A cigányellenesség mellett az EU-ellenesség jellemzi legjobban a Jobbik szavazótáborát. A Fidesz és a kormány Jobbikhoz fűződő viszonyát pedig a kettős beszéd – éppen az unió-ellenességre alapozva.
A Jobbik és a Fidesz szavazótábora között a Medián felmérései alapján számos különbséget lehet kimutatni, világnézetük tekintetében azonban nem állnak túl messze egymástól, sőt, a két bázis között komoly az átjárás – elsősorban a Jobbik irányába. (Az ábrák részletes képet adnak a táborok összetételéről. Az elemzés a három téli hónap összevont Medián-felméréseiből, tehát összesen 3600 szavazópolgár megkérdezése alapján készült.) Az unióhoz való viszonyulás mellett a cigánysággal szembeni ellenérzés különbözteti meg a Jobbik szavazótáborát. Egy 2011. novemberi Medián-felmérés lesújtó eredménye: a Jobbik-szavazók közel fele a lehető legmélyebb ellenszenvvel, és további csaknem harmada is komoly ellenérzésekkel tekint a cigányokra. Az idegenellenességnek komoly szerepe lehet abban, hogy a Jobbik a lakosság egy jelentős része számára nem szalonképes párt. A téli adatfelvételek során a megkérdezettek 49, és a Fidesz-szavazók 48 százaléka is spontán módon megemlítette a Jobbikot azon pártok között, amelyekre semmiképpen nem szavazna. A két párt támogatóinak jelenlegi szavazási szándékaira amúgy is inkább az egymástól való elzárkózás jellemző.
A Jobbik szavazóinak bő négyötöde a közepesnél kisebb valószínűséget, ezen belül 63 százalékuk semmilyen esélyt nem lát arra, hogy a Fideszre szavazzon, míg a Fidesz szavazói is szinte azonos arányban utasítják el a Jobbikot. A „közös ellenség” érzete azonban jól kimutatható: szinte azonos mértékben zárkóznak el a többi ellenzéki párttól.
A kormány hatalomra kerülése óta számos döntésével ütközött frontálisan az EU értékeivel és érdekeivel. Az elszaporodó európai bírálatokra pökhendi reakciók érkeztek. Mivel a kormányoldal külföldön sem aratott sikert a kritikák technikai kérdéssé silányításával, valamint a baloldali összeesküvés „leleplezésével”, saját arcának megőrzése érdekében kettős beszédbe kezdett. A „sem Moszkvából, sem Brüsszelből nem diktálhatnak”, „adtunk néhány kokit, leesett pár saller”, „az IMF ellen hangoljuk a kormányzati politikát”, „Orbán Viktor megvédte Magyarországot” Brüsszelben típusú menőzésekért Martonyi János, majd Fellegi Tamás tartotta a hátát nemzetközi színtéren, több-kevesebb sikerrel bizonygatva mindezek ellenkezőjét. A héten az államfő magyarázkodott Brüsszelben, miután Orbán megkérdőjelezte az Európai Bizottság (EB) demokratikus legitimációját.
Az utóbbi hetekben új elemmel gazdagodott a kettős beszéd: a Fidesz az EU-szkeptikus Jobbik erősödésével fenyegeti Európát, miközben a kormányt támogató Békemenet vonult fel unióellenes jelszavakkal, és Orbán hiányolta a Jobbik támogatását az EU ellen vívott harcban. A Békemenetet meghirdető magyarhírlapos-magyardemokratás kompánia felhívása szerint „Magyarország népe egyszer már megismerte a világ ellenszenvének szörnyű következményeit, amikor ugyancsak elfogult híradások következtében védtelenül álltunk a trianoni ítélőszék bírái előtt. Nem akarjuk, hogy ez a szörnyű pillanat megismétlődjék”, „mi tudjuk, miképpen kell akár a túlerővel is szembeszállva az igazságért és a szabadságért harcolni”, nem beszélve „hazánk függetlenségének fontosságáról” – mindez jól kiegészíti Orbán visszatérő szabadságharcos retorikáját. A kezdeményezők tervét egészen addig nem kommentálta a kormányoldal, amíg ki nem derült, hogy a vártnál jóval nagyobb, százezres tömeg demonstrált. A kormányszóvivő után a Belügyminisztérium is triumfált, a miniszterelnök szóvivője pedig megköszönte a részvevőknek, „hogy kiálltak Magyarország mellett”. Nem sokkal később Orbán a kohéziós pénzek befagyasztása kapcsán nemcsak magáévá tette a Békemenet fő gondolatát („Nem leszünk gyarmat”), hanem tovább is ment: akinek a piacunk kell, az gyarmatosító, akinek a munkánk is, az szövetséges, továbbá az EB a jókat (Magyarország) bünteti, a rosszakat (Görögország) pedig jutalmazza. A brüsszeli mentalitással egy vidéki kócerájt sem lehetne irányítani – folytatta csütörtökön. Igaz, ez utóbbi a Népszabadság szerint nem a jobbikos retorika része volt, hanem az EU kötelezettségszegési eljárására adott türelmetlen, „érzelmi” válasz.
