatott összeg sem lehet a kitartottság alapja” – mondja Kléber István védőügyvéd. Répás ehhez még hozzáteszi, hogy a házkutatás során nem találtak nála jelentős értékeket vagy készpénzt, ami azt feltételezi, hogy a jutaléka több év alatt sem duzzadt jelentős summává. Egyelőre úgy tudni, Répásnak „egy tízest”, vagyis tízezer forintot juttattak vissza a lányok kiközvetítésükért cserébe.
Nem mindegy, hány éves
A szépségkirálynők, modellek és egyéb celebek mellett a Répás-per pikantériája a tavaly egy rendőrautó hátsó ülésén életének állítólag önkezével véget vető Welsz Tamás szerepe. A nyomozati szakban még gyanúsítottként meghallgatott – az MSZP elnökhelyettesének, Simon Gábornak szerzett állítólagos bissau-guineai útlevél miatt a sajtó fókuszába került – vállalkozó is egy volt azon tehetős ismerősök közül, akinek Répás nőt ajánlott.
A Welsz ügyében a tárgyalásra tanúként beidézett modell akkor még javában kiskorú, mindössze 14 éves volt. A jegyzőkönyvekben É. B. monogrammal szereplő, ma már 19 éves nő a nyomozás során visszavonta Welszre tett vallomását, mondván, hogy ellenszolgáltatás és kényszer nélkül lett a néhai vállalkozó barátnője. (A peranyagban ugyanakkor szerepel, hogy Welsz alkalmanként 40 ezer forintot fizetett a lánynak szolgáltatásaiért.) Répással kapcsolatban viszont azt állítja É. B., hogy ő tudott életkoráról, amikor kiajánlotta. „Amikor megjelent nálam, állandóan azzal nyúzott, hogy hozzam össze egy gazdag pasival, mert több testvére van, nem tudnak megélni, ráadásul azt állította, hogy nagykorú” – mondta erre Répás.
Az eddig meghallgatott tanúk azt vallották: önszántukból tettek mindent és alapvetően ők keresték Répást. Egybehangzóan állították, hogy arról sem beszéltek Répással egyértelműen, a találkozók igazából szexet jelentenek-e. Az első, tavaly év végi tárgyalási napon egyikük így fogalmazott: „Én magam küldtem félakt fotókat neki, és két-három alkalommal vele is lefeküdtem, mert azt hittem, ettől több munkám lesz”.
Répás és védője ezek alapján úgy véli, sem az önrendelkezési jog megsértése, sem pedig a kerítés, mint a prostitúcióra kényszerítés két alapfeltétele nem áll meg. A vádiratban felsorolt 61 rendbeliséget – az egyetlen eddig vallomást tett tanú kivételével – a lehallgatott telefonbeszélgetések támasztják alá. „Ez egy kirakatper, egy olyan társadalmi jelenséget mutat meg, ami ma itt, Magyarországon, ilyen szociális körülmények között a mindennapi megélhetésért vívott harc egyik óhatatlan mellékterméke” – véli Kléber István. Az ügyvéd szerint „nem Répás tevékenysége veszélyes a társadalomra, hanem a társadalom veszélyes a saját tagjaira”. Hogy így van-e, az ebben a perben nem mostanság fog kiderülni: a további meghallgatások még éveket vehetnek igénybe, a következő, tíz tanút beidéző tárgyalást júniusra tűzte ki a bíróság, ebben a tempóban 2017-re születhet meg az elsőfokú ítélet.
Testi-lelki traumák
„A prostitúció sosem önként vállalt, egyéni döntés eredménye. A kényszerítés mindig ott van a háttérben. Még akkor is, ha ez elsőre nem szembetűnő” – tesz elvi alapvetést Mihalkó Viktória, a modern rabszolgasággal is foglalkozó Anthropolis Egyesület projektvezetője. A nemzetközi szakirodalom szerint ugyanis még az exkluzív escortszolgálatokban dolgozó lányok előéletében is megtalálható valamiféle korai bántalmazás. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúcióra kényszerültek javának a gyerekkori szexuális abúzus a felnőtté válás része. Jelentős szerepet játszanak életükben a torz, a nőt csereberélhető, megvehető árunak tekintő társadalmi minták is, amelyek észrevétlenül válnak az énképük részévé még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem kényszeríti őket prostituálódni senki. A „kiszállás”, a prostitúció abbahagyásának gátja, hogy a lányok minimális kivétellel, erősen kötődnek a futtatókhoz, a közvetítőjükhöz – ezt a nemzetközi szakirodalom az agresszorral való azonosulásnak, poszttraumás stressz szindrómának vagy épp kondicionálásnak nevezi. Az érzelmi addikciót racionálisnak tűnő érvekkel is szokás megtámogatni: az efféle indoklás alapja az a közkeletű társadalmi vélekedés, amely szerint egy nő akkor ér valamit, ha szükség esetén pénzt is adnak érte.
Az érzelmi és egzisztenciális függőségből a szakemberek véleménye szerint segítség nélkül szinte lehetetlen kitörni. És nem csak azért, mert a hazai törvényi környezet – szemben mondjuk a skandinávval – a prostitúció igénybe vevőit, vagyis az üzlet keresleti oldalán megjelenőket nem bünteti. (Kivételt a gyermekprostitúció jelent, amelyre a magyar törvények is lecsaptak, bár jelenleg alig féltucat ilyen, háromévnyi szabadságvesztéssel kezdődő büntetési tétellel sújtható esetet tart számon a szakmai közvélemény.)
A hatályos büntetőtörvények szerint a testüket áruba bocsátó nők nem áldozatok, hanem tanúk, akik ráadásul szabálysértést is elkövetnek, amikor vendéget fogadnak – a bírság személyesen az ő saruk, a számlát viszont rendszerint csak újabb kuncsaft fogadásából tudják kiegyenlíteni. Elenyésző azok száma, akik futtatóikra vallanak. A jogvédő szerint ennek oka nem csupán a már említett érzelmi és anyagi függőség. A terhelő vallomások azért is hiányoznak, mert az áldozatokat intézményesen nem védi, gondozza szinte senki. Márpedig védelem és a társadalomba történő visszailleszkedés esélye nélkül miért is mártaná be bárki is az őt egyébként igen könnyen utolérő kényszerítőket.
Az áldozatvédelmi programok a törvényi szabályozás miatt nem vonatkoznak rájuk, a kiemelt súlyú bűncselekmények esetében alkalmazható tanúvédelemhez pedig a viszonylag csekély értékű vallomásuk miatt nem csatlakozhatnak. A reintegráció esélye a prostituáltaknak alig adatik meg. A Lajtától nyugatra több olyan, a rendőrség által is védett átmeneti otthont üzemeltetnek, ahol az emberkereskedelem áldozatai hajlékra lelhetnek, ahonnan munkába járhatnak és újrakezdhetik az életüket anélkül, hogy futtatóik rájuk találnának.
Az Eurostat 2013-ban publikálta az európai emberkereskedelemmel kapcsolatban összegyűjtött adatait. Ennek alapján a kizsákmányolás formái jellemzően szexuális célzatúak. A kizsákmányolás formái genderspecifikusak: a szexuális kizsákmányolást jellemzően nők és lányok (96 százalék), a munka (77) és az egyéb (38) célút pedig férfiak sérelmére valósítják meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