Ugyanakkor Orbán egészen nyíltan beszélt a két hónapja uniós zászlót égető Jobbik szavazóihoz a parlamentben: „eddig azt gondoltam, hogy a Jobbik támogat bennünket”, amikor az államadósság csökkentéséről, és a költségvetési hiány kezeléséről van szó. „Ugyanis az a harc, amit mi vívunk az unióval, éppen erről szól” – közölte, azzal vádolva az EU-t, hogy megszorításokat akar ránk kényszeríteni, bár erre a kormány már 2010-ben sem volt hajlandó. „Nem tartottuk tiszteletben azokat a korábbi tabukat, amelyeket politikai hiedelmek alakítottak ki. Erről szól a gyarmatosításvita is” – fogalmazott Orbán, pár héttel azután, hogy külügyminisztere a Die Zeitnak és a Le Monde-nak bizonygatta: „a lakosságban van egy Európa-ellenesen gondolkodó rész, és ezért egyik fő célunk, hogy fellépjünk az ilyen érzelmek ellen. Mert csak a jobbszélt erősíti, ha nem teszünk semmit”, illetve hogy „a szélsőjobboldalt megerősítették az országot ért nemzetközi bírálatok. Szapáry György washingtoni nagykövet a The Washington Postban egyenesen úgy fogalmazott a napokban a Jobbik kapcsán: „a szélsőségesség elleni védőgátul a jelenlegi demokrata, konzervatív kormány szolgál” – zárta sorait a nagykövet.
A kormány szándékainak komolyságát azonban nem csak a miniszterelnöke kérdőjelezi meg, hanem miniszterei is.
A Corvinuson tartott vitafórumon a belügyminiszter Vona Gáborral beszélgetett. Pintér Sándor a nol.hu tudósítása szerint kijelentette, hogy „a rendetlenség talaján állva nem lehet rendet csinálni”, de hangsúlyozta: vannak olyan területek, amelyeken egyetértenek a Jobbikkal, és utalt a kistelepüléseken elharapódzott korábban megélhetésinek nevezett bűnözésre is. Két héttel később a miniszterelnök helyettese, Navracsics Tibor Gaudi-Nagy Tamással kvaterkázott ugyanott.
Ez már Lázár János figyelmét is felkeltette: a Fidesz frakcióvezetője egy rádióműsorban kijelentette, hogy a Jobbik legitimálása zajlik ezekben a vitákban, ami megdöbbenti, de aki szervezi, nyilván tudja, miért csinálja. Hozzátette: a parlamentben vtiázni egészen más, mint így. Sem Pintér, sem Navracsics nem olvasta vitapartnere fejére a Jobbik viselt dolgait és rasszizmusát. A Fideszben eddig csak egyvalaki fejezte ki magát igen egyértelműen: Fónagy János. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára válaszolta az egyházügyi törvény vitájában tele szájjal zsidózó Novák Elődnek azt, hogy „azt pedig, hogy ön valóban Európa második legnagyobb zsinagógájában miért lát olyan kevés embert, azt kérdezze meg az ön szellemi példaképeitől. Azért, mert 600 ezer ember hiányzik ebből az országból; azért, mert az ön szellemi példaképei ezt a helyzetet teremtették. Úgyhogy kérem, ne hányja a szemére ennek a közösségnek, hogy kevesen vannak.
Hogy nem szégyelli, az rendben van, de azért számon ne kérje tőlünk”. A parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint mindez 2011. július 7-én történt. 23 óra 51 perckor.
Civil aktivisták fognak „járkálni” Kerecsenden, hogy elriasszák az elszaporodó bűncselekmények elkövetőit – jelentette be csütörtökön Egerben a Jobbik alelnöke. Nem a gyöngyöspataihoz hasonló egyenruhás járőrözésre készülnek, mert ezt „a pintéri rend” börtönnel bünteti, de előfordulhat, hogy egyszerre 50 ember „járkál” párokban a községben – mondta Sneider Tamás, aki szerint a nemzetközi szervezetek ezzel kapcsolatos véleményével a Jobbik nem törődik, mert amikor az elmúlt 20 évben több mint ezernyi magyar embert legyilkoltak cigány származású bűnözők, akkor egyik sem emelte fel a szavát. A sajtótájékoztatón elhangzottakra sem a Fidesz–KDNP, sem a kormány nem tartotta fontosnak reagálni.
A Neue Zürcher Zeitung terjedelmes riportot közölt a napokban Tiszavasvári, a Jobbik birodalma Kelet-Magyarországon címmel, Tomboló munkanélküliség és mesterségesen táplált félelmek a romákkal szemben alcímmel. Fülöp Erik polgármester szerint pártját 2010-ben nem reális félelmek, hanem a viszonylag nagy roma népesség miatti elbizonytalanodás érzése juttatta hatalomra. A kérdésre, hogy indokoltak-e romák általi bűncselekményektől való félelmek, kitérő választ adott. Poczkodi Ferenc, a tiszavasvári romák egyik képviselője arról számolt be, hogy „támadások és megtorlások” eddig soha nem voltak, a különféle gárdák sem vonultak fel. A lakosság többi részével való viszonyt korrektnek írta le. Mint mondta, a polgármester biztosította őt, hogy nem akar a városban gárdistákat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
